Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án. pénteken. 379 dass derjenige, dem die Krone die Kabinetsbildimtr überträgt, und in dessen Hände sic die Leitung der Staatsregierung legt, nieht mit dem Massstabe des einstigen Obergespans gemosseu und darnach sofőrt die Vertrauensfrage entschieden werden könue, so waren wir doch bemüht, über den Standpunkt, die Ansichten und Intentionen des Mioister-Präsidenten hinsichtlich einiger für uns wichtiger Angelegenheiten genaue und möglichst beruhigende Aufklärung zu erhalten. Vor Allém war es die Frage der Aufrechthaltung und Durchfübrung des Nationalitätengesetzes vom Jahre 1868 und dann die Anerkennung des sächsischen Volksprogramms von 1890, worüber die bestimmten Erklärungen des Herrn Minister-Präsidenten gewünscht wurdeu. Diese Erklärungen wurden denn auch in feierlicher Weise gégében.« »Hinsiehtlich des sächsischen Volksprogramms gab der Herr Minister-Präsident nicht imr einzelnen Abgeordneten säehsiseher Wahlkreise eine beruhigende Erklärung, sondern er sprach es aueh öíFentleih im Reichstag wiederholt aus, dass er gegen -den Inhalt dieses unseres Volksprogramms keine Einwendung zu machen habé, dass dasselbe mit seinenRegierungsgrundsätzen vereinbar sei und dass er darin nichts erblicke, was in dem Programm der liberalen Partei nieht Platz finden könnte oder weswegen die Eeiehstags-Abgeordneten der sächsischen Wahlkreise aus der liberalen Partei austreten müssten. Das sächsische Volksprogramm stehe nicht in Widerspruch mit der Kichtuog, die wir (die Regierung) einschlagen wollen, einschlagen werden«. Majd tovább: »dass in den nationalen, kulturellen und wirthschaftliehen Lebensfragen unser Volk bei den inassgebenden Faktorén im Staate keiue neuen Beschwernisse und Bedrohuugen finden werde«. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Magyarul halljuk!) Ebben a szász néppárthoz tartozó liberális képviselő urak azt mondják, hogy éppen a volt főispánnak működése által kötelezve érezték magukat arra, hogy tisztába jöjjenek az új miniszterelnök úrral, s a hogy magukat a czikkben kifejezik, e tekintetben pontos s lehetőleg megnyugtató fölvilágosításokat is kaptak. A szász néppárti programmra vonatkozólag a miniszterelnök úr nemcsak egyes szászkerületi képviselő előtt, hanem nyilvánosan is nyilatkozatot tett, és azt mondják, hogy ők meg vannak nyugtatva az irányban, hogy nemzetiségi, közművelődési és közgazdasági életkérdéseikben az irányadó tényezők részéről nehézségeknek kitéve nem lesznek. És én épen itt látom a kérdés jogi pontját, azt, hogy itt a nemzetiségek, mint külön jogi alanyok szerepelnek, jelentkeznek, alkudoznak és értesítik választóikat arról, hogy a külön megállapodások, külön ünnepélyes alakban nyert felvilágosítások folytán a magyar miniszterelnök által teljesen meg vannak nyugtatva. Nem akarok különben ezzel az, elismerem, különben elég óvatossággal, elég ügyességgel és — mondjuk — diplomácziai képességgel megszövegezett nyilatkozatnak egyes kifejezéseivel foglalkozni, de épen mert ezen nyilatkozat-kérdésnek a helyes képét és azt mutatja, hogy itt jogi kérdés domborodik ki: mert bizonyítja, hogy bármilyen diplomatikus ügyességgel jártak is el a szövegezésnél, nem tudtak oly szöveget fogalmazni, hogy az a magy;ir közjogba ne ütközzék, hogy be ne bizonyítsák azt, hogy az, a mi alkudozásaiknak, egyezkedésüknek, szerintük a t. miniszterelnök úr által történt megnyugtatásuk anyagát képezte, a magyar közjogba ütközik. így a magyar közjogba ütközik az, hogy szász választókerületekről beszélnek, holott a magyar választási törvény szerint vannak ugyan Magyarországon a magyar szent korona alá tartozó választókerűletek, de nemzetiségi vagy szász választókerületek nincsenek. Ugyan kérdem, hova fogna az vezetni, t. miniszterelnök úr, a kinek politikai működése s a magyar érdekeknek megvédése tekintetében oly hosszú és nagyon is fényes múltja van, ha a Besztereze-Naszódmegye legnagyobb részét kivemiők a magyar választókerületek közül s azt mondanók, hogy az nem a magyar választókerület, hanem szász választókerület"? Hiszen akkor Alsó-Ftdiér, vagy Kis-Kükü!lőmegye talán egy-egy, sőt Fogaras vármegye mindkét terűletét oda kell számítani oláh választókerületül és azután az orsovai választókerületeket is olyannak beosztani ; lennének minden nemzetiségnek külön területeik, a mi, azt hiszem, a magyar nemzeti állam egységének oly megbontását vonná maga után, a mit még névlegesen sem szabad megtűrni, a míg a magyar közjog fennáll, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De e nyilatkozat még egy másik szempontból is érdekes, (Halljuk! Malijuk!) és itt, t. kép^ viselőház, az óvatosságnak, a képességnek, az ügyességnek a legmagasabb mértékével állunk szemben. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ugyanis az 1868:XLIV. törvényuzikk 26. §-ában nyert jogokat majdnem szószerint idézték, hogy mennyire megnyugtató a miniszterelnök úr válasza. Ámde szerintem abban van az egész kérdés fontossága, hogy midőn a törvény nyelvi, ipari és művészeti szempontból maguk részére megnyugtatást óhajtanak biztosítani, és midőn ez nem ütközik a magyar közjogba, ezzel ellentétben az iránt nyernek megnyugtatást, és azt nyilatkoztatják I ki, hogy nemzetiségi fejlődésük nekik biztosít48*