Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 375 sajtóvétség kutatásáról szó sem lehetett, hogy ott egy közönséges bűntettről volt szó. Ezek a híres kriminalisták azután belemennek abba, hogy példákkal illusztrálják a dolgot. Ázt dobják oda: Hátha egy lopott kabátot keresnek a szerkesztőségben ? Akkor sem szabad a közvizsgáló bírónak oda behatolni ? Egy másik híres büntető jogász oda dobja: Hátha egy véres baltának a nyoma van a szerkesztőségben, nem szabad azt megkeresni? Engedelmet kérek, de ezeknek a hires büntető jogászoknak a példái mutatják, hogy itt határozott fogalomzavar létezik, ( Ügy van! balfelöl.) még pedig nézetem szerint, nem az én, nem azoknak a részéről és álláspontján, a kik azt mondjuk, hogy jelen esetben a sajtószabadság kérdéséről volt szó, hanem azok részéről, a kik a sajtónak a funkcziójät, a sajtónak a feladatát, a sajtónak a hatáskörét úgyszólván nem tudják körvonalozni. (Ügy van! balfelől.) Egyáltalán az én felfogásom az, hogy a büntető törvények az állami jogrendet általános büntetőjogi szempontból, határolják meg. Ezzel szemben a sajtótörvény kivételes törvény, és itt nem osztozhatom az igen t. igazságügyminiszter úrnak azon közbevetett kijelentésében, a melyet a volt igazságügyminiszter úr szintén helyeselt, hogy a büntető perrendtartásban van erről gondoskodva; nem osztozhatom azért, mert a sajtót Tvény nem egyszerű büntetőtörvény, a sajtóeljárás nem egyszerűen büntetőeljárás. A sajtónak hivatása a magyar alkotmány szempontjából, a magyar közéletnek a tisztasága szempontjából, a magyar alkotmányos jogoknok biztosítéka szempontjából nagyon fontos; a sajtó hivatása, felata és működésénél fogva, nem egyszerűen a közönséges jogrend keretébe, hanem mint alkotmánybiztosító intézmény, az alkotmányi jogrend keretébe illik. És itt merem azt állítani, mindama híres büntető jogászokkal szemben, hogy ott, a hol alkotmányt biztosító törvényeket kell megváltoztatni, alkalmazni vagy értelmezni, azokat sohasem szabad megszorítókig értelmezni. Alkotmányos államban alkotmányos érzületű egyén, a ki nem egyszerűen csak büntető jogász, hanem egyúttal az alkotmányt ismerő férfiú is, olyan esetekben, midőn a büntető és sajtótörvények és eljárások talán egymással konkurrálnak, ezen konkurrenczia megoldását nem fogja ott keresni, hogy a közönséges bűnvádi eljárás prejudikáljon a sajtóeljárásnak^ (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És én, i: int jogász és mint politikus, most is merem azt állítani, hogy abban az esetben, midőn egy vizsgálatnak anyagát nem egy lopott kabát, nem egy véres balta, hanem a sajtóban megjelent közlemény képezi, akkor, t. ház, a közlemény folytán megindult vizsgálat a sajtóhatóságok hatáskörébe tartozik. A t. büntető jogász urakkal szemben igénytelen álláspontom megvédésére legyen szabad felhoznom, hogy ezáltal teljességgel nincs a közönséges bűntettek el palás tolása, a közönséges bűntettek iránti vizsgálat meghiúsítása czélozva. Itt meg yan védve egyszerűen a sajtószabadság, meg van védve a sajtó joga, az a joga, hogy illetékes bírája, illetékes hatósága elől el ne vonassék, de azért az a sajtóvizsgálóbíró — s ezt a jogilag is subtilis és nagyfontoságú momentumot talán méltóztassanak figyelembe venni — szintén állami közeg és állami hatóság lévén, ha a sajtóeljárás folytán megindított vizsgálat rendén oly nyomokra fog akadni, melyek a közönséges bűntett szimptomáit mutatják, áll módjában sőt kötelességében is erről a közönséges vizsgálóbírót értesíteni, és neki kiszolgáltatni a közönséges bűntettest. Hát alkotmányjogi szempontból, helyes büntetőjogi szempontból, t. ház, ha elfogulatlanul akarunk a sajtóhatóságok kérdésében ítéletet mondani, álláspontunk ez; és mert azt mutatja a tapasztalás, t. ház, hogy e tekintetben is a kormány részéről, a kormánypárt padjain ülő nagy és nevezetes juristák részéről az ellenkező felfogás uralkodik, mikor már odáig mentünk, hogy a sajtónak joga, a sajtónak szabadsága nincs biztosítva, legalább is midőn egy tekintélyes jogászesoport, — mondjuk, mert nem egyedül és nem izoláltan állunk e tekintetben felfogásunkkal, — midőn egy közvélemény, egy egészséges, elfogulatlan, minden kiilbefolyástól ment közvélemény van, a mely az én álláspontomon áll, — akkor legalább is jogosult, legalább is a legsürgősebb intézkedést követelő dolog az, hogy a sajtónak ügye, a sajtószabadság védelme mielőbb egységes, egyöntetű, a bírói hatáskört szabályozó törvényes intézkedéssel biztosíttassák. (Élénk hdyeslés a baloldalon.) De még politikai szempont is, magyar nemzeti szempont is követeli a sajtóeljárásnak, sajtótörvénynek megalkotását; követeli ezért, mert az erdélyi részekben, a hol, t. ház, (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) minduntalan hallunk feltámadni szavakat az unió ellenében; a honnan a leglojálisabb nemzetiségi politikusok részéről is hallunk visszamenő kijelentéseket tenni az unióelőtti állapotokra, ott az együvétartozandóság érzetének meglazítására alkalmas az, ha látják, hogy ők külön, az abszolút uralom idején beállított jogszabályok alapján vonatnak felelősségre akkor, midőn a szoros értelemben vett úgynevezett anyaterűletre más magyar törvények intézkedései állnak fenn. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) És, t. ház, az igen t. igazságügy miniszter úrnak most már a bűnvádi eljárásra vonatkozó kijelentését is tudomásul veszem. Örvendek