Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
S76 4S6. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. annak, hogy erre vonatkozó javaslatot benyújtani szándékozik, azonban engedje meg az igen t. igazságügyminiszter úr, [hogy a magam részéről kijelentsem azon jogi felfogásomat, hogy mindaddig, míg nero szakít az igazságügyi kormányzat és a büntető jogszolgáltatás azzal, hogy az ítélőbíró elé egy, a vizsgálóbíró által elkészített anyagot szolgáltasson be, és így nem menti fel az itélőbírót az alól, hogy a vizsgálat anyagából elébeadott, általa elolvasott, és így a végtárgyalás elölt megérlelt szubjektív felfogás behatása alatt ítéljen: addig helyes büntető-igazságszolgáltatás nem lesz, nem lehet. Már pedig a közzétett javaslat e tekintetben annyira (Zaj. Halljuk! Halljuk.') a vizsgálati rendszernek uralma alatt áll, hogy a magam részéről közzétett javaslat elfogadása alapján nem tudom remélni a magyar bűnvádi igazságszolgáltatásnak olyan színvonalra való helyezését, a mely színvonalat, ma már az alkotmányosság helyreállításának közel 30. évében elvárni jogosítva vagyunk. (Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, (Zaj. Haljuk! Halljuk!) előrebocsátottam, hogy a magyar bíró függetlenségének híve vagyok ; teljesen átérzem azt, hogy a magyar bírónak függetlennek kell lennie a hatalommal szemben .... (Úgy van! Úgy van !a bal-és szélsőbalon. Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!)... Gr. Pongráez Károly: Ne tessék beszélgetni! Isseklltz GyÖZÖ: Függetlennek kell lennie a kormány hatalmával szemben, a hatalmi nyomással szemben, és függetlennek kell lennie lefelé a közvélemény ellenében is, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbalon.) mert nem szabad Ítéletéért azt a bírót a közvéleménynek, a nyilvánosságnak megtámadni, ha az a bíró Ítéletet mond. Valamint az 1790-iki törvény védi még a legmagasabb állami hatalommal szemben is a bírói Ítéletet, úgy a közvélemény kötelessége, hogy megvédje és respektálja a bírói Ítélet függetlenségét, a nyilvános diskuszszió ellenében is. Nekem egyébként is egyéni felfogásom azt mondja, t. ház, hogy a közvélemény megnyilatkozása hiábavaló volna, mert az a bíró, a ki, mondjuk, egy igazságtalan és lelkiismeretlen ítélet hozatalára nézve önlelkével megegyezni tud, az már a lelkiismereti romlottság oly fokán áll, hogy azt a közvéleménynek bármilyen befolyása, nyomása sem képes megjavítani. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Szükségesnek tartom tehát (Zaj. Halljuk! Hallj tk!) a bírói függetlenség respektálását ; szükségesnek tartom erkölcsi tekintetben, s az erkölcsi függetlenségnek korolativuma ez, hogy ezt a közvélemény is köteles respektálni, és köteles a kormányhatalom az erkölcsi befolyás mellőzésével is azt respektálni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) Remete Géza: Korteskednek! (Zaj.) Issekutz GyÖZÖ: Én nem állítom, nem is hiszem, és h i tudnám is, kimondani szégyelleném : (Zaj.) De, t. ház, vannak annak a bíróságnak oly ténykedései, a melyekben ő nem itél, a melyek nem a meggyőződésre vezetnek vissza, melyek nem a bírói meggyőződésnek ítélet alakjában való megnyilatkozásai, tehát olyanok, a melyek egy diszkrécziónális bírói jogra vezethetők vissza, a melyeknek gyakorlása, az azokkal való élés igenis a nyilvánosság, a közvélemény, az igazságügyi adminisztráczió ellenőrzése alá tartoznak. (Szilágyi Dezsőhöz fordulva.) Bocsánatot kérek, ez így áll. Szilágyi Dezső: Nem arra vonatkozólag intettem. Issekutz GyÖZÖ: Én, t. ház, nem véleményt mondok, nem fogom kritizálni a bíró tettét, ón egyszerűen azt mondom, hogy aa igen t. igazságügyminiszter úr figyelmét felhívom arra, hogy Magyarország székes fővárosának büntető igazságszolgáltatása van hívatva első sorban arra, hogy kompromittálja, vagy tekintélyt szerezzen a magyar igazságszolgáltatásnak. Úgy van! balfelől.) Itt összpontosul a hírlapirodalom minden nyilvánossága, itt összpontosul a vidéki forgalom folytán a vidékek közvetlen értesülése, itt összpontosul épen a fontos, mondhatom közjogi helyzetünknél fogva is, a külfölddel való érintkezésnek sokszorossága és így a külföldnek közvetlen tudomása is. (Nagy nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Állítok tényeket, nem mondhatja senki azt, hogy felelősség nélkül beszélek, mert egy képviselő, midőn állít, állítása valódiságához fűzött erkölcsi reputácziója legalább is ér annyit, mint ha egy valaki ellen beadott fegyelmi vizsgálat folytán a denuncziáns magára vállalja a fegyelmi jogkövetkezmények felelősségét. Nem felelősség nélkül állítok, a végtárgyalás folyamán történt az, hogy midőn az egyik tanú — azt hiszem, Márkus Józsefnek hívják, és a »Pesti Napló« segédszerkesztője — vallomást tett, és vallomását a tárgyalást vezető elnök ellentétben állónak tartotta a többi tanúk vallomásaival, mielőtt megkísérelte volna megegyeztetni a vallomásokban mutatkozó ellentéteket, rátámadt: »vigyázzon, ön fejével játszik, (Derültség és zaj a bal- és szélső baloldalon.) a törvény óriási hatalmat adott kezeimbe, (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) azonnal letartóztathatom. Hát én hiszem, hogy azzal a képviselő úrral, a ki beszélget, és ezt nem hallgatja, ez meg nem történik, mert tekintélyes kormánypárti képviselő, de velem, mint ügyvéddel megtörtént,