Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

374 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. szék tegye meg a felterjesztést, hogy az átadás megtörténi! essék. Mohay Sándor: Már történt intézkedés! Issekutz Győző: Én nem tudom, hogy igen t. képviselőtársamnak e tekintetben mily tapasztalatai vannak . . . Mohay Sándor: Én azt mondottam, hogy ez az eljárás már szabályozva van miniszteri rendelettel! Issekutz GyÖZŐ: . . ; Azt megengedem, de nincs így keresztűlvive. Én a miniszteri adminisztratív intézkedést sürgetem. En is azt mondottam, hogy tesznek helyes intézkedéseket, csakhogy az életben azt nem viszik keresztül. Figyelmeztetem továbbá az igen t. igazságügyminisztert arra, hogy midőn a tagosítási ügyben az átadás már megtörtént, akkor átküldik az iratokat a kataszterhez, ott elhever hosszú ideig, honnan átteszik a telekkönyvhöz a telekkönyvi átalakítás végett, ott elhever ismét hosszú ideig. Engedelmet kérek, ez úgy közgazdasági, mint jogi szempontból határozottan káros, mert jogbizonytalanságot okoz, a mennyiben sem az egyes parczellánkénti eladás, sem a részleges eladást lehetővé nem teszi, sem pedig pénzszüksége esetében a birtokos hitelt igénybe nem vehet. Mondom tehát, közgazdasági és jogi szem pontból annyira hátrányos ez a késedelem, hogy kötelességünk az igazságügyi kormány figyelmét ezen mulasztásokra, ezen nehézségekre, ezen késed el mezesekre fölhívni. (Helyeslés a baloldalon.) Van a függetlenségi és 48-as pártnak egy határozati javaslata, a mely a hitbizományi viszonynak rendezésére vonatkozik. Én — és itt ki kell jelentenem, hogy csakis a magam részéről nyilatkozom — föltétlenül elismerem azt, hogy a mai társadalmi és jogrendbe a hitbizományijog szervezetlen volta úgy a mint ma fennáll, bele nem illik. Azonban elismerve azt, hogy a jogi, a társadalmi szükséglet kívánná e kérdésnek törvényes alapon való rendezését, azt megengedhetőnek sohasem tartom, hogy ez a kérdés a szoezializmussal kapcsolatban, mint szoczialisztikus követelmény állíttassák a törvényhozás elé. Mert a törvényhozásnak sohasem lehet feladata az, hogy ily szélső követelést tápláljon; a törvényhozásnak egyedüli feladata az, hogy korrektivumot állítson az ily szélső törekvések elé. a kormányzat feladata lesz azután, hogy eeen korrektivumot oly javaslatba foglalja, mely egyfelől a szélső elemek túlzó követelményeivel szemben a jogrendet megvédje, másfelől pedig azon jogi és társadalmi ellentéteket, a melyek ma fennállanak, szelídítse. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Hallottam itt—lehet, hogy ebben is tévedek — a sajtótörvény vagy sajtóeljárás módosításáról egy megjegyzést. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Összefüggésben van a perrendtartással! Issekutz GyÖZŐ: Hallottam az igazságügyminiszter úrnak egy nyilatkozatát, a melyet Kemény Pál képviselő úr ;

s idézett. (Halljuk! Halljuk!) »A modern élet követelései szükségeket tárnak az igazságszolgáltatás terén is elénk«. Ha valahol és valamely irányban az államéletben és a társadalomban 1848-on innen, de különösen az alkotmány helyreállítása óta a fejlődésnek, a modern viszonyok és modern haladásnak jelenségei mutatkoztak, úgy mutatkoztak azok a magyar sajtó kifejlődésében. A magyar sajtó ma hivatásának olyannyira színvonalán áll, hogy azt oly sajtótörvény mértékével, tudniillik az 1848-iki XVIII. törvényezikkével mérni, mely csak egy akkor megkezdett, úgyszólván csak a születés zsenge korában élő sajtóra volt alkalmazható,azzal szabályozni, azzal kielégíteni nem lehet. Igaz, hogy azután a későbbi rendeletek, hogy az 1880 : XXXVII. törvényezikk 7. §-a, mely a büntetőtörvényköuyv életbeléptetéséről intézkedik, a sajtótörvényre vonatkozólag is tett bizonyos intézkedéseket. Ámde az 1848: XVIII. tcz. az 1848 előtti magyar büntető törvénykönyv szellemében megalkottatott azon sajtónak igényeihez mérten, azon politikai elemek mértékéhez képest, a mely politikai élet úgyszólván csak a 40-es években fejlődött ki. Ma egészen új büntető szabályaink vannak, ma társadalmi életünk egészen átalakult, mai politikai felfogásaink teljesen kibővültek, ma a sajtó viszonyai teljesen a sajtó színvonalára emelkedtek, ma a sajtónak feladata, ma a sajtónak szüksége, ma a sajtónak mértéke nagyobb, ma a sajtó sokkal gyakoribb, sokkal intenzivebb összeköttetésbe lép az állam és a társadalmi élet egyes nyilvánulásaival, mint lépett 1848-ban, és épen azért, ha nincsen helyes sajtótörvényünk, ha nincs mindent szabályozó eljárásunk, akkor ez a sajtó a leggyakrabban jöhet összeütközésbe olyan társadalmi, olyan politikai, olyan állami megnyilatkozással, a melynél azután a hatásköri különbségeknek, a sürgős, a precziz elválasztása szükséges. És, t. ház, engedelmet kérek, vannak magukat nagyon híreseknek tartó büntető jogászok, a kik a csak nem rég is lefolyt sajtó-afférban, — hogy ezzel a kifejezéssel éljek — a büntetőjog, a büntető eljárás merev álláspontjára helyezkedve, a Pesti Napló szerkesztőségében történt házkutatást értem, minfc nagy renomirt, büntető jogászok a csalhatatlanságnak a hírével és dogmájával kimondják, hogy ott a közvizsgáló-bírónak megjelenése jogosult volt, hogy ott