Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 373 Azok, a miket a t. miniszter úr hiteltörvényeink megalkotása, módosítása tekintetében felemlített, én egyetlenegyet nem hallottam, melyre nézve nézetem szerint szintén sürgős intézkedés teendő. Kereskedelmi törvényeink, a biztosítási társaságok, a szövetkezetek iránt nem nyilatkozott. Erdély Sándor igazságügyminiszter: A magánbiztosítás ! Issekutz GyÖZŐ: Köszönöm. Az új örökö södési eljárás életbeléptetése alkalmából még a volt igazságügyminiszter úr tett egy kijelentést, épen igénytelen felszólalásomra, — nem tudom a házban, vagy a bizottságban, —midőn felhoztam, hogy az, örökösödési eljárás következtében szükségessé vált tömeges hagyatéki tárgyalások folytán minél nagyobb mérvben szaporítandók lennének a közjegyzői székhelyek. Erre vonatkozólag az igen t. miniszter úr programmjában nyilatkozatot nem hallottam. Erdély Sándor igazságügyminiszter: De igen, mondottam! (Úgy van! Ügy van! jóbbfelöl.) Issekutz GyÖZÖ : Figyelemmel hallgattam, de nem hallottam. (Fölkiáltások a jobboldalon : Mindnyájan hallottuk!) Tudomásul veszem, hogy az igen t. miniszter úr megígérte, és ebből a kijelentésből kifolyólag jogos igényt fogok formálni, hogy kijentését gyakorlatilag is teljesíthesse oly bíróságoknál, hol közjegyzői székhelyek nem léteznek, s azok felállítása iránti előterjesztésének feleljen meg. (Helyeslés a haloldalon.) A magánjogi kódexre nézve a t. miniszter úr ígéretet tett. Ezt örvendetes tudomásul veszem, bár annak beváltását az igen t. miniszter úrtól nem fogom követelni soha. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Megindítjuk az eljárást! Issekutz Győző: A megindítást igen, de a keresztülvitelt nem követelem. A házassági jog "életbeléptetését is méltóztatott kilátásba helyezni ez ellen semmi ellen vetést nem tehetek, mert egy szentesített törvény végrehajtását jogosultnak s a miniszteri felelősség elvénél fogva kötelességnek tartom. (Igaz! Úgy van!) De egy kérdés tekintetében az igen t. miniszter úr nyilatkozata engem homályban hagyott és ez az, hogy rendeletileg, vagy törvény által kivánja-e az életbeléptetésre vonatkozó szabályok megalkotását. A kodifikáczióra vonatkozólag én ma is azon az állásponton állok, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Issekutz GyÖZŐ: - - - a mint a kúriai bíráknak az igazságügyi minisztériumba való be rendelésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál a bizottságban is állítottam, hogy én a | bírói függetlenség erkölcsi megtámadását, a bíróságba egy bizonyos erkölcsi függelem beültetését látom minden oly intézkedésben, mely a bírót bírói hivatásától elvonja s a kormánynak hatalmat ad, hogy a bírót külön működéshez, külön díjazás mellett berendelhesse. Ezt lehet vitatni hosszas időn keresztül, de ezen álláspontom jogosult és talán nem egészen indokolatlan, — nem a bíróságnál és nem a bíráknál tapasztaltam, — hanem azon közéleti felfogások következtében, melyekben az anyagi haszon után való vágyódást a legmagasabb köröktől kezdve a legutolsó alkalmazottig föltaláljuk. (Igas.[ Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És most, t. ház, a sorrend szempontjából, foglalkozni kívánok a függetlenségi és 48-as párt részéről beadott határozati javaslattal s egyúttal kötelességemnek tartom, hogy az azt megokoló beszéd néhány részletével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Á mi az egyeztetési eljárásnak a törvényszéki ügyekre való kiterjesztését, illetve az e részben megkezdett gyakorlatot illeti, a magam részérő! nem tartom azt, hogy a sommás eljárásra vonatkozó reformtörvény intézkedései olyanok lennének, melyek már most novelláris úton való intézkedésre nyújthatnának alkalmat. Az erdélyi részek birtokrendezése eljárására felvett összeg tekintetében tett azon követelésre, hogy gyorsíttassék az anyaországban, illetőleg a Királyhágón inneni részekben is a betétszerkesztés keresztülvitele, kötelességem megjegyezni, hogy itt két különböző dologról van szó. Itt a birtokrendezés oly állapotban van, a melyet mielőbb keresztül kell vinni, hogy a betétszerkesztés keresztülviteléről szólani lehessen, és a t. igazságügyi kormánynak az az intézkedése, hogy épen az ország azon részeiben, hol e tekintetben még rendezetlen birtokállapotok vannak, és ez kre eszközöket és módot nyújt, talán még sem alkalmas arra, hogy kritika tárgyává tétessék. Sőt a magam részéről figyelmeztetem a t. igazságügyi kormányt, hogy az erdélyi részekben a legnagyobb lassúsággal folyik a birtokrendezési eljárás. Nem tudom, a bíróságok mulasztása, vagy a túlnyomó kérelmek fenforgása okozzae ezt. De azon birtokrendezési eljárás gyorsítására felvett állami segélyben legtöbb az olyan tagosítási alap, a melynek es.ík épen a pénz hiánya okozza a teljes be nem fejezést. Kiváltképen szükségesnek tartanám, hogy a t. igazságügyminiszter úr a törvényszékeket arra utasítsa, hogy épen oly tagosítási ügyekben, a hol például az átadás attól van függővé téve, hogy a mérnök nem adja be az átadási munkálatot, mert ott a tagosítási alapban az illető részleteknek a megfelelő pénzösszege nincs meg, ilyen esetekben a törvény-