Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
370 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. föld velünk szemben, nem mer velünk üzleti összeköttetésbe lépni, mert nem tudja, milyen elvek szerint fognak elbíráltatni azon jogviszonyok, a melyeket egyik a másikkal megköt. Ezen magánjogi törvény kodifikácziój át még eddig minden miniszter megígérte, de a volt miniszterek munkáit a következő miniszterek, daczára annak, hogy óriási áldozatok és szellemi munka eredményei voltak, rendszerint irattárba tették, és a nagy költség és szellemi produkczió megtörtént, s azért törvénykönyvünk még sincs. Tehát én igenis kérem az igen t. miniszter urat, hogy komolyan méltóztassék az ügyet venni. Jól tudom én azt, hogy a rendes magánjogi kodifikáczió nem rövid idő munkája, ám de erős akarattal sok mindent keresztül lehet vinni. Hisz láttuk már a lefolyt években, midőn a politikai szükség a pártot kényszerítette arra, Hogy a házassági jogot kodifikálja, a legmeglepőbb gyorsasággal, — elismerésül mondom, — az alaposság rovása nélkül oly gyorsan tudták létesíteni ezen házasságjogi törvényjavaslatot, liogry én nem kétlem, miszerint ugyanilyen komoly elhatározással egy magánjogi törvény teljes egészében is létesüljön. Nagyon sajnálom tehát, hogy a t. miniszter úr programmja nem nyugtatott meg bennünket, nem tett Ígéretet az iránt, hogy a büntető eljárással egyidejűleg a katonai büntető törvénykönyvet is el fogja készíttetni és a ház elő terjeszteni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem én készítem! Kemény Pál: Nagyon jól tudom én azt, hogy ez nem tisztán a két miniszter űr dolga. Azonban nem áll az sem, a mit a honvédelmi miniszter úr mondott a napokban, hogy ez öt miniszter resszortjába tartozik, de nem tudnak megegyezni. Én, t. ház, a törvényhozás terén lehetetlenséget nem ismerek, és ha annak az öt embernek a működése nem tud odakonczentrálódni, hogy egy katonai büntető törvénykönyv létrejöjjön, akkor az nem azt jelentené, hogy nem lehet megcsinálni ezt a büntető törvényt, hanem azt, hogy vagy nem akarják, vagy nincsen képességük hozzá. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem engedik Bécslen!) E párt kéri, követeli a t. miniszter úrtól, hogy hasson oda, hogy az illetékes körök közt egyszer már a kellő harmónia létrejöjjön; kéri ez a párt a 1. miniszter urat, hogy ezen kérdésben a nemzetnek szuverenitását és önállóságát élénk kifejezésre juttassa. Kéri ez a párt a t. igazságügyminiszter urat, hogy igenis jelentse ki azt, hangoztassa azt, hogy ez Magyarország kizárólagos belügye, hogy ugyanazon elvek, a melyek büntető törvénykönyvünkben lefektetve vannak, kell, hogy dominánsok legyenek a katonai törvénykönyvben is, csupán azon módosítással, a mit a szigorral egybekötött katonai specziális fegyelem követel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végre, midőn örömmel konstatálom, hogy az igen t. igazság ügyminiszter úr kellő érzékkel viseltetik a modern forgalmi élet szükségletei iránt, és kijelenti, hogy jövendő működésében ezen forgalmi élet szükségleteit tartja szemelőtt, és törvényhozási működésében ezek lesznek világító szövétnekei: engedje meg, hogy ezen álláspontjára hivatkozva, felhívjam figyelmét a felszínen levő szocziális kérdésekre, a melyekkel a társadalmat, kell, hogy az államkormányzatok teljes mértékben igénybe vegyék, hogy ezen felszínre jutott áramlatok a kellő mederbe visszatereltessenek. Az Ipari munkások küzdelme a tőkével szemben, a földmunkások küzdelme a földbirtokossággal szemben: mind a kettő veszedelmes lehet az államra nézve annyival inkább, mert ezen irányzatoknak bizonyos mérvű létjogosultságát eltagadnunk nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) De ezen irányzatok, ezen kérdéseknek létjogosultsága kétszeres kötelességévé teszi az államnak és az államkormányzatnak, hogy ezen anomáliák megszüntetése érdekében tőle telhetőleg mindent elkövessen, Nem akarok, t. ház, itt közgazdasági kérdések fejtegetésébe bocsátkozni; csak azt akarom konstatálni, hogy az agrár-szocziálizmusrsak egyik föindoka a meglevő latifundiumokban rejlik. A százezer földnélküli földmunkáokéz a latifundiumokon uralkodó külteljes gazdálkodás folytán nem tud eléggé érvényesülni, és kellő munka, és annak kellő érvényesítése nélkül áll. Nem lehet a magánjog érdekeit sérteni, azt jól tudom, de ismétlem, t. ház, hogy ott, hol jogintézmények vannak, a melyek egyes birtokokat a közforgalomból kivesznek, akkor, a midőn ezen közforgalomból kivétel az agrár-szocziálizmusnak oly élénk tápot ád: ott azt hiszem, a hitbizományokat, mint jogintézményt a t. igazságügy miniszter úrnak vizsgálat tárgyává kell tennie, és meg kell gondolnia, hogy a mai kor keretében, ezen feltornyosuló szükséglettel szemben kiállják-e azon kritériumot, a melyet talán a múltban megfeleltek? Úgy tudom sohasem volt ez magyar intézmény; sohasem vált a nemzet vérévé. Azt hiszem, hogy a közgazdasági viszonyok fejlődésével szemben ezen hitbizományi intézménynek a kor színvonala szerint rendezése elengedhetetlen kötelesség, és épen ezért a negyvennyolezas és függetlenségi párt részéről bátor vagyok a t, ház asztalára egy határozati javaslatot letenni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Urasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a polgári törvénykönyvek, a katonai büntetőtörvénykönyvek és a hitbizományok
