Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 371 korszerű rendezéséről szóló törvényjavaslatot még oly időben készítse el és terjeszsze be a képviselőházhoz, hogy ezek még ezen ország­gyűlésen tárgyalhatók legyenek. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A képviselő úr maga ol­vasván fel határozati javaslatát, azt nem szük­séges újból felolvastatni. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy azon párt nevében is, a mely­hez tartozni szerencsém van, az igazságügyi tárcza költségvetését nem fogadom el; nem fo­gadom el általános politikai szempontból sem, mert a kormányzati hatalom eszközeit neoa tar­tom megadhatónak egy oly kabinet részére, a melynek feje a híres besztercze-naszódmegyei, a szászok által basának nevezett főispán, a «pecziáiis nemzetiségi kérdésben itt oly szelíd­nek mutatkozott. (Zaj a szélső baloldalon.) Enge­delmet kérek, de . . . Thaly Kálmán: Én hallgatom, de szabad közbeszólni! (Ellenmondások bal felől) Isseklltz GyŐZŐ: . . . Igen, csakhogy egyéb párbeszédeket folytatni nem lehet. Én, t. ház, megütközéssel tapasztaltam, és politikai álláspontom körvonalozásánál, ezt, mint indokot kívánom felemlíteni, hogy a szász nemzetiségi néppárt programmján álló liberális képviselő uraknak itt a híres besztercze-naszódmegyei főispán a legszelídebb miniszterelnök képében mutatta be magát, és ezzel szemben a kabinet­nek másik tagja, a legkellemesebb, legelegán­sabb és gavallér modoráról ismert honvédelmi miniszter, a nemzeti érdekeket követelő ellen­zékkel szemben, akkor, midőn közpolgari biz­tosítékról van szó, a legintranzigensebb állás­pontot foglalja el. (Úgy van! balfelől.) Ha semmi egyéb, ha a t. kabinetnek azon kijelen­tése, hogy az előbbi kormány álláspontján áll, nem lenne elegendő arra, hogy mi is álláspon­tunkon megmaradjunk, a legközelebb elmúlt napok eseményei erkölcsileg kényszerítenének arra, hogy honpolgári szempontból ellenzéki állás­pontunkat fentartsuk. (Helyeslés a baloldalon.) Az igazságügyi politikának jelenségei is teljességgel meggyőztek arról, hogy kötelessé­get teljesítünk, midőn az ellenzéki magatartást az igazságügyi politika megbírálásánál is föl­vetjük. Én a bírói függetlenségi törvényt a leg­messzebb menő hatályban értem és átérzem, mert ismerem azon küzdelmeket, a melyeket a magyar nemzet az alkotmányosság helyreállítása előtt is, a jelen alkotmány alapját képező tör­vények megalkotása előtt is, és a 18-ik század végén folytatott a bírói függetlenségért. Teljesen átérzem tehát azt, hogy a bírói függetlenség mit jelent felfelé, és mit jelent velünk polgárokkal szemben, kik a független bíróság ítéletével szemben mindenkor a kellő tartózkodással viseltetünk; azonban azt is tudom, hogy a közelmúltak tapasztalatai is arról győz­tek meg, hogy a bírói függetlenségnek kifejtése mindig szoros okozati összefüggésben áll az igazságügyi politikai hatalom mikénti kezelésé­vel. (Igás! Ügy van! balfelől.) Engedelmet kérek, az 1869: IV. tcz.-ben kimondott bírói függetlenséget a magyar tör­vényhozás egyszer, ha jól emlékszem, 1875-ben, az áthelyezések megengedéséről szóló törvények által engedte felfuggesztetni, de tette ezt nyil­tan. Azokban a hires igazságügyi alkotásokban azonban, a melyekre a t. előadó úr ma oly dics­himnuszt zengett, a bírói függetlenség megtá­madását találjuk föl, de már nem nyíltan, hanem a modern kor szellemében. Áz 1891: XVII. tcz. eltörölte a bíróval szemben azt az álláspontot, melyet elfoglalt a korábbi törvényhozás, hogy tudniillik a bíró tehetségének érvényítését és érvényesülését, a magasabb munkakörnek elfog­lalását, a magasabb munkakörre való képesség és készültség felmutatása útján és által kérel­mezheti. Azon törvény, melyet sokan modern alko­tásnak tartanak, és a 20 éves politikai rend­szernek a közélet minden részletére való ki­hatása alkalmas volt és lesz is, és ezt méltóz­tassék a jövőben is figyelemmel kisérni, a bírói függetlenséget, nem ugyan a hatalom erőszakos­kodásaival szemben, hanem a hatalom kegyeinek keresésével erkölcsileg megrontani. (Úgy van! balfelől.) Az igen t. előadó úr a bírói és ügyészi szervezetet hozta fel, mintegy nagy kiemelkedő mozzanatot azon igazságügyi alkotások közül, a melyeknek folytatása a jelenlegi igazságügy­miniszternek programmját képezi. Teljesen iga­zat adok neki; de én perhorreszkálok minden olyan intézkedést, mely a bírót bizonyos rend­őri felügyelet alá helyezi, mert van a birói és ügyészi szervezetnek oly intézkedése, hogy annak alapján, úgyszólván minden ellenőrzés nélkül, a nélkííl, hogy a bíró valaha arról tudo­mást szerezhetne magának, a bírót elnöke vagy feljebbvalója titkosan és tetszése szerint minő­sítheti. (Úgy van! a baloldalon.) Ilyen intézke­dés, alkotmányos államban, azok előtt, kik a bírói függetlenséget a szó legnemesebb értelmé­ben kívánják, érdemszámba nem vehető. (Úgy van! balfelől.) A táblák deczentralizáczióját sem tartom a múltak tapasztalata szerint olyan bevált siker­nek, a melyre egy igazságügyi politika érdem­kövét lerakni lehetne. A királyi táblák deczen­traíizácziójának indokai voltak a hátralékok 47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom