Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 369 ségeí adott az igazságügyi kormányzat arra, hogy a telekkönyvi állapot mégis a való birtoklásnak megfeleljen, itt azonban ki kell emelnem azt, hogy ezen telekkönyvi tényleges birtokosok felvételéről és telekkönyvezéséről szóló szabályok, három vagy négy törvényben vannak lerakva s ezekhez egy életbeléptetési rendelet, lett kibocsátva, a mely oly borzasztó káosz, hogy a jogász ember is majdnem képtelen azt megérteni, még ha a legnagyobb figyelemmel olvassa is el a törvényt. Ha az ember ki akar igazodni, hat-hét könyvet kell maga elé venni hogy a törvény előnyeivel tisztába jöjjön; a nagy laikus közönségre nézve pedig az egész eljárás érthetetlen. Én kívánatosnak tartanám, hogy a t. igazságügyminiszter úr gondoskodjék arról, hogy ne mindig a paragrafusoknak czitálásával, hanem a tények felsorolásával egy népszerű kiadásban ismertesse meg ezen eljárást a közönséggel, hogy ne csak szigorúan vett jogászközönség, hanem a laikus elem is megismerhesse azon előnyöket, a melyek a telekkönyvi tényleges felvételekkel az országra származnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az igazságszolgáltatás harmadik főkelléke a jóság, a mi elsősorban a jó, kellő qualifikáczióval ellátott bírói kartól, másodsorban pedig a jó anyagi törvénytől függ. Örömmel hallottam a t. miniszter úr előadásából, hogy ő a bírói qualifikáczióról szándékozik törvényjavaslatot előterjeszteni; mert megvallom őszintén, bár elismeréssel adózom a lefolyt évek törvényhozásának abban a tekintetben, hogy a bírói állások lehetőleg honorálva lettek, de a bíró fizetésének emelésével, s ezt szomorú'ui konstatálhatjuk, nem emelkedett a bíróság szellemi qualifikácziója. (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) Ez nem a t. igazságügyminiszter úr hibája; ez már 1874-böl datálódik, midőn az ügyvédekre nézve behozták a doktorátus kényszerűségét és megfeledkeztek arról a karról, a mely tulaj donképen a színarany igazságot van hivatva kiszolgáltatni, és annak a qualifikácziójáról nem gondoskodtak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Mi történt ennek következtében? A tehetségesebb fiatal emberek iparkodtak az ügyvédi pályára,s kiléptek az életbe; a kevésbbé tehetségesek pedig bemenekültek a bíróságokhoz, (Igaz! Úgy van!) ott úgy a hogy, azon a bizonyos lajtorján valahogyan csak előre mentek, mikor a vidéki jogakadémiáknak a qualifikácziója után két-három esztendeig a bíróságnál működtek, elmentek, letették a gyakorlati bírói vizsgát, a melyet én egyátalán véve elégnek nem tartok azon magas funkezió teljesítésére, a melyet egy bírónak társadalmilag és hivatalában betöltenie kell. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Gyakorlati szempontból sem jártak el a KÉPVÜ. NAPLÓ. 1892—97. XXII KÖTET. múlt időben a t. igazságügyminiszter urak kellő képen. Én számtalan bírót ismerek, a ki kezdte a járásbíróságnál, ki folytonosan a vétségi és kihágási ügyeket kezelte, azután letette a bírói vizsgát, ott maradt, és most azt sem tudja, mi fán terem a csőd, a kereskedelem, a telekkönyv. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem mi csináltuk ezt! Kemény Pál: Tudjuk ezt, csak figyelmeztetem erre, s nem vádképen mondom ezt, t. igazságügyminiszter úr, hanem azért, hogy a gyakorlati képzés tekintetében a jövőben gond fordíttassék arra, hogy a bírói pályára lépő fiata) emberek a járásbíróságoktól tétessenek át a törvényszékekhez és viszont, a törvényszékeknél pedig kellő munkamegosztással adassék meg annak lehetősége, hogy ők az igazságszolgáltatásnak minden ágában kellő qualifikácziót szerezhessenek. Áttérek már most, t. képviselőház, az anyagi törvényekre. Örömmel konstatálom, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr megigérte az ügyvédi rendtartás előterjesztését is, bár nagyon sajnálom, nem hallottam semmiféle elvet, semmiféle irányzatot a t. igazságügyminiszter úrtól, a mely szerint óhajtja ezen törvényjavaslatot megszerkeszteni, és a ház elé terjeszteni. Egyet kérek csak az igen t. igazságügyminiszter úrtól: abban a törvényben legyen kifejezése egyszer már annak, hogy az ügyvédi kar a bírói karnak kisegítő orgánuma; hogy szűnjék meg a bírói kar részéről tapasztalt azon bizonyos ridegség és apátia az ügyvédi karral szemben, a mely sokszor — a mint itt a budapesti lapokban is olvashatja az ember — olyan skandalumokban nyilvánult, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang: Zsitvay jól csinálja!) a mit nem lehet máskép lélektanilag megmagyarázni, mint hogy az ügyvédet nem a kellő figyelemben és megtiszteltetésben részesítik. (Helyeslés a b%l- és szélső _ baloldalon.) Örömmel konstatálom, t. ház, hogy az igen t, igazságügyminiszter úr gondot fog fordítani magánjogi törvényeink kodifikálására, és jelezte, hogy egyik része már készen is van, a másik munkában van. De ez engemet, t. ház, és t. képviselőtársaimat sem elégítheti ki. Mert, t. igazságügyminiszter úr, mi már évek hosszú során megszoktuk ezen ígéretet a miniszteri székből. Erdély Sándor igazságügyminiszter: En még sohasem Ígértem. Kemény Pál: Egy jól kodifikált magánjogi törvénykönyv, ez az első feltétele egy állam rendes közgazdaságának és igazságszolgáltatásának. A magánjog belenyúl a társadalom, a közgazdaság élet-leikébe. Rendszerezett, kodifikált magánjog nélkül tartózkodó lesz a kül47