Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. 369 ségeí adott az igazságügyi kormányzat arra, hogy a telekkönyvi állapot mégis a való bir­toklásnak megfeleljen, itt azonban ki kell emel­nem azt, hogy ezen telekkönyvi tényleges bir­tokosok felvételéről és telekkönyvezéséről szóló szabályok, három vagy négy törvényben vannak lerakva s ezekhez egy életbeléptetési rendelet, lett kibocsátva, a mely oly borzasztó káosz, hogy a jogász ember is majdnem képtelen azt megérteni, még ha a legnagyobb figyelemmel olvassa is el a törvényt. Ha az ember ki akar igazodni, hat-hét könyvet kell maga elé venni hogy a törvény előnyeivel tisztába jöjjön; a nagy laikus közönségre nézve pedig az egész eljárás érthetetlen. Én kívánatosnak tartanám, hogy a t. igazságügyminiszter úr gondoskodjék arról, hogy ne mindig a paragrafusoknak czitá­lásával, hanem a tények felsorolásával egy nép­szerű kiadásban ismertesse meg ezen eljárást a közönséggel, hogy ne csak szigorúan vett jogász­közönség, hanem a laikus elem is megismer­hesse azon előnyöket, a melyek a telekkönyvi tényleges felvételekkel az országra származnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az igazságszolgáltatás har­madik főkelléke a jóság, a mi elsősorban a jó, kellő qualifikáczióval ellátott bírói kartól, má­sodsorban pedig a jó anyagi törvénytől függ. Örömmel hallottam a t. miniszter úr elő­adásából, hogy ő a bírói qualifikáczióról szán­dékozik törvényjavaslatot előterjeszteni; mert megvallom őszintén, bár elismeréssel adózom a lefolyt évek törvényhozásának abban a tekin­tetben, hogy a bírói állások lehetőleg honorálva lettek, de a bíró fizetésének emelésével, s ezt szomorú'ui konstatálhatjuk, nem emelkedett a bíróság szellemi qualifikácziója. (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) Ez nem a t. igazságügy­miniszter úr hibája; ez már 1874-böl datálódik, midőn az ügyvédekre nézve behozták a dokto­rátus kényszerűségét és megfeledkeztek arról a karról, a mely tulaj donképen a színarany igaz­ságot van hivatva kiszolgáltatni, és annak a qualifikácziójáról nem gondoskodtak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Mi történt ennek következ­tében? A tehetségesebb fiatal emberek iparkod­tak az ügyvédi pályára,s kiléptek az életbe; a kevésbbé tehetségesek pedig bemenekültek a bíró­ságokhoz, (Igaz! Úgy van!) ott úgy a hogy, azon a bizonyos lajtorján valahogyan csak előre mentek, mikor a vidéki jogakadémiáknak a qua­lifikácziója után két-három esztendeig a bíróságnál működtek, elmentek, letették a gyakorlati bírói vizsgát, a melyet én egyátalán véve elégnek nem tartok azon magas funkezió teljesítésére, a melyet egy bírónak társadalmilag és hivatalá­ban betöltenie kell. (Igaz! Ügy van! a szélső­balon.) Gyakorlati szempontból sem jártak el a KÉPVÜ. NAPLÓ. 1892—97. XXII KÖTET. múlt időben a t. igazságügyminiszter urak kellő ­képen. Én számtalan bírót ismerek, a ki kezdte a járásbíróságnál, ki folytonosan a vét­ségi és kihágási ügyeket kezelte, azután letette a bírói vizsgát, ott maradt, és most azt sem tudja, mi fán terem a csőd, a kereskedelem, a telekkönyv. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem mi csináltuk ezt! Kemény Pál: Tudjuk ezt, csak figyel­meztetem erre, s nem vádképen mondom ezt, t. igazságügyminiszter úr, hanem azért, hogy a gyakorlati képzés tekintetében a jövőben gond fordíttassék arra, hogy a bírói pályára lépő fiata) emberek a járásbíróságoktól tétessenek át a törvényszékekhez és viszont, a törvényszékek­nél pedig kellő munkamegosztással adassék meg annak lehetősége, hogy ők az igazságszolgálta­tásnak minden ágában kellő qualifikácziót sze­rezhessenek. Áttérek már most, t. képviselőház, az anyagi törvényekre. Örömmel konstatálom, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr megigérte az ügyvédi rendtartás előterjesztését is, bár nagyon saj­nálom, nem hallottam semmiféle elvet, semmi­féle irányzatot a t. igazságügyminiszter úrtól, a mely szerint óhajtja ezen törvényjavaslatot meg­szerkeszteni, és a ház elé terjeszteni. Egyet kérek csak az igen t. igazságügyminiszter úr­tól: abban a törvényben legyen kifejezése egy­szer már annak, hogy az ügyvédi kar a bírói karnak kisegítő orgánuma; hogy szűnjék meg a bírói kar részéről tapasztalt azon bizonyos rideg­ség és apátia az ügyvédi karral szemben, a mely sokszor — a mint itt a budapesti lapokban is olvashatja az ember — olyan skandalumokban nyilvánult, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang: Zsitvay jól csinálja!) a mit nem lehet máskép lélektanilag megmagyarázni, mint hogy az ügyvédet nem a kellő figyelemben és meg­tiszteltetésben részesítik. (Helyeslés a b%l- és szélső _ baloldalon.) Örömmel konstatálom, t. ház, hogy az igen t, igazságügyminiszter úr gondot fog fordítani magánjogi törvényeink kodifikálására, és jelezte, hogy egyik része már készen is van, a másik munkában van. De ez engemet, t. ház, és t. kép­viselőtársaimat sem elégítheti ki. Mert, t. igaz­ságügyminiszter úr, mi már évek hosszú során megszoktuk ezen ígéretet a miniszteri székből. Erdély Sándor igazságügyminiszter: En még sohasem Ígértem. Kemény Pál: Egy jól kodifikált ma­gánjogi törvénykönyv, ez az első feltétele egy állam rendes közgazdaságának és igazságszol­gáltatásának. A magánjog belenyúl a társadalom, a közgazdaság élet-leikébe. Rendszerezett, kodi­fikált magánjog nélkül tartózkodó lesz a kül­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom