Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

ggg 426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. a sommás eljárásban voltak követendők, lesznek követendők itt is, úgy, hogy itt négy-öt forintos követelésre egy forintos ítéleti bélyeget lesz kénytelen felragasztani. Ez a gyakorlat. Nem tudom, jól értem-e a törvényt, de hogy a bíróság ezt a gyakorlatot követte eddig, az tény, s azért felhívom a t. igazságügy miniszter úr figyelmét, hogy igyekezzék a bélyegtörvény tekintetében a pénzügyminiszter úrral egyetemben azt az anomáliát mielőbb megszüntetni. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. képviselőház! Igazságszolgáltatásunk második kelléke a gyorsaság, a melyet a jó eljárási szabályok állapítanak meg. Szomorúan látom, t. képviselőház, hogy a szóbeliség alapján a sommás eljárással egyidejűleg az általános polgári törvénykezés nem lett behozva, A kísérletezések és a félig való rendszabályok korszakát éljük folytonosan. Már pedig a szóbeliségre folytatott polgári eljárás az igazságszolgáltatás gyors menetét rendkívül előmozdítaná. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) E tekintetben, t. ház, hivatkozom az új sommás eljárásba becsúszott hibákra, értem a hatáskörnek azon megszorítását, mely szerint sommás bíróság illetékessége csak 200 forintig terjed a birtok-, telekkönyvi- és öröklési perekben. Ez azt az ideált nem engedi megvalósulni, a mit a t. igazságügyminiszter úr is magáénak vall, mert ő mint gyakorlati jogászember nagyon jól fogja tudni, hogy ha egy 201 forintos birtokpert a rendes eljárás szerint lefolytatunk és azt az új fölebbezési eljárás költségeinek ki is teszszük, de nincs az az ember, a ki egy ilyen iermészetíí 201 forintos perbe belemenjen, hogy azt a rendes eljárás hosszadalmasságának és költségeinek kitegye. (Helyeslés balfelöl.) Szerintem az 500 forintig terjedő has&nló természetű követelésekre is az a bíróság, a mely a pénzbeli követelésekben illetékes, egész joggal delegálható volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A sommás eljárásról szóló törvény igen nagy előnyének tekintettük, és ez itt a háznak minden oldaláról elismertetett, hogy a 21. §., a mely a perek megelőzésére az egyeztetési eljárást mondja ki, elejét fogja venni a költséges és hosszadalmas pereknek. T. ház! Az alaptervezettől eltérőleg épen csekélységem indítványára ezen szakasz átalakítás végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott azon szempontból, hogy a rendes eljárás alá tartozó peres kérdések is a sommás bíróság, mint egyeztető hatóság előtt nyerhessenek megoldást, s így a költséges és hosszadalmas perek már a járásbíróság előtt ekképen intéztessenek el. Azonban, hogy-hogyan nem, daczára annak, hogy az eredeti javaslathoz csatolt indokolás határozottan kifejezi azt, hogy ezen törvényszakasz ezé Íj a az, hogy a törvényszékek elé tartozó rendes perek a sommás eljárás előtt egyeztető eljárással megoldathassanak, mégis ezen indokolással homlokegyenest ellenkezőleg a közkézen forgó Márkus-féle nagy kiadás szerint, a hol ez a miniszteri indokolás ki van nyomtatva, az összes járásbíróságok előtt csak oly ügyekben engedik meg az egyeztető eljárást, a melyekben a királyi járásbíróság az illetékes hatóság. (Úgy van! a baloldalon.) E tekintetben az igazságügyminiszter úrtól nagyobb világosságot kérek, és kérem, hogy a mennyiben intencziója csakugyan az volna, hogy a járásbíróságok előtt az egyeztetési tárgyalások megindíthatok legyenek, kegyeskedjék vagy rendeletileg, vagy bármiképen intézkedni, hogy a járásbíróságok ezen ügyeket ne utasítsák el hivatalból. Remete Géza: Már a törvény határozott e tekintetben. Kemény Pál: Elismerem, t ház, hogy a sommás eljárásról szóló törvénynek üdvös hatása van, de ezen anomáliák, a melyeket felemlíteni bátor voltam, vagy magyarázat, vagy pedig rendeleti úton való korrigálást igényelnek. Szükséges, t. ház, a gyors eljárásra vonatkozólag a büntetőtörvényvkönyv azon szakaszainak módosítása, a melyek kisebb jelentőségűek lévén, a törvényszékek három tagú tanácsát veszik igénybe, a feleket nagy fáradsággal terhelik és óriási áldozatokra késztetik. Ügy tudom, hogy fekszik is erre vonatkozólag egy törvényjavaslat a t. ház előtt. Hogy miért nem kerül az tárgyalás alá, vagy ha nem vált be, ha az igazságügyminiszter úr igényeinek nem felelnek meg, miért, nem történik intézkedés, hogy például azon ingók megsemmisítése stb. iránti bűirperekben, a melyek alig öt frt értékűek, egész sereg nép vonuljon be a törvényszékekhez és ott háromtagú tanácsot vegyenek igénybe, ez talán még sem felel meg a gyors eljárás, a gyors igazságszolgáltatás kívánalmainak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A költségvetésben van egy tétel, a mely az erdélyrészi telekkönyvek, birtokviszonyok rendezését ezélozza. Én nagyon sajnálom, hogy a magyarországi részek telekkönyvére vonatkozólag is nem történik erélyesebb intézkedés, nevezetesen kívánatos, hogy a betétek szerkesztése az egész országban ne járjon ólomlábon, mert ha a telekkönyvnek átalakítása továbbra is ily módon halad, azt hiszem, száz év múlva sem lesznek vele készen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig a jogbiztonság és gyorsaság előfeltétele a telekkönyvek rendes kezelése. (Igaz ! Ügy van ! a ''szélső baloldalon.) Elismerem, hogy a tényleges birtokosok telekkönyvi fölvételével mindenesetre lehető-