Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. február 8-án, pénteken. S67 Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, képviselő urak! Kemény Pál: Ezúttal szigorúan az igazságügyi kormányzat 1895. évre szóló költségvetésével kívánván foglalkozni, engedje meg a t. ház, hogy első sorban a t. előadó úrnak ezen költségvetést ismertető előadására tegyek megjegyzést. (Halljuk!) ö bizonyos megelégedéssel konstatálja az igazságügyi adminisztráeziónak s egyáltalában igazságszolgáltatásunknak az utolsó hat évben történt felvirágzását, és ezen költségvetésnek . . . (Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a terembe lép. Zajos éljenzés jdhbfelől.) A t. előadó úrnak öt esztendővel előre kellett kiterjeszkednie, hog}

7 egy bizonyos tekintélyesebb összeget tüntethessen fel, a melylyel kimutassa azt, hogy igazságszolgáltatásunk azon kellő méltatásban részesül a ház részéről, mely azt tulajdonképen meg is illeti. Azonban hogyha magát a költségvetést vizsgáljuk, akkor szomorúan tapasztaljuk, hogy az emelkedés a múlt évhez képest alig 400.000 frt, a mely 400.000 forint egyáltalán véve nincs arányban azon feltornyosuló szükségletekkel szemben, a melyeket az igazságügyi adminisztrácziónkban felmerülő beruházások tulajdonképen igénybe vehetnek, mert ez a 400.000 frt nem is új intézmények létesítésére irányúi, hanem a már meglevő törvényhozások következménye, a 10—15— 20 éves pótlékokból származó differeneziát, és a 100.000 frtot meghaladó nyugdíj tételek felszaporodásából származik, így tehát elmondhatom, hogy ezen költségvetésben oly új' organikus tételt, melyből következtetést vonhatnánk igazságügyünk erőteljes fejlesztésére, én nem látok, és ezen költségvetést elég szerénynek kell konstatálni. A t. igazságügyminiszter úr felsorolta elődjétől átvett leitárát, és körvonalozta jövendő tevékenységét. Kijelentette, hogy azon álláspontot fogja elfoglalni, a melyet elfoglalt elődjének igazságügyi minisztersége alkalmával, azon nyomokat fogja követni, melyeken elődje haladt. Ezen enuncziáeziójával szemben a 48-as és függetlenségi párt részéről kijelentem, hogy e párt ugyanazokat az elveket, ugyanazt a magatartást fogja követni, melyet elődjével szemben elfoglalt. Támogatni fogja az igazságügyet, mely az ő féltett kincse, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem fog elnémulni a jogos kritika gyakorlatában, és nem fog visszavonulni attól, hogy a közönség érdekében ott, a hol megrovandókat talál, a kellő figyelmeztetéseket ne teljesítse. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért, midőn kijelentem, hogy e párt, mert az igazságügyi kormányzat politikai tartalommal is bir, pusztán politikai indokokból nem fogadja el a költségvetést; másrészről mindent a legrokonszenvesebben kisér, és minden áldozatot a legszívesebben lát az igazságügy fejlesztésének ; szempontjából. Épen ezért e párt nevében megütközésemnek kell kifejezést adni a felett, hogy az 1867. óta szereplő kormányok az igazságügy kezelésében nem a valódi erőteljes igazságszolgáltatás fejlesztésére fordították a főgondot, hanem a kormányzás ezen ágát lukrativ czélokra használták fel, értve alatta azt, hogy az igazságszolgáltatás czímletei alatt befolyt jövedelmek folyton sokkal magasabb értéket reprezentáltak, mint a mennyi évek és évek után az igazságügyi kormányzat ezen ágára fordíttatott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért, midőn e párt megbízásából az igazságügyi kormányzat felett véleményt nyilvánítok, kötelességem konstatálni, hogy a pártot három eszme vezeti: az igazságügy olcsósága, az igazságügy menetének gyorsasága és a tulajdonképeni jó igazságszolgáltatás létesítése. Ezen három kellék az, melynek szemüvegén keresztül vizsgálva mondjuk el véleményünket, és mindjárt az első kérdésnél nagyon sajnálom a t. igazságügyi miniszter úr azon kijelentését, hogy teljesen azokat a nyomokat fogja követni, melyeken elődje haladt. Az igazságügy olcsósága tekintetében a múlt esztendőben életbe léptetett sommás eljárás bennünket rendkívül mód kiábrándított. Az egész magyar jogászközönség Örömrepesve várta az első reformtörvény életbeléptetését, és a mint a törvényjavaslat el lett fogadva, csendesen a múlt országgyűlés utolsó napját használva fel, meglepték az országot egy bélyegtörvénynyel, mely az egész országot, és főképen a legszegényebb néposztályt sújtja, kik részére inkább az ingyenes igazságszolgáltatást kellett volna kimondani, mintsem , oly óriási áldozatokkal megterhelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen új bélyegtörvény úgy az Ítéleti, mint az egyezségi bélyegek felemelésével, a felebbezéseknek majdnem a lehetetlenségig való megdrágításával óriási új terhet rótt a közönségre. Es itt felhívom a t. igazságügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a fizetési meghagyások folytán az eddig volt állapottal szemben oly rendkívüli terhet rótt a közönségre, a melyet az alsóbb néposztály nem fog elviselhetni. Edlig a községi bíráskodásnál i°l krajczáros bélyeggel szolgálták ki, úgy, a hogy az igazságot. Most a közönség neszét vévén a fizetési meghagyások könnyebb kezelésének, nagyon természetes, hogy ezt fogja igénybe venni. A magyar ember azonban, a ki fizetni nem szeret, ellent mond, és az ellenmondás folytán a járásbíró fogja tárgyalni az ügyet. A törvény azonban kimondja, hogy ! ugyanazon bélyegilíetéki díjszabások, a melyek