Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-425

425. orrógos ülés 1805. február 7-én, •sütörtBkíte. 353 niszter úrnak most kedve érkezett ugyanazon keretekben sokkal nagyobb mennyiségű ujonezot kiképeztetni akarni, mint eddig: nem is helyes. Ne hagyjuk magunkat félrevezettetni. Áz egész egy nagy szemfényvesztés. A dolog következőleg áll. Ha a törvény rendelkezéseinek megfelelően a honvédelmi miniszter úr a tizenkétezer néhány száz ujonezot nem kapja meg az évek során át, sz a tizenkétezer néhány száz ujoncz a keretekben nem hiányzott, mert a miniszter úrnak a törvény jogot adott, hogy a póttartalékosokat behívja. A miniszter úr ezt meg is cselekedte, mert nem egy esetet tudok, a hol már két-három év óta póttartalékba helyezett egyéneket behívtak és szolgálatra alkalmaztak hoszszabb időre. Már most azt kérdem én a t. háztól, mikor itt a miniszter úr nekünk elbeszélte, hogy ő utasítást adott arra, hogy az orvosi vizsgálatnál az orvosok járjanak el szigorúabban, tehát lehetséges az a feltevés is, hogy például az 1894. évben a sorozásnál az orvosoknak az az utasítás ment, hogy járjanak el kevésbbé szigorúan, hogy nagyobb mennyiségű ujonezot lehessen besorozni. Már most én nem is tartom indokoltnak, nem is tartom másként érthetőnek, hogy mikép következhetett be az, hogy az 1894. évben egyszerre oly nagymenynyiségű ujoncz vétetett be? Hiszen, ha a t. miniszter úr nem kapja meg a kellő számú ujonezokat, akkor nem kell egyéb, csak hogy a honvédorvosoknak adja azt az utasítást, hogy legyenek elnézok, a kisebb szolgálat teljesítésére alkalmas embereket is bevegyék. (Halljuk! Halljuk!) És ha a t. miniszter úr utasítást adhat a szigorúbb, vagy kevésbbé szigorú eljárásra nézve a már besorozott katonák felülvizsgálatánál, mennyivel inkább megteheti azt a besorozandó ifjúsággal szemben! Már magában ez igazolja azon állításomat, hogy az 1894, évben mesterséges módon állíttatott elő ezen ujoncztöbblet, a melynek most a honvédszolgálatba való behívására kérik tőlünk a pénzt, hogy a miniszter úr maga is szükségesnek látja, hogy nagyobb szigorral járjanak el a doktorok, hogy tiz százalék fogyatékot vesz fel, holott rendes körülmények között egy hadseregben a tényleges szoláglatra behívott ujonezok közül két százaléknál több fogyatékot nem szoktak felvenni. Midőn tehát a fogyatékra nyolez százalékkal többet vesz fel a t. miniszter űr, már akkor igazolja azon gyanúnkat, hogy utasítása szerint a sorozásnál a sokkal gyengébb testi képességű embereket is bevették. Most, midőn az ujonezozás végeredménye összeszámíttatott, akkor már óvakodnunk kell [&z előbbi utasításnak következményeitől, és ekként akarják kiküszöbölni azon ferdeségeket és visszásságokat, melyek az előbbi utasítás következtében beállottak. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. Én, t. ház, röviden összefoglalva a mondottakat, ezen hatszázezer forintos tételt az átmeneti kiadásokban megszavazni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem vagyok hajlandó először azért, mert az évi ujonczkivetés jogát a törvényhozásnak semmi módon feladni, azt megváltoztatni nem akarom; másodszor nem vagyok hajlandó megszavazni azért, mert az évi ujonczjutalóknak évenkint lehetőleg egyenlő mennyiségben való kiosztása az egyes korosztályok között az igazságosság követelménye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem vagyok hajlandó a tételt megszavazni azért sem, mert a véderő-törvény határozottan megrendeli, hogy azok póttartalékba helyeztessenek, tehát más, szolgálatra, a mikor a 12 ezer néhány száz fedeztetett, mint póttartalékos szolgálatra a törvény értelmében be nem hívhatók mindaddig, míg a törvény meg nem változik ; mert a törvény határozottan kimondja, hogy az ilyen hátralékok csak a legközelebbi évben hiányzó kontingens pótlására használhatók fel; későbbi években hiányzó kontingens pótlására pedig nem. Ha hibás valaki azért, mert a hátralékokról a törvényhozás nem volt informálva, semmi esetre sem a törvényhozás tagjai a hibásak, mert a t. miniszter úr, mint a honvédelmi tárcza vezetője, köteles a nemzetnek a szükséges felvilágosításokat megadni, és ha a t. honvédelmi miniszter úr tárezájának tárgyalása, vagy költségvetésének indokolása alkalmával szükségesnek tartotta volna, hogy a nemzetet az ő költségvetés ének alapjáról, az évenkint kiképzendő újonezjutalék évi mennyiségéről, az abban beálló feleslegről vagy hiányról informálja, legyen meggyőződve a t. miniszter úr, hogy a képviselőház arról tudomással birt volna. Az, hogy a véderő-bizottsághoz egy jelentést beadott, még csak a ház egy bizottságával való közlekedés, érintkezés, de nem a házzal való közlekedés; azok, a kik a véderő-bizottságnak nem tagjai, nem kötelesek, de nem is áll hatalmukban, hogy arról tudomással bírjanak. De a t. honvédelmi miniszter úrnak kötelességében áll, hogy a nemzetet annak az intézménynek fejlődéséről haladásáról, mely vezetése alatt áll, folyton felvilágosítsa. Felvilágosítsa ne csak abban, a miben dicsekedni lehet, és a miben pénzt lehet kérni, és a felvilágosítás ne csak akkor jöjjön, mikor a t. miniszter úr pénzt kér, mint jelenleg 600.000 forintot, hanem a felvilágosítás akkor is jöjjön, mikor mint például az új véderő-törvény által, és az új újonezozási eredménynek bevallása iránt a képviselőház Ítéletet kell, hogy alkosson magának. Kérem a t. képviselőházat, ha féltékeny a nemzet újonezmegajánlási jogára, ha a védtörvényt úgy, a mint meg van alkotva, szorosan fentartani akarja, ezt a 45