Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

ÍM. országos ülés 1805. február 6-án, szerdán. 319 Schóber Ernő jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Harmadik olvasásban elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak feláílani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, és így az átküldetik a főrendiházhoz tárgyalás és szíves hozzájárulás végett. Következik a napirend második tárgya: a honvédelmi minisztérium 1895. évi költségve tése (írom. 718), és ezzel kapcsolatosan a véderőbizottság hat rendbeli jelentése, melyek a napirendre kitüzettek (írom. 763—767). Schóber Ernő jegyző (olvassa).- Központi igazgatás. Rendes kiadások: XXII. fejezet, 1. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 321.121 írt. 14 kr. Elnök: Kivan valaki szólani a tételhez? Ha szólni senkisem kivan, megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Honvédségi intézetek. Rendes kiadások: XXII. fejezet, 2. czím. Kiadás. Honvéd-kr>zponti ruharaktár 67.822 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Honvédközponti fegyvertár és lőszer-bizottság 44.374 forint. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa) .• LudovikaAkadémia 444.618 frt. (Mogás és felkiáltások a szélső haloldalon: Szólásra vannak felírva!) Elnök : (Csenget.) Engedelmet kérek, t. ház, én as első tételnél feltettem a kérdéBt, méltóztattak hallani, kiván-e valaki szólni? De senki sem jelentkezett. (Felkiáltások a ssélsö baloldalon: Senkisem hállotta! Lakatos fel van írva ! A jegyzőnek kötelessége lett volna felszólítani!) Nagyon sajnálom, én szabály szerint feltettem a kérdést, a t. házat felszólítottam, kimondottam a határozatot, s a szabályok szerint lehetetlen azt felöl dani. Én nagyon kérem a t. képviselő urakat, —• méltóztatnak tudni a szabályokat, — legyenek szívesek azt a friss konverzácziót, a mely rendesen az ülés elején szokott folyni — mind a két oldalon hibáznak ebben a tekintetben — abba hagyni, hogy a képviselő urak tájékozhassák magukat az iránt, hogy a költségvetés melyik tétele kerül tárgyalás alá? Méltóztassék most szólani. Lakatos Miklós: T. ház! Midőn ezen költségvetés tárgyalásánál felszólalok, kettős kötelességet teljesítek. Első kötelességem az, hogy azon pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, a független és 48 as pártnak azon határozatát hozom tudomására a t. háznak és a t. honvédelmi miniszter úrnak, hogy ezen költségvetést általánosságban sem fogadja el ezen párt. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ezt indokolni alig szükséges, mert a pártot ugyanazok az okok vezérelték a határozat hozatalánál, a melyek vezérelték tegnap az újonczjutalék megtagadásánál. Minthogy pedig tegnap felszólalt t. barátom és elvtársam Tóth János tüzetesen foglalkozott ezen megtagadás indokolásával, fölöslegesnek tartom, hogy hoszszasan fejtsem ki azon okokat, a melyek e pártot ezen határozathozatalra ösztönözték. Röviden csak azt jegyzem meg, hogy azon követelések, melyekkel ez a párt számos évek óta fordult a honvédelmi miniszter úrhoz, tudniillik hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassék el, még mai napig sem teljesültek, mert úgy látszik, ezek az igéret földén vannak, a melyre mi úgy fogunk eljutni, mint Mózes jutott el a Kánaán földjére. A második indok, mely a pártot e határozat hozatalára ösztönözte, az, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv, a katonai büntető eljárás és a tiszti becsület kérdésében követett eljárás reformja még mai napig is késnek az éji homályban, és úgy látszik, ott fognak örökre elaludni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Második indokom, a mely felszólalásra késztet, hazafiúi önérzetem, mely nem engedi meg, hogy elhallgassam észrevételeimet azon intézkedésekre vonatkozólag, a melyeket a miniszter urak úgy szoktak kifejezni, hogy fejlesztették a honvédséget, a mit én azonban nem fejlesztésnek, hanem senyvesztésnék nevezek. (Derültség a ssélsö baloldalon.) Mikor a honvédség, mint magyar katonai intézmény a törvény által terhet nyert, az ország minden honpolgára, ki szereti hazáját, szives örömmel fogadta azt, mert azt hitte, hogy ez az önnálló hadsereg magát fogja képezni, mert azt hitte mindenki, . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Lakatos Miklós: . . . hogy ezzel egy lépést teszünk előre a magyar haza függetlenségének és önállóságának visszaszerzésére, a melyet még 1861-ben Deák Ferencz és pártja nagyon hatalmasan követelt, mert megmondhatták, hogy mi várhatunk, mi tíírünk, de nem engedünk követelésünkből, a melyekre jogosítva vagyunk, mert azon jogokat, a melyeket erőszakkal vettek el, könnyebb visszaszerezni, mint azokat, a mely éket önként föladtunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De már 1867-ben a nemzet meg volt puhítva, és még a haza bölcse is annyira, a mennyire beadta derekát, (Derültség a szélső baloldalon.) és akkor az a párt odaadta a nemzet legvitálisabb jogait egy tál ézsaui lencséért, a mely lencsén igaz, hogy meghíztak sokan, és azzal sokan jóllaktak, (Derültség a szélső baloldalon.) de a nemzet maga mindig éhezett és éhezik ma is, és ha az 1867 es alap még továbbra