Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-424

320 424. orwságos ülés 1895. február fl-áaj szerdán. is megmarad, akkor ez a nemzet el fog pusztulni végkép. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor zászlóaljakra lett osztva a honvédség, azt hittük, hogy a 48-ások fiai támadtak fel a honvédségben, a kik méltó utódaik lesznek az apáknak. És ime, mit csinált a t. miniszter úr? Először dandárokra és regimentekre osztotta azt, s azután par force bekebelezte, szétszaggatva, hadtestekbe, úgy, hogy abból a honvédségi intézményből nincs már a mai napon semmi, mert az egy tökéletesen bekebelezett testrésze a közös hadseregnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a honvédelmi miniszter úr nem Magyarországon nevelkedett, külföldön tanúit, magába szívta az osztrák szellemet; mert hiszen a katonai iskolákban nem tanítanak mást, mint hogy hogyan kell kiölni — s egyszersmind kiölik — a növendékekből a hazafiúi érzelmet. (Úgy van! a szélső bahldalon.) Elhiszem, hogy a t. miniszter úr jó tábornok lehet a közös hadseregben, de nem gusztusom szerinti, nem nemzeti, nem hazafias irányú honvédelmi miniszter. Mézes madzagot is húztak keresztül a honvédség száján: ellátták nritrailleuse-ökkel. Azt hittük, hogy ezután majd jönnek a tüzérség, az ágyúk, a műszaki csapatok; és mi történt ? A mitrailleuse-ök ott vannak a lomtárban, bennük fekszik az állam holttőkéje, az állam ráfizeti a raktározási és felügyeleti költséget. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nincsenek a lomtárban! Lakatos Miklós: Hát hova lettek? (Közbekiáltások a szélső baloldalon : Eladták!) Eladták'? Nem tudok róla semmit, úgy vagyok értesülve, hogy megvannak. Hát méltóztassék azokat vagy eladni, vagy honvédszobrot öntetni belőlük a milleniumra. (Häyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És hogyha ezt meg nem engednék, minthogy a honvédségnek úgy is tetszik beharangozni, tessék belőlök a honvédség részére halálharangot öntetni, hogy végképen beharangozzanak neki. Madarász József: Ezek csak újak! (Általános derültség.) Lakatos Miklós: A honvédség fejlesztésére igen jó volt, hogy a törvény megengedte, hogy a közös hadseregből tisztek áthelyeztessenek a honvédségbe. Igaz, hogy ezt a törvény megengedte; de ebben kettős bajt látok. Az egyik baj az államra hárul az által, hogy nem alsóbb rangú tiszteket: hadnagyokat, főhadnagyokat, hanem törzstiszteket vesznek át, a kik már 20—25 évig szolgáltak, a kiknek aztán egy pár évi szolgálat után kénytelen a magyar államkincstár nyudíjat fizetni. Igaz, hogy ezen nyugdíjakat a törvény már 1875 óta a közös kasszából rendeli fizettetni, de azon szerencsétlen 1875 : LI. törvényczikk befenekelt Magyarországnak; (Derültség a szélső baloldalon.) mert a' honvédelmi miniszter igyekszik minél többet egyre-másra nyugdíjba küldeni, azon törzstisztek közül, hogy újakat hozhasson be helyettük és ezáltal Magyarország ifjúságának a karrierjét megakasztja, a kik nem mehetnek előre mert ott vannak az osztrákok, a kik azt a jó katonai szellemet behozzák a honvédségbe, behozzák a német nyelvet, azt itt értékesítik, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a nemzet iránti lelkesedést a legénységből kiöljék. Ez az intézkedés azonban, t. honvédelmi miniszter úr, nem fog czélra vezetni, mert a magyar ifjúságból a nemzeti szellemet nem lehet kiölni. Hiába kaszárnyázzák a legénységet a midőn nemzeti ünnep van, tudják azok jól, miért teszik azt velük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a haza szeretetet nem tudják ápolni a legénységben, higyje el a miniszter úr, hogy úgy el fogja az puffogtatni a manlichereket, — hiába tanítják őket Rückwerts-Concentrierung-ra, —- hogy az ellenségnek nem fognak vele ártani. Még egy megjegyzésem van a német nyelvnek a honvédségnél való terjesztésére. Hiszen meg van határozva, hogy a nyelvnek, a színnek, a zászlónak nemzetinek kell lenni; a törzstiszteknek pedig kutya-kötelességük a miniszter úr rendelete, vagyis a hadügyminiszter úr rendelete szerint, kinek a miniszter úr végrehajtója, tökéletesen birniok a német nyelvet, különben századosnál feljebb a honvédségnél nem viheti senki. Hát ez nem megsértése, nem kijátszása-e a törvénynek, hogy azok a fiatal emberek, bírjanak bárminemű talentummal, ha nem birják a német nyelvet, mint egyetlen qualifikácziót, akkor vagy ott hagyják a honvédséget, vagy pedig mint századosok őszülhetnek és vénülhetnek meg? (Úgy van! a szélső bal felöl.) így tett a t. honvédelmi miniszter úr a Ludovika-Akadémiában is, oda is becsempészte a német nyelvet. (Úgy van! a szélső balfelöl.) Ott a német nyelven kívül még két tantárgyat tanítanak német nyelven. Ha most azok az alapítók feltámadnának, bizony meg nem köszönnék a t. honvédelmi miniszter úrnak, mert azoknak ugyan eszük ágában sem volt, hogy valaha a Ludovika-Akadémiában németül még csak beszélni is fognak, nem hogy németül fognak tanítani. Ezek azok, a miket én a t. honvédelmi miniszter úrnak a honvédség fejlesztésére vonatkozólag elmondani hazafiúi kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ezenkívül még egy kérdésem van. Miért irtják ki a honvédségből a hazafias szellemet? Hiszen példája van annak, hogy hazafias érzületű magasabb