Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

314 *2§. «r«iágo* ülés ima. február 5-én, kedden. derültség) A német hadügyi kormány, mondom, a hadviseléshez ért. Fájva kell, hogy ezt elismerje a t. miniszter úr is. (Igás! Úgy van! a szélső balfelől.) Engedje meg a t. ház, hogy elmondjam, miként jár el a porosz hadügyi kormány. Épen azért, mert a porosz kormány ért a hadviseléshez, azt tartja, hogy minden embert tehetsége szerint kell alkalmazni. És ez helyes. A hadszervezet elve, tehetsége szerint alkalmazni és használta fel mindenkit. Miként viszik keresztül ezt a poroszok? (Halljuk! Halljuk!) Akként viszik keresztül, hogy az egyéves önkéntesi szolgálatnak rövid időszaka után az Önkéntesek felett ítélnek, és a kinek a képessége, társadalmi állása, hajlamai olyanok, hogy belőle a hadsereg számára kitűnő tiszt nem válhatik, azt szortírozzák és azt mondják: neked altiszti kiképzést fogunk adni, mert többre nem vagy képes, de azon a helyen kiképeztetve, be fogod tölteni hivatásodat. Az pedig, a ki szellemileg erősebb, képzettebb, az a tiszti rang elnyerésére fog kiképeztetni. Nálunk azonban azt teszik, hogy mindenkit egy sablonba akarnak beszorítani, tekintet nélkül arra, hogy vannak-e katonai hajlamai és van-e képessége arra, hogy mint tiszt a tartalékban szolgálatot teljesítsen. Rájuk parancsolnak büntetés terhe alatt, hogy neked a tisztivizsgát le kell tenned, holott a hadseregnek kétféle szükséglete van: egyfelől tisztekre, másfelől altisztekre van égető szükség. Az altisztekben szükséges az önálló ítélő- és cselekvőképesség. Minél szétszórtabb a harezvonal, minél kisebb csapatokban kell, hogy vezettessék a legénység: az altisztek működése annál fontosabb. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Legkevésbbé szolgál rá a hadügyi kormány, midőn azt hiszi, hogy az altisztek cselekvési és önálló Ítélőképességét akként fogja érvényesíteni, hogy ha régi, a szolgálatban megrögzött altiszteket tart a hadseregben, a kik a rendes szolgálatot a legnagyobb pontossággal tudják ellátni, de a nagyon változékony, sok leleményességet kivánó és nem a megszokás, hanem találékonyságon nyugvó szolgálatot a legkevésbbé képesek teljesíteni. Erre a nemzet inteliigencziájából kikerült ifjúságból kiképzett altisztikar van hivatva. Ezért a 25. §. katonailag is tarthatatlan és oktalan intézkedés, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és nem egyéb, mint mindazokkal szemben, a kik a német nyelvet és a német kultúrát nem szolgálják, büntető intézkedés, hogy saját kultúrájuktól elszokjanak, és csupán eszköz arra, hogy a hadsereg német szolgálati nyelvét fenn tudhassák tartani. Nem nálunk, hanem Ausztriában törik meg ezen kísérlet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A ki a 1 aj tán túli dolgokat figyelemmel kiséri, meggyőződhetik, hogy már odajutottunk hajlékonyságban, hogy maguk a hadsereg vezetői elismerik, hogy a hadsereg német adminisztratív nyelve nem a magyarok ellenállásán fog megtörni, hanem a csehek, szlovének és lengyelek ellenállásán, a kik a német nyelvet nem akarják megtanulni, és a kik iskoláikban minden erőltetéssel és erőfeszítéssel szemben a német nyelvű tanítást elhanyagolják. Hát miért kelljen Magyarország kultúráján azt a csapást ejteni, hogy az a magyar ifjú, a kinek az a hivatása, mint magyarnak, hogy saját nemzetének kultúráját emelje, saját nemzetének nyelvét ismerje minél belterjesebben, és azt művelje: miért kelljen azt arra szorítani, hogy azért, hogy mint egyévi önkéntes, életéből két évet ne veszítsen el, saját kultúrájával szakítson, és a német nyelv elsajátítására fordítsa a maga idejét? Nem szabad nekünk felejtenünk, hogy a mi kultúránkban van a mi erőnk, és a míg a magyar kultúra Magyarországon a legerősebb lesz, bárki legyen és bármit hangoztasson is, az országban ezen kultúra alapján ez a nemzet kormányozni és uralkodni fog; de a nemzetnek egysége a nemzet kultúrájának az egységében a legerősebb támaszra talál, mert sokkal több Magyarországnak állami ereje, sokkal több Magyarországnak állami képessége, épen azért, mert nemzetiségek laknak Magyarországon, mint a mennyi a magyar nemzetnek kultúrai ereje. És épen azért, mert az állami életben és az állami erők csoportosulásában a magyar kultúrának egysége s a magyar kultúrának ereje főgondoskodásunkat kell, hogy képezze, meg kell, hogy szüntettessék az az intézkedés, a mely a 25. §-ban foglaltatik, a mely intézkedés a magyar ifjúságot arra kényszeríti, hogy a német nyelvre sokkal nagyobb figyelmet fordítson; mert ha valaki Magyarországon magyarul nem tud, legyen az román, legyen az szerb, fagy legyen az tót, az nem képez az ő életében és az ő pályafutásában hátrányt; hanem ha nem tud németül egy magyar ifjú, az már a hadseregnél, a hol neki okvetlenül szolgálnia kell, neki hátramaradására szolgál. (Úgy van! balfelől,) A t. miniszter úr azt mondja, Tóth Aladár képviselő úr felszólalására nyilatkozva, hogy az egyévi önkénteseknél lehetséges az, hogy egy részök, a kik jó magaviseletet tanúsítanak, a kiken nem múlik, hogy nem teszik le a tiszti vizsgát, tartósan szabadságoltassék. Ez a t. miniszter úr nyilatkozatában szintén új, mert a miniszterek arra vannak hivatva, hogy a törvényt végrehajtsák, a törvény pedig itt azt mondja, hogy azon egyévi önkéntesek, kik ezen vizsgánál meg nem felelnek, kötelesek még egy évet csapattestük osztályainál tényleg szolgálni. A törvény itt nem enged semmi magyarázatot. Mi