Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

J0O 428. orsiigos ölés 1S*S. február 5-én, kedden. Tóth János: Kénlem, t. ház, hol van a magyar nemzet évezredes alkotmányában gyökerező számtalan törvényeinkben, legközelebb az 1867. évi XII. törvényezikkben elismert, a magyar nemzeti állameszmének megfelelő önálló hadseregünk ? (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az 1867-ben és 1868-ban megalkotott véderő-szervezetben bizonyára nincs, mert a közös hadsereg összealkotásánál, nyelvénél, szelleménél fogva ellenkezik alkotmányos jogainkkal és alaptörvényeinkkel, s benne a jogfolytonosság ezége alatt a nemzet évezredes jogai ölettek meg. T. ház! Vessünk futólagosan nemzeti jogainkra egy pillantást, hogy miként tiszteltettek és érvényesültek azok ? (Zaj és nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Liberális kávéház! Tóth János: Nézzük, hogy katonai ügyekben hozott törvényeink mikép respektáltattak és hajtattak végre ? Egy nemzet legfőbb kincse, individuális karaktere, ereje nyelvében van. Nyelvében él a nemzet, és ezzel fejlődik, mégis azt látjuk, hogy a magyar nemzetnek nyelvéhez való szuverén joga az állami szervezetnek egyik fontos részében, a hadseregben nem érvényesülhet. Nem érvényesülhet az államnak egyik legfőbb jelvényéhez, a nemzeti zászlóhoz való szuverén joga, mert úgy nyelve, mint nemzeti zászlója idegen nyelv és idegen zászló által a közös hadseregből ki van szorítva. Ez pedig nemcsak fontos, nemzeti jog megsértését képezi, hanem a nemzet érzelmét és lelkesedését bénítja meg. (Igaz! Úgy van! balfélől.) Joga van minden államnak, minden nemzetnek bármely, hivatását betöltő állampolgártól megkövetelni állami jogainak tiszteletben tartását, mert ettől függ az államnak biztonsága; és mégis, azt látjuk, t. ház, hogy a katonaság esküjében benn nem foglaltatik az ország alkotmánya. Látjuk, hogy 1853-tól fogva folytonosan, különösen pedig az 1807. és az 1840-ki országgyűlések nyilván kifejezett törvényeket hoztak a tekintetben, hogy a magyar sorezredekben tisztekííl és főtisztekú'l csak magyarok neveztessenek ki, s mégis azt látjuk, hogy a magyar nemzet anynyit sem tudott a maga számára kinyerni, hogy a hadseregben legalább az ujonczjutalék arányában magyar állampolgárok legyenek a vezető tisztek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) kit látjuk, hogy a nemzet hiába hozza meg a törvényt, hogy magyar állampolgárok csakis magyar ezredekbe soroztassanak be, és a magyar tisztek csak magyar katonai akadémiában képeztessenek ki, azt látjuk, hogy a nemzet hiába hozza meg azon legfontosabb katonai jogot, a diszlokáczió jogát, a mely által, a területi elhelyezés által a magyar hadsereget akarta biztosítani, mert magyar ezredek Ausztriában i« elhelyeztetnek. Nézzük meg az 1848. évi XXII. törvényczikket. Ennek 31. §-ában világosan ki van mondva, hogy a katonaságnál a testi fenyítékek eltöröltetnek; és továbbmenve, az 1868. évi XL. törvényczikk 51. §-ában szintén kimondatott, hogy a hadseregben a rabbilincsek és testi fenyítékek eltörlendők. És mégis, ezen világos törvényeink daczára látjuk, hogy a közös hadseregnél épúgy, mint a honvédségnél az emberi méltósággal és a kor műveltségével össze nem egyeztethető testi fenyítékek : rabbilincsek, gúzsbakötések, oszlophoz kikötés mindennapi dolgok. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van! Gyalázat!) Látjuk az 1868. évi XL. törvényczikk 55. §-át, melyben a magyar nemzet törvénybe foglalta azon akaratát, hogy a jövő országgyűlés törvénybe iktassa a magyar katonai büntető bíráskodást, és mégis látjuk, hogy a magyar nemzet ezen akarata sohasem respektáltatott 5 mert mai napig sincs megoldva ezen egyik legfontosabb kérdésünk, és a nemzet fiainak százezrei idegen törvények és rendeletek alá vannak helyezve. Ezen igen fontos nemzeti sérelemre különben később részletesen ki fogok terjeszkedni. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés a szélső baloldalon.) Látjuk, hogy 1867-ben a nemzet, úgy törvényhozásilag, mint kormányzatilag magának tartotta fenn a katonai élelmezést. Beöthy Ákos: Az elszállásolást és az elhelyezést is! Tóth János: Mégis azt látjuk, hogy ez a magyar országgyűlés hatásköréből, kivonatott és a delegácziók hatáskörébe vonatott, sőt háború esetében a honvédség is, egyenesen a közös hadsereg katonai intézetei alá van rendelve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látjuk, hogy a nemzet törvénybe iktatta a két állam közötti paritást, és mégis, azt tapasztaljuk, hogy a katonai vezérkarnál, a parancsnokságoknál, a tanintézetekben, a hadi iskolákban magyarok alig alkalmaztatnak, s számuk négy százalékra rúg. Látjuk, hogy a katonai akadémiák, katonai tanintézetek, katonai hadi iskolák, törzstiszti tanfolyamok Ausztriában vannak összpontosítva, valamint a katonai gyárak és raktárak. Mindezekből látjuk, a magyar nemzetnek a katonai ügyekben való jogait; látjuk, hogy ezen jogait a magyar nemzet mindig törvénybe iktatta, de egyúttal látjuk a magyar nemzet sérelmeit, azon tényekben, hogy a magyar nemzet alkotmánya és alkotmányában lefektetett jogai sohasem tiszteltettek, nem érvényesülhettek. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Törvényei