Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-423

428. nrsaágns ttlé« 1805. február 5-én, kedden. JQ j nem respektáltattak és végre nem hajtattak. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem tehát, t. ház, hol van a magyar állam szuverenitásának biztosítása, hogy ha alkotmánya és alkotmányába befektetett jogai nem érvényesülhetnek ? Minek hoz a magyar országgyűlés törvényeket, hogy ha ezen törvények végre nem hajtatnak? (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Minek van a magyar nemzetnek független felelős nemzeti minisztériuma, (Közbe szólások a szélső baloldalon: Hiszen nincs is! Hol van? Nem látjuk! Derültség a szélső baloldalon.) hogy ha a magyar nemzet törvényeinek végrehajtását nem eszközli és ha minden idegen befolyástól menten függetlenül nem képes a magyar nemzet jogait érvényesíteni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hadszervezetünkben reformokat követelünk, melyek nemzeti aspiráczióinknak, jogos kívánalmainknak érvényt szereznek, s követeljük, hogy a magyar nemzetnek a katonai ügyekben törvényeinkben befektetett jogainak érvényesítéséről és a magyar hadsereget megállapító törvényeink végrehajtásáról a kormány gondoskodjék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérve a honvéd újonezjutalék megajánlásának kérdésére, a függetlenségi és 48-as párt minden alkalommal kifejezte meleg érdeklődését a honvédség intézménye iránt, mert azon hitben volt, és ezen bitében ezen intézmény megalapítása alkalmával az egész ország osztozott, hogy elvégre is ezen intézményből fog kifejlődni a magyar nemzet önálló állami létének legerősebb biztosítéka: az önálló nemzeti hadsereg. (Igaz! Úgy van! a szäsőbalon.) Hanem a magyar nemzet csalódott ezen hitében, mert látja, hogy a honvédség intézményében nem alkotott nemzeti véderőt, hanem egy külön, nem nemzeti jelleggel bíró intézményt, mert a honvédség nem tekintetik másnak, mint a közös hadsereg tartalékának. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt pedig látja és tapasztalja. hogy hiába emeli fel mindig jogos szavát a honvédség tökéletesítésére, hiába tesz meg minden lépést, hiába igyekszik felhasználni minden eszközt a honvédség önállósítására; a tökéletesítést nem nyeri meg, az önállóság tekintetében pedig hova-tovább érvényesül az az intenczió, hogy a honvédség a közös hadsereg alá helyeztessék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tárgyaltatott több ízben itt, t. ház, hogy a honvédség germanizáltatik, (Halljuk!) hogy a Ludovikaakadémiában több tárgy egyszerű kormányrendeletből németül taníttatik, hogy a törzstiszti tanfolyamra csak azok vétetnek fel, a kik németül tudnak ; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tárgyaltatott több ízben, hogy a magyar honvédség győzelmi képessége iránt semmi garancziát nem birnnk mindaddig, míg idegen szervezetbői átvett tüzérség és idegen műszaki csapatok támogatják azt a csatában, mindaddig, míg önálló műszaki csapatokkal, önálló tüzérséggel, önálló vezérkarral el nem láttatik a honvédség. Mindezek, t. ház, elég indokok arra, hogy legalább mi, a függetlenségi és 48-as párt, és a nemzetnek bizonyára nagy része, lássa, hogy a magyar honvédséget önálló, magyar nemzeti intézménynek nem tekintik, és ezek eléggé fontos indokok arra nézve, hogy a honvédségnek az ájonczjutalékot meg ne szavazzuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van még egy fontos indokunk, t, ház, ez a katonai büntető-bíróság és becsületbíróság intézményeinek jelen formája. (Halljuk! Halljuk!) Az államnak kétségtelen szuverén joga van ahhoz, t. ház, hogy összet állampolgárai számára az igazságszolgáltatáss megállapítsa, meghozza a büntetőtörvényt és szabályozza a büntető eljárást, és ezáltal magához fűzze az állampolgárokat azon legerősebb kapocscsal, a mely azon tudatban rejlik, hogy hazájában minden állampolgár jogainak a legnagyobb oltalmát találja meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kétségtelen joga van a magyar államnak is, t. ház, katonai igazságszolgáltatását megállapítani, katonai bírósági intézményeit konstituálni; mégis azt látjuk, hogy a nemzetnek ezen szuverén joga nem érvényesülhet, mert a magyar állam és a magyar törvényhozás mintegy kényszeríttetik ideiglenesen lemondani azon igen számos, százezrekre menő állampolgárairól, a kik a hadseregbe mint katonák besoroztattak, mert azon idő alatt azon állampolgárok egy abszolút, ellenőrizhetetlen, idegen hatalom uralma alá, a katonai büntetőbíróság uralma alá helyeztetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy az 1868-iki, mint az 1889-iki védtörvények kimondták, t. ház, hogy a tényleges katonai szolgálatban álló egyének a katonai büntetőtörvény alá helyeztetnek. Kérdem én, t. ház, melyik az a katonai büntetőtörvény? Hol van az a magyar törvénytárban? Mert az 1855. január 15-én életbelépett és ma is érvényben lévő osztrák büntetőtörvény Magyarországon jogérvénynyel nem bir, mert a magyar közjog, a magyar törvények jogérvényéiiez kellékeket kötött, ezen törvény pedig a törvénynek egyetlen kellékével sem bir, mert az itt, a magyar törvényhozásban soha nem tárgyaltatott, az soha nem szentesíttetett, be nem czikkelyeztetett és ki nem hirdettetett. Kérdem én tehát, t. ház, hogy egy szuverén állam alkotmányával és egy jogállam eszméjével összeegyeztethető-e az, ha az állampolgárok százezrei oly törvény uralma és jogara alá helyeztetnek, a mely abban az országban nem törvény. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbalon.) De ha