Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

284 422. országos ülés 1885. felmiár 4-én, hétfőn. rom, hogy megbélyegzés, protekczió, kedvezés és üldözések nélkül juthassanak az illető egyházak lelkészei a maguk jogos illetményeikhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző : Pulszky Ágost! Pulszky Ágost *. T. ház ! Legyen szabad azokra, a miket a közvetlenül előttem szólott Ugron Gábor t. képviselő úr, valamint Kovács Albert igen t. képviselő íir elmondott, néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Kovács Albert t. képviselő úr beszédéből egy hang ütötte meg fülemet, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok, mert hogy vannak egyes hazafias és hazafiat!an egyházi férfiak, azt elfogadom, de azt a kifejezést, hogy volnának nem hazafias egyházak, azt, úgy hiszem, senkisem fogadja el e házban. Kovács Albert: A ki behunyja a szemét és nem akar látni! Pulszky Ágost: Hogyha ezen kifejezés csak lapsus linguae volt, (Kovács Albert tagadólag int.) akkor szívesen adok Kovács Albert t. képviselő úrnak alkalmat, hogy ezt helyrehozza; de részemről tiltakoznom kell minden oly felfogás ellen, a mely egyes felekezeteket hazafiatlanoknak deklarál. Mert, azt hiszem, minden egyház oly elvekkel bir és híveinek nagy része is olyan, a kiket a hazafiak közé sorolni köteles mindenki, és a kikre a hazafiatlaiiság vádját in corpore és egészében reásütni általában nem szabad. Annál is inkább kénytelen vagyok ezen felfogásomhoz ragaszkodni, mert abban, a mit az Ugron Gábor igen t. képviselő úr által előadottakra mondani szándékozom, talán oly fullánk rejlik, a mely miatt azt lehetne következtetni, hogy én osztozom Kovács Albert t. képviselő úr felfogásában, pedig sem én, s azt hiszem, a ház túlnyomó többsége, abban nem osztozik. Mert mit mondott Ugron Gábor t. képviselő úr ? Azt, hogy ő ezen összegeket, és, azt hiszem, ez^n költségvetéssel kapcsolatosan más, a költségvetés ezen czínie különböző tételeiben foglalt összegeket jövőben csak úgy fogadja el, hogy ha a felosztás és a különböző egyházak lelkészei közötti kiosztás egy biztos, törvény által megállapított kulcscsal van meghatározva. Erre a kérdésre ki kell térnem, t. ház. Nem tagadom, hogy idővel az adatok kellő beszerzése és tisztázása után lehetséges lesz oly törvényt alkotni, a melyben ezen összegek kiosztása világosan és tisztán a szükségletek szerint lesz általános elvi alapon megállapítható ; de nem lesz lehetséges egyhamar. És a ki azt hiszi, hogy jövő esztendőre ezen igen bonyolult kérdés, hogy úgy mondjam liquidálható lesz, az mindenesetre annak jelentőségével nincsen tisztában. Itt miről van szó? Sző van arról, — hogy egy könnyen érthető kifejezést használjak, — hogy minden egyháznak, a mely történeti alappal bir és a melynek nagyszámú hívei vannak, és a mely kulturális feladatokat teljesített az állam helyett is, a mint Veres József t. képviselőtársam igen helyesen kifejtette, mondom, hogy minden egyháznak úgyszólván kongruája megállapíttassék és a kongnia kiegészítésének módozatai végre is meghatározhassanak. Erre az előintézkedések megtörténtek már régen. A római katholikusokat illetőleg oly nagy terjedelmű a kérdés és oly bonyolult, hogy tetemes idő fog eltelni addig, míg e tekintetben a törvényes és végleges rendezés be fog következni. Történtek intézkedések az erdélyi katholikusokra nézve, sőt azokat illetőleg a költségvetésben fel is van véve egy tétel. Itt is azonban, azt hiszem, a kérdés törvényes elintézéséig és megállapításáig igen hosszú idő fog eltelni, és itt eddig sincsen panasz az összegek megosztását illetőleg. Már most, a mi a többi egyházakat illeti, az első, a mi múlhatatlan: a szükség színvonalának megállapítása. Még ezen megállapításra vonatkozólag is csak a közelmúltban tétethettek meg az előintézkedések. megtétettek pedig azon irányban, hogy a kellő felvilágosítások az egyes törvényes egyházi hatóságok által megadassanak. De ez magában véve nem elegendő, mert gondoskodni kell egyszersmind némely egyházra nézve, a mely egészében hazafias, arról is, hogy egyes lelkészek, a kik talán nem hazafias irányban működnek, és a kikre nagyobb pénzösszeget bízni könnyelműség volna, annak ellenőrzése nélkül, hogy azon pénzösszegek mire fordíttassanak, mondom, szükséges, hogy a kormány e tekintetben diszkréczionárius hatalma még hosszú ideig fönmaradjon, és hogy ha észreveszi, hogy azok hazafiatlan czélokrä fordíttatnak, azoknak odafordítását tényleg megakadályozza. E tényleg felmerült szükséget a tekintetben, hogy bármily visszaélések történtek volna a kormány részéről, nemcsak nem bizonyította senki, hanem e tekintetben még eddig panaszok sem fordultak elő az illető hitfelekezetek részéről sem, úgy, hogy az, hogy itt a kellő tapintat mértéke tényleg érvényesíttetett és gyakoroltatott, épen ezen jelenségekből is kétségtelenné válik. Ebből, azt hiszem, hogy az ügy jelenlegi állásában, a mikor tulajdonképen csak egy numerus certus pro iocerto van a költségvetésben fölvéve, mert ezen 100.000 forint csak annak a jelzése, hogy azon Ígéretnek megfelelőleg, melyet "Wekerle Sándor volt miniszterelnök úr annak idejéu ünnepélyesen tett, a kellő intézkedések meg fognak történni, nincs egyéb