Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-422

488. országos ülés 1896. február á-én, héttőn. 283 kében, akkor egészen természetesnek találjuk, hogy az előbbi minisztérium ismételten tett Ígéretet arra nézve, hogy a felekezeteknek nyújtott segélyt felemeli és állandósítja, és ezáltal mintegy elismeri és méltányolja a felekezeteknek azon törekvését, hogy azok nemcsak felekezeti, hanem nemzeti és közművelődési irányban is áldozatot hoztak. Egyidőben az volt a terv, hogy engedélyezendő sorsjáték által juttatja a kormány a felekezeteket nevezetesebb tőkéhez, hogy ők a maguk nemzeti feladatának megfelelhessenek. Ez a terv nem sikerült, és én részemről örülök, mert az a mód nem egészen méltó ahhoz a czélhoz, a melyet szolgálnia kell. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Vannak református és evangélikus felekezetű lelkészi állomások 200—300 forint fizetéssé], oly exponált nemzetiségi helyeken, a hol gazdagon kellene megfizetni azt a magyar lelkészt és tanítót, azért, hogy a közérdek és közművelődés és a magyar faj érdekében ott igazán nagyon nehéz szerepet visznek, és ha feladatuknak megfelelnek, a nemzetnek nagy szolgálatot tesznek. Nem is szólok arról, mily aránytalan a fizetés más egyházak s felekezetek lelkészi és tanítói fizetéséhez képest, hogy például a római katholikus egyháznál a 30—40.000 forint fizetéssel bíró püspököt szegény püspöknek nevezik, míg a protestáns püspöknek 1000 forintja van. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig ezen szegény protestáns felekezetek lelkészei családapák, kik gyermekeik nevelésére is kénytelenek gondolni; méltó volna, hogy ezeknek nemzeti és állami feladatuk teljesítésében az állam nagyobb mértékben jöjjön segítségére. Én azt vagyok bátor a t. miniszter úrtól kérdezni, miután azok az összegek, melyekről azt hittem., az előbbi minisztériumok ígéretei szerint megszűnnek átmeneti tételek lenni, és most is az átmeneti tételek közt vannak felhozva, a következő szakasz 12. pontja alatt: hajlandó-e a t. kormány a Wekerle kormány e tekintetben tett igéretét magáévá tenni, és az egyházaknak e ezélra juttatott segélyt felemelni és állandósítani"? A tételt különben elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Az egyházi czélokra szóló tétel 11. pontja a különböző egyházak lelkészi illetményeinek kiegészítésére egyelőre átalányképen 100.000 forintban van előirányozva. Én azt az elvet vallom, hogy a mely egyháznak vagyona van, az a vagyon ne vétessék el, és ne érintessék senkinek'tulajdonjoga, hanem a mely egyháznak nincs elegendő vagyona, hogy kultúrai hivatásának és erkölcsi miszsziójának megfelelhessen, annak az állam annyi segélyt adjon, a mennyivel hivatását lelkiismeretesen teljesítheti. (Helyeslés.) A megoldásnak ezen módja a történelmi jogokat respektálja, a szükségletnek pedig eleget tesz. Az egyház és az álkm közötti viszonyt nem rontja meg, hogyha ezen kérdés megoldása törvény útján történik. A mint szükségesnek tartom, hogy a polgári házasság és az állami anyakönyvvezetés életbelépése következtében az egyes egyházak és felekezetek a szenvedendő veszteségekért kárpótolfassanak, — és itt ragaszkodom a kárpótlás szóhoz, — úgy azokat a férfiakat, kik a maguk hivatását becsülettel betöltötték, Magyarország állami létére nézve mindennemű külön remuneráczió nélkül, s a bekövetkezett egyházpolitikai programmra sem közvetve, sem közvetlenül okot nem szolgáltattak, megkárosítani nem volna helyes. Ha nézem Magyarország egyházainak apró egyházközségeit és látom azt, mily csekély javadalmazásból kell egyes lelkésznek megélnie, hogy erkölcsi méltóságát és erkölcsi állását az egyházközség kebelében fentarthassa, és mindennek költségeit fedezze: akkor én ezen tételt feltétlenül szükségesnek tartom. De nem tartom helyesnek, hogy átalányképen szavaztassák meg a kormánynak, a nélkül, hogy a törvényhozás ismerné a kulcsot, mely szerint ez a segély ki fog osztatni. Történjék az egyes lelkészek segélyezése, de állapíttassák meg a törvényhozás által a kulcs, a mód, a inely szerint ez a segélyezés hozzájuk fog jutni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom, hogy a rendelkezési alapnak egyházi neme létesüljön, mely arra szolgál, hogy a papság erkölcsi életébe a politikai motívumok, a politikai harczok szenvedélye belevitessék, és a politikai izgalmak eszközeként való felhasználása lehetővé tétessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ki kell zárni, hogy bármely egyháznak felekezetei bármely párt által politikai czélból felhasználhatók legyenek. Tegyen minden lelkész a maga meggyőződése szerint. Foglaljon el a politikai élet ben álláspontot. De ne legyen lehetőség arra, hogy a szabad politikai meggyőződés nyilvánításában az állam által az egyházaknak nyújtott segély kiszolgáltatásában gátoltassék, hogy protekcziónak vagy üldözésnek legyen kitéve. Ezért szólaltam fel, t. ház, és kijelentem azt, hogy a jelen alkalommal — tekintettel az ügy sürgősségére — ezen tételt, úgy, a mint van, megszavazom; de jövőre nézve nem vagyok hajlandó azt megszavazni, hacsak törvény által nincsen megállapítva azon kulcs, a melynek értelmében ezen segély kiosztatik, és nincsen megállapítva az a mód, a melylyel ezen segélyezés az illető egyházak lelkészeinek jut. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom az állami hatalmat kezében tartó pártnak omnipotencziáját emelni; azt aka36*