Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-411

14 éli. országos ülés 1895. január 19-én, szombaton. Madarász József: Deák Ferencz sohasem fogta fel úgy! Darányi Ignácz: Mi az 1867-es alapon állunk úgy, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a mint azt annak idején megalkották, a mint azt 28 éven át magyarázták, és 28 éven át végrehajtották. Mi azt tartjuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzetnek az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után erejét nem szabad közjogi küzdelemre fecsérelnie; mi nekünk most nem csupán egy kézzel, hanem mind a két kezünkkel kell dolgoznunk, a modern és szabadelvűén fejlődő magyar állam kiépítésén. (Derültség bálfelöl. Élénk tetszés és helyeslés jobb felül.) És hogyha mindjárt némely részről az czéloztatik is, hogy mi a 67-es alap sértetlen és teljes fentartésának ódiumát saját helyzetünk könnyítése czétjáhól a koronára hárítsuk, azt tenni nem fogjuk. A 67-es alapért, úgy a mint az megalkottatott, úgy a mint az magyaráztatott és fentartatott,, mi egyedül magunk akarunk helyt állani. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zaj és mozgás a bal- és szélsőbalon.) Gróf Apponyi Albert igen t. képviselő úr (Zaj. Halljuk! Halljuk!) szemben a miniszterelnök úr által előadottakkal utal arra, hogy ő a szentesített egyházpolitikai javaslatoknak a kitíízött időben való végrehajtását lehetetlennek tartja. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én nem kívánok hosszabban utalni arra, hogy mennyire veszélyes az, ha oly tekintélyes oldalról, mint gr, Apponyi Albert képviselő úr részéről, előre úgy állíttatik a dolog oda, mintha ezen törvényeket végrehajtani nem lehetne. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Nem is lehet! Nagy zaj.) Talán a t. képviselő úr előtt azon szempont lebeg, hogy ezen törvények végrehajtása halasztassék el a közigazgatási reform, vagy községi törvény meghozatalának idejére. Erre esak az a megjegyzésem, hogyha valaki igazán akarja a békét és nyugalmat, akkor akarnia kell, hogy ezen törvények mielőbb hajtassanak végre s az izgatottság szűnjék meg. (Zajos helyeslés jóbbfelől. Élénk ellenmondások balfelöl.) Ezen törvények végrehajtását elodázni akarni annyit jelentene, mint a közigazgatási reformot is kétessé és kérdésessé tenni. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) Gróf Szapáry Gyula képviselő úr utalt arra, hogy mindenhol, de különösen a magyar viszonyok közt szükség van arra, hogy az ország ügyeit egy erős párt vezesse. Teljesen aláírom, óhajtandónak tartom; csak azt teszem hozzá, hogy sokszor egy kisebb többség, mely homogén elemekből áll, (Derültség balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) erősebb, mint talán egy számszerűit nagyobb többség, mely nem áll egészen rokon elemekből. (Helyeslés jobbfelöl) Gróf Szapáry Gyula képviselő úrnak feleletül különben megjegyezem, hogy mi igenis örömmel, hazafias örömmel fogadnók a 67-es alapon álló pártoknak a megjelölt keretben való együttműködését, és hogyha ennek útjában dologi akadályok nem lesznek, legyen meggyőződve az igen tisztelt képviselő úr, hogy részünkről személyi okok ennek útjában állani nem fognak. (Zajos helyeslés jóbbfelől. Halljuk! Halljuk!) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Most röviden visszatérek a miniszterelnök úr által kifejtett programmra. Minthogy ez a programm ugyanaz, mely a lelépett kormány programmja volt, és minthogy a szabadelvűpártnemszemélyeket.hanem elveket szolgál: ennélfogva mi a miniszterelnök urat elveink megvalósítására irányzott törekvéseiben bizalmunkról és támogatásunkról biztosítjuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A felfüggesztve volt ülést újra megnyitom. (Halljuk! Halljuk! Fölkiáltások! Helyre! Helyre!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni. A miniszterelnök úr kíván szólani. (Folytonosan tartó nagy zaj és mozgás.) Méltóztassanak helyüket elfoglalni, t, képviselő urak. (Fölkiáltások : Helyre! Halljuk! Halljuk !) Molnár Antal jegyző: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Justh Gyula képviselő úr felszólalásában mintegy szemrehányással illetett engem, állítván, hogy beszédemet olvastam. Hát. *t. ház, e tekintetben csak részben van igaza, de igaza van annyiban, a mennyiben szükségesnek láttam egyes mondatokat, a hol minden egyes szónak helye, értelme, erősen, határozottan kell, hogy biztosítva legyen, hogy olvassak. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) De, t. ház, ebből nem következik az, hogy a házszabályokat sértettem meg, nem következik az, hogy támadásra okot adtam volna. Hát, t. ház, beösmerem, nagy szónok nem vagyok; (Mozgás a szélső baloldalon.) beösmerem, hogy a szónak hatalmával nem rendelkezem, de kétségbe vonom azt, hogy ne lennék képes minden körülmények közt felelni ott, a hol állásomból kifolyólag felelnem kell. (Helyeslés jóbbfelől.) És első sorban, t. ház, ragaszkodva a teljes tárgyilagossághoz, a melyet magam tűztem ki czélól, Justh Gyula képviselő úrnak azon kijelentésére, hogy a 67-iki kiegyezés álláspontján álló pártokkal szemben az ellenzéké, az övék a jövő, nem kívánva vitatni azt, hogy egyátalában ez a jövő lehet-e az övék, állítom, hogy miénk a jelen, (Helyeslés jobbfelöl. Nagy derültség és zaj a szélső baloldalon.) és a jelenben