Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-416

132 416, országos ülés 1895. jauuár 26-án, szombaton. meg méltóztatnak találni azon tért, a melyen okvetlenül kívánatos még az alsóbbfokú, hogy úgymondjam, középnevelés bővebb kifejtése és a melyen talán még üdvösebb eredményekre lehet jutni, mint a melyekre a merőben kereskedelmi középiskolák által eljutni lehet. (Helyeslés jóbhfelől.) Nem azért mondom ezt, hogy a kereskedelmi középiskolák eltöröltessenek, ellenkezőleg, azok szaporítása is múlhatlanúl szükségessé fog válni, de azzal kapcsolatban, azok egynémelyekének, sőt talán azok tetemes számának átalakítása is. A másik tér, a melyen szintén nagy, önkéntes, sokkal nagyobb mértékben való hozzájárulást tapasztalunk a fennálló intézetekhez, mint az eredetileg tervbe volt véve, az, a mire a t. túloldal részéről Kiss Albert, valamint más felszólalt, ha jól tudom, Madarász igeu t. képviselő úr figyelmeztetett, és ez a nőnevelés tere. Valóban bámulatos Magyarországban, hogy azon rövid idő óta, a mely óta a nőképzés nemcsak a tanítóképzés kérdésére vonatkozólag lett tulajdonkép irányítva, hanem az a felsőbb leányiskolák szervezése és a polgári leányiskolák nagyobb tömegben és mértékben való felállítása által más téren is lehetővé tétetett, minő nagy a tolongás, a törekvés ezen intézetekre, és mennyire népszerű az ország különféle községeiben és városaiban az az eszme, hogy ott magasabb nőintézetek létesíttessenek. Ez egyike, tagadhatlanúl a legörvendetesebb jelenségeknek, mindenkire vonatkozólag, a ki a népnevelés iránt érdeklődik, és mutatja azt, hogy a nép helyes érdeke és ösztöne felismerte, hogy mig a férfiú kiképzésére vonatkozólag az elemi és ismétlő-iskolák kipótoltatnak egy sokkal hatályosabb rendszerrel és eszközzel, mely a közműveltségre nézve, mondhatom, tán az iskoláknál fontosabb tényező', tudniillik az általános védelmi kötelezettség által, addig épen, a mivel a nőnevelés terén ez az equivalens hiányzik, egy nagyobb mérvű követelés és törekvés mutatkozik a felsőbb leányintézetek létesítésére. Kétségtelen azonban az is, hogy azon mértékben, melyben ezek száma múlhatlanúl szaporítandó lesz, egyszersmind — s azt hiszem, az igen t. miniszter úr erre rá is utalt már és jelezte, hogy ezzel foglalkozik — ezeknek tantervei is okvetlenül módosítandók azon irányban, a mely a magasabb nőnevelésnek a tudományos kiképzéssel párhuzamosan a gyakorlati kiképzést és azon gyakorlati tulajdonságok és ügyességek elsajátítását is feltételévé teszik, melyek a hitvesi és anyai kötelességek teljesítésénél a vidéki középosztály nagy tömegénél a családok boldogulására múlhatlan feltételeknek mutatkoznak. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Nem politikai jellegű e kérdés, bár én azt hiszem, hogy a politikai életben is ez a legnagyobb jelentőségű kérdések egyike. És én élénken emlékszem, hogy évekkel ezelőtt innen Csengery t. képviselő úr, kinek közoktatási ügyünk annyit köszönhet, a nőnevelés ügyét a t. ház figyelmébe ajánlotta, és hogy az a mag, melyet akkor elvetett, minő szép gyümölcsöket termett, és minő szükséges azt, a mi már magától így megerősödött, a mire a talaj magában is üdvösnek mutatkozott, minél inkább fejleszteni. Mielőtt, t. ház, lényegében ezekre vonatkozólag felszólalásomat befejezném, legyen szabad még csak azon kritikákra vonatkozólag, a melyek a budgetet illetőleg felhozattak, pár szóval felelni. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy midőn a népnevelésről, midőn a közoktatásról van szó, és nemcsak a múlttal, hanem a jövőben eszközöltetni jelzett törekvésekkel szemben is, minden részről inkább a panaszok hangzanak fel, mint az elismerések, és természetes, hogy ha a közoktatásügyi költségvetést egyéb költségvetések abszolút számaival összehasonlítják, az igen t. képviselő urak közül igen számosan azt találják, hogy tulajdonképen e költségek elégtelenek, és talán nem tesznek elegendő bizonyságot azon igyekezetről, a melylyel az országot kormányzó körök a közoktatási ügy iránt viseltetnek. Ez azonban, azt hiszem, teljesen téves értelmezés, valamint teljesen eltévesztett politikának tartanám azt is, a mely a közoktatásügyet úgyszólván mesterségesen hajtani és a kellő kereteken túl fejleszteni kívánná, a budget mesterséges növelése által. Nem hasonlíthatjuk össze, és igen helytelen e költségvetés tételeit összehasonlítani oly tárczák költségvetéseinek tételeivel, a melyekben nagy üzemek bruttó kiadásai foglaltatnak benn. Ha Bánó József t. képviselő úr a kereskedelmi tárczára hivatkozik, merőben elfelejti azt, hogy azon kereskedelmi táreza költségvetése nem a kereskedelmi és ipari czélokra szolgáló összegek költségvetése, hanem abban benfoglaltatik az államvasutak egész bruttó költségvetése, benfoglaltatik a távírda, a posta, a postatakarékpénztár 8 az egész közlekedésügy egész bruttó költségvetése, temérdek nagy üzemeknek, melyek úgyszólván az állam monopóliumát képezik, összes kiadásai és bevételei. Ezek egészen más jelleggel birnak, mint azok a tárczák, melyek adminisztratív vagy adminisztráczió útján érvényesíthető természetűek. És, t. képviselő úr, nem hiba és nem képezheti szemrehányás tárgyát az, hogy ha az állam, tudatában annak, hogy más társadalmi tényezők a közoktatás ügyében mit tesznek, és mit tehetnek, a maga részéről budgetjében nem a közoktatásügy bruttó eredményének és költség-