Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-415
415. orseágos ülés 1895. január Sáü-ón, pénteken. gg csalatkozhatom. Daczára annak, t. képviselőház, én ezeknek az ismétlő-iskoláknak sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítok, mint azoknak ma a gyakorlatban tényleg tulajdoníttatik. Egy dolgot ha megfigyelünk, rögtön láthatjuk azt, hogy ezeknek a nagyfontosságú iskoláknak nem adatik meg a kellő szerepkör, a mely őket megilleti, és az ellenőrző közegek részéről elhanyagoltatik az a figyelem, a melyben azokat részesíteni kellene. Mert hiszen az 1893. évi miniszteri jelentés szerint 700.000 olyan tanuló volt, a ki ismétlő-iskolák látogatására köteleztetett, és csak 200.000 volt olyan, a kik tényleg iskolába jártak. Igaz az, hogy az ismétlő-iskola már oly korban kötelezi a tanulót látogatásra, a hol többnyire már nem áll a szülői hatalom alatt, hanem a legtöbb esetben szolgálati viszonyban van. Ez a leggyakorlatibb oldala ezen ismétlőiskola kérdésének, mert a szolgálati viszonyból eredő kötelmek nem teszik neki lehetővé azt, hogy ezen [kötelezettségének eleget tegyen. És itt ismét van egy tér, t. ház, a hol nem a kormányhatalom, hanem a társadalom lenne hivatva az ellenőrzést lelkiismeretesen és becsületesen gyakorolni. Mert miért| helyezek én fősúlyt az ismétlő-iskolára? Nagy súlyt helyezek több szempontból; először azért, mert ebben a korban már egy érettebb, komolyabb agygyal van dolga a tanítónak, egy komolyabb, érettebb fiatallal, a kinek ismeretkörét, ismereteit több eredménynyel lehet megszilárdítani, a kiről több szolidságot lehet feltételezni az ismeretek elsajátításánál. De fontos azért is, mert én szükségesnek tartanám, hogy ezekben az ismétlő-iskolákban ne csak pusztán a népiskolai ismeretkörben elsajátítottaknak rekapitulácziója vétessék elő, hanem szükségesnek tartanám ezeket kiegészíteni olyformán, hogy ottan némileg elsajátíthassanak az ismétlő-iskolába járók oly dolgokat, melyekre életükben vagy életük későbbi folyamán legtöbb szükségük van, és ezek: a tételes törvények dióhéjba foglalt ismertetése, mely a későbbi élet folyamán az illetőnek számtalan gyakorlati kérdésnél a legnagyobb és legerősebb támaszai, tanácsadóul szolgálna. Ilyenek volnának a gazdasági törvények, tételek, ilyen — hogy ne említsem — a közelmúltban hozott mezőgazdasági törvényeknek szélesebb körben való ismertetése, ilyenek volnának a községi szervezetre vonatkozó tételek, mert én legalább régi emberektől mindig azt hallottam, hogy azon időkből elsajátított dolgok, midőn még ezen ismétlő-iskoláknak hivatása, szerepköre más volt, későbbi életükben rendkívül hasznos szolgálatokat nyújtottak az egyeseknek. Legyen szabad végül szólnom, t. ház, az ellenőrzésről. Az ellenőrzésre én a lehető legnagyobb súlyt fektetem, és annak a lehető legnagyobb értéket tulajdonítom. Nagy jelentőségűnek tartom azért, mert a 17.000 népiskola közül csak 2.800 állami és községi, melylyel szemben az államnak mi adatik meg? Csak ellenőrzési jog. És ez a kulcsa annak, melylyel a hitfelekezeti iskolák bajait orvosolni s legalább azokon részben segíteni s azokkal szemben a kellő •legfőbb felügj^eleti jogot gyakorolni lehet. De e részben, t. ház, nem elég az, hogy pusztán az állami hatalmi közeget s az államhatalom ellenőrzési szerepét vegyük figyelembe. Ez a rész az, a hol a legnagyobb szerep kellene, hogy jusson a társadalomnak. De a társadalom legjobban szeret magáról mindent lerázni és átháiítani mindent a kormányhatalomra, hogy csinálja az ezen dolgokat. Ez hibás, téves felfogás. A ki a hibát látja, hazafias! kötelességének kell, hogy tartsa a maga ügykörén belül a hibának eltörlését s a bajok orvoslását előmozdítani. És ha nézzük az ellenőrző közegeket, kik azok? Ott van a kormány főfelügyelete alatt a királyi tanfelügyelő. Ez állami közeg. Ott vannak az ideiglenes iskolalátogatók. Ezek már nem állami közegek, csak mint állami megbízottak szerepelnek. Ez már csak a társadalomból kiemelt valami. Ott van az iskolaszék. Ez csak részben hivatalos közegekből alakított bizottság. Mindezek szereplésénél a legnagyobb fontossággal kellene birnia a társadalomnak, és tesz-e valamit? Tesz, de csak igen ritkán. Ott vannak a törvényhatósági népnevelési bizottságok. Legnagyobb részben kikből állanak ? Annyi tagból, a mennyit a törvényhatósági bizottság meghatároz, a saját kebeléből választott tagokból, és ott van a közigazgatási bizottság, a mely szintén voltaképen a társadalomból kiemelt elem. És mit látunk, t. képviselőház? Ezek az ellenőrző közegek, melyek nem az államhatalom közvetlen felügyelete és rendelkezése alatt állanak, megfelelnek-e kötelezettségeiknek? Látunk-e a gyakorlati életben iskolalátogatókat nagy számmal, a kik hivatásuk magaslatára emelkednek, gyakran bevetődnek azokba az iskolákba, a melyek felügyelete rájuk van bizva? Nem látunk. Vagy nézzük meg az iskolaszékeket! Hogy megbecsüljük az iskolaszékek ellenőrzési működésének értékét, egyébre nem mutatok, mint csak arra, hogy az iskolaórát elmulasztó tanalóknak 9ő°/o-a büntetlenül maradt és 5°/o volt az, a melynél az illetékes társadalmi közegek oda törekedtek, hogy a törvény rendelkezésének, ha máskép nem, büntetés alkalmazásával is érvény szereztessék. Hát megnyugtató eredmény-e ez? Nem, t. képviselőház. És a társadalom mindig szidhatja a kormányt, de akármeddig szidj bajon segí13*
