Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-415

100 415. orwágof iilé» 1895. január 25-én, péntekem. teni mindaddig nem fog, a mig maga segédkezet nem nyújt arra, hogy Magyarország tanügye az ő segélyével is előmozdíttassék. Most még, t. képviselőház, a miniszter úrnak a figyelmét leszek, bátor egy pár dologra felhívni. (Halljuk/) Én elismerem azt, hogy Magyarország tanfelügyelői karában lehetnek, talán vannak is egyesek, kik kötelezettségük magaslatán állva, még irodai és hivatalos elfoglaltságuk mellett is kellő időt szakítanak maguknak arra, hogy a gyakorlati életben személyes tapasztalatok alapján ellenőrziő közegként működjenek a népiskolákkal szemben; de nagyon gyakran látjuk azt, hogy erre különböző okokból képtelenek. De én ezt a hibát nemcsak abban keresem, hogy kevés a tanfelügyelő és hogy talán sokszor nem is felelnek meg annak a magas nívónak, a melyen állaniok kell, hanem találjuk a hibát abban is, hogy hiszen tulaj donképen ma kikből nyerjük a tanfelügyelőket? Ez az, t. miniszter úr, a mire figyelmét fel akarom hívni, hogy gondoskodjék — nem akarok korlátokat snabni — arról, hogy a tanfelügyelőkéi alkalmazottak az ezen állásba való jutást megelőzőleg oly alkalmazási kört nyerjenek, a melyből kiemelkedve, kellő ismerettel, kellő gyakorlati képzettséggel bírjanak arra, hogy ennek a nagyjelentőségű állásnak megfeleljenek. Kérem a miniszter urat, legyen szives lehető nagy számmal iskolalátogatókat kinevezni, és lehetőleg megválogatni azokat az egyéneket, a kik a népoktatás iránt közelebbi érdeklődéssel bírnak; legyen szives az iskolaszékeket időközönként buzdítani arra, hogy hivatásuk magaslatára emelkedve, megfeleljenek kötelezettségüknek és legyen szives a közigazgatási bizottságok működését a tanügyi téren a lehető legnagyobb szigorral figyelemmel kísérni. Ezek volnának azok, t. képviselőház, a melyeket szükségesnek tartottam elmondani azért, nem mintha én fedeztem volna fel ezeket a hibákat, nem mintha én magamnak vindikálnám azt, hogy az én szemeim látják csak ezeket a bajokat, de azért, hogy ismételten és ismételten felhívjam iá a kormány, a képviselőház és a társadalom figyelmét és talán egy kis kővel járuljak annak a nagy épületnek a további befejezéséhez, a mely közoktatásügyünket átalában magas, de különösen magyar nemzeti nívóra emeli. Különben a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bartók Lajos jegyző: Bánó József! Bánó József: T. ház! Az elsők között lévén feljegyezve, még tegnap volt szándékom elmondani nézeteimet a közoktatási budget fölött és kimutatni annak gyarlóságait is. Megvallom, egy határozati javaslatot is akartam benyújtani, melynek az lett volna a czélja, hogy azok a törvények, melyek a közoktatást érintik, revízió alá vétessenek abban az irányban, hogy az állam befolyásának sokkal nagyobb hatálya legyen az iskolák szellemére és nyelvére. Hanem végighallgatván a t. miniszter úr beszédét, azt találtam, hogy ezen feladatokra ő maga vállalkozott; mert az eddigi rendszert jobban elítélni már nem lehet, mint azt ő tette, (Igaz! Úgy van! balfelől.) és azt is fényesen bebizonyította, hogy a mostani törvények nem elegendők arra, hogy az államnak a megfelelő befolyását biztosítsák. És íme, t. uraim, ma egy különös jelenség tanúi vagyunk. (Halljuk! Halljuk!) Az ilyen példa már vonz, már a túlsó oldalon is vannak, — épen most hallottuk Pap Géza kédviselő urat, — a kik megtámadják és gyökerében támadják meg az eddigi rendszert. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Mozgás jobbfélöl.) Már most az a kérdés, t. ház, hogy az a beszéd, melyet tegnap a t. miniszter úr tartott, az egész minisztérium tudtával és beleegyezésével mondatott-e el, igen vagy nem? Mert annyi egyszer igaz, hogy ha azon beszédnek azt a részét veszszük, mely az úgynevezett egyházpolitikai kérdéseket tárgyalja, ez homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit a miniszterelnök űr mondott; ha pedig azt a részét veszszük, mely a közoktatást tárgyalja, akkor szintén határozottan elítélte az eddigi rendszert. Figyelmeztetem a t. miniszter urat. hogy mindazokat a dolgokat, melyeket méltóztatott elmondani, mindazon hibákat, melyeket méltóztatott fölfedezni, az ellenzék itt már esztendők óta mind hangoztatta és azok megváltoztatását kívánta. Tehát ebben az esetben is az történt, a mi már esztendők óta, úgy látszik, rendszere a túlsó pártból kikelt minisztériumoknak, hogy az ellenzék részéről átveszik az ideákat, azokat kiadják a magukéinak, csak azért, hogy a hatalmat megtartsák. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mozgás a jobboldalon.) T. ház! Mindamellett, hogy a dolog így van, az ellenzék, különösen a közoktatási bizottság keretében, nem fogja azt a szerepet vinni, melyet különben vinnie kell, és nem fogja oly szigorúan megbírálni a költségvetést. Sőt én azt mondom, hogy a költségvetést nemcsak soknak nem, de igen kevésnek tartom. Hanem igenis mindig meg fogjuk támadni azt a rendszert, a mely ennek a költségvetésnek alapja. És így mi, ha jónak találjuk azt, a mit a t. miniszter úr előadott, el fogjuk fogadni. Hanem egészen más kérdés az, mi módon fogja a t. miniszter úr a harmóniát létrehozni minisztertársai és a miniszterelnök úrral szemben. (Hangok a szélső baloldalon: Azt nagyon könnyen elvégzik !)