Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-392
&Í2. országos ülés 18M. november 30-án, pénteken. 101 Bartók Lajos: Leszoktak dolgoztatni! Hegedüs Sándor ... és inkorrekt azokkal szemben is, a kik, mint írók, befizették a részvényeket, és mégis azon gyanú alá kerülnek, hogy ők esetleg ily módon jutottak részvényeikhez. Ezeket akartam megjegyezni. (Helyeslés jobb/elől.) Papp Elek jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Talán egyetért velem az egész ház, ha azt mondom, hogy e vita most már egészen más körtíl forog, mint a miből kezdetben kiindult. Én igyekezni fogok csupán csak a negyedik szinház felállításáról beszélni, s megmaradni abban a keretben, a mely csak oly vitát tíír meg, mely a czélt magát nem téveszti össze az itt felmerült több apróbb inczidensekkel. Méltóztatik tudni, hogy éveken át hívtam fel a t. ház figyelmét a magyar színházak prekarius voltára . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Pázmándy Dénes ... s úgy a fővárosban, mint a vidéken újabb templomokat kívántam állíttatni a magyar múzsa számára. E tekintetben a múlt évi budget-tárgyalás alkalmával már bizonyos eredményt láttam elérve, mert nagy örömemre szolgált, hogy a ház több oldaláról kedvező felszólalások történtek a tekintetben, hogy az államnak nagyobb áldozatokat kell hoznia a magyar színművészet érdekében. Nagyon sajnálom tehát, t. ház, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatosan e rokonszenv bizonyos tekintetben antipathiára változott át, s őszintén megvallom, hogy én ennek okát a törvényjavaslat nem egészen szerencsés fogalmazásában és különösen annak személyes érdekekkel való nem szerencsés összekapcsolásában találom. T. ház! Mellőzzük ezen vállalat minden személyes oldalát, s vegyük a dolgot úgy, a mint azt a t. kormánynak voltaképen már a ház elé kellett volna hoznia. Miről van ugyanis szó, t. ház ? Egy új magyar színháznak a fővárosban leendő felépítéséről. A szónokok valamennyien elismerték, hogy erre szükség van. Ha szükség van, keressük a módokat: hogyan lehetne ezen színházat tényleg felépíteni, és micsoda formában kellene az államnak a segélyt megadnia, hogy a szinház tényleg létesüljön ? (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Pázmándy Dénes: Nem tartom jónak, hogy ezen törvényjavaslat összekapcsolta az új szinház építését, egy itt niegalakiilt, de még semmi garancziát nem biztosító részvénytársasággal. Sokkal jobb lett volna, ha a t. kormány kihagyja a törvényjavaslatból azt, hogy kinek kérelmeztetik, illetőleg szavaztatik meg ez a 200.000 forint, és egyszerűen előáll azzal, hogy egy új magyar szinház építésére az j állam 200.000 forint segélyt ad, mert akkor tág tér nyílt volna a konkurrencziára, és én, őszintén megvallva, ezen 200.000 forintot annak a vállalatnak adtam volna, a mely nagyobb garancziát nyújt vala arra nézve, hogy először a szinház csakugyan felépíttetik, másodszor, hogy az kizárólag a magyar művészetnek fog szenteltetni. Én, t. ház, nem zárkózom el az elől, hogy Budapesten kivételkép koronként egy-két idegen nyelvű előadást is engedélyezzenek egy színházban, hiszen ez ma is megtörténik a népszínházban. De azt, hogy a törvényjavaslatban magában kimutassák, hogy itt még más nyelvű előadások is tartathassanak, teljesen feleslegesnek tartom, és úgy, a mint legalább eleinte ide volt vetve az az eszme, én értem, hogy az különösen ezeken a padokon bizonyos félelmet gerjesztett a tekintetben, hogy itt voltaképen vegyes nyelvű színházról van szó. Mert az tény, hogy ezen vigszinház-vállalat úgy indult meg, hogy ott bizonyos nagyobb számú, úgyszólván feles számú idegen nyelvű előadások kontempláltalak, míg később, részint a közvélemény nyomása, részint azon kudarczok folytán, melyeket ezen vállalat a fővárosnál szenvedett, de meg az itt s a közigazgatási és pénzügyi bizottságban történt felszólalások folytán is az a szám devalválódott oda, hogy voltaképen csak 50 idegennyelvű előadást óhajtanak. Hieronymi Károly belügyminiszter: A pénzügyi bizottság is azt mondotta! Pázmándy Dénes: S ezáltal javult a helyzet. Hieronymi Károly belügyminiszter: Ott voltunk a pénzügyi bizottság tárgyalásain ott is azt mondottuk. Pázmándy Dénes: De a genezisét kellett adnom azon félelemnek, mely fölkeltetett a közvéleményben, a sajtóban és e házban is, s a melynek hatása alatt t. barátaim úgy beszéltek, mintha itt voltaképen nem is magyar színházról volna szó. (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket a t. miniszter úr tegnap elmondott, és Berzeviczy Albert t. képviselőtársam ismételt, hogy 50 idegennyelvű előadás tartatnék e színházban, s ez is, mint maximum, én ezt elvképen szívesen elfogadom, hanem ahhoz, a mit Polónyi Géza t. barátom mondott, hozzá akarom tenni, hogy azon 50 előadást sem kívánnám egy folytában tartani, mert az egészen más, hogyha ide egyes körútazó nagyobb művészek jönnek, a kik rendesen 4—6 előadást szoktak tartani, és egészen más az, ha ide fix tartózkodási, úgyszólván bizonyos megtelepűlési szándékkal jönnek, s egy vagy másfél hónapot tölte-
