Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-390
46 390. országos ülés 1894. november 28-án, szerdán. fog; oly vállalatról, mely még tarifaszabadságát is alárendeli az államnak, annyira, hogy bátran az államvasutaknak egyik külső [orgánumaként tekinthető, a mely a magánvállalkozás formájával járó nagyobb mozgékonysággal és nagyobb szabadsággal fogja teljesíteni a hazai közgazdaság által igényelt szolgálatokat ugyanolyan szellemben, mint maguk az államvasutak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az első kérdés ezek után az, bir-e a társaság oly pénzbeli erővel, hogy érdemes mellette a törvényhozásnak és a kormánynak egy akczióját megindítani? Igaz ugyan, hogy a hajózás tején nem áll az, hogy a legnagyobb tőkévelrendelkező vállalatok egyúttal azok, melyektől legtöbbet várhatni. A német folyamhajózási vállalatok között egyetlen egy sincs, mely oly nagy tökével rendelkeznék, mint akár a most alapítandó társulat, mégis a német folyamhajózást méltán lehet mintaszerűnek tekinteni. Azonban ott a viszonyok a mieinktől annyiban elütök, hogy nálunk bármely új magyar társulat nemcsak a versenyt, de az összahasonlítást is az osztrák társulattal tűrni kénytelen lesz, és ebben az összehasonlításban csak akkor fog megállani, ha körülbelül ugyanolyan arányú eszközök felett rendelkezik, mint az osztrák társulat. (Helyeslés jobbfelöl.) Már mist igaz, hogy az osztrák társulatnak részvénytőkéje 252 millió forintból áll, a melyhez még 203 millió elsőbbségi kötvény is számítandó. Azonban, ha közelebb vizsgáljuk a mérlegét, mégis csak azt találjuk, hogy az osztrák társaságnak hajóépítési számlája és a hajók szerelvényei összesen 165 millió forinttal vannak a mérlegbe fölvéve, míg a bányák körülbelül tíz millióval, a vasutak három millióval vannak értékelve. Ha ezzel a 16 —17 millió forint értékű hajóparkkal szembe állítjuk a magyar társaságot, melynek tízmillió forintnyi tőkéje a szerződés értelmében csakis hajókban, még pedig legmodernebb konstrukcziójú hajókban lesz elhelyezve ; ha tekintetbe veszszük, hogy az osztrák társulat hajóinak jó része személyszállító hajó, míg a magyar társaság a személyszállítással csak mellékesen és csakis egyes folyamszakaszokon fog foglalkozni; ha tekintetbe veszszük továbbá, hogy a magyar társaságot nem terheli egy nagy áldozatokat igénylő nyugdíjintézet, mint az osztrákot, hogy az első években a magyar társaságnál nagyobb leírásoknak szüksége sem fog fenforogni, a mely leírások az osztrák társaságnál például egyetlen szerencsétlen experimentumnál, a lánezhajózásnál, egy esztendőben 300.000 forintot elnyeltek: akkor az egyensúly körülbelül helyre van állítva, és a magyar társulatnak nincs oka az osztrákkal való összehasonlítást kerülni. Ha már most azt a közvetlen segélyt tekintjük, melyben a társíilat részesülni fog, úgy hiszem, mathematikai preezizióval senki sem mondhatná, vájjon ez a 400.000, esetleg 450.000 forintnyi összeg sok-e, vagy kevés? Még az összehasonlítás más szubvenczionált társaságokkal sem bizonyntana sokat, mert hiszen összehasonlítani kellene akkor a nyilvánosság előtt kevésbbé ismeretes azon szolgálmányokat is, melyeket az illető társulatok államaikkal szemben teljesíteni kötelesek, és összehasonlítani kellene a forgalmi viszonyokat is, melyek az illető folyamokon uralkodnak. (Igaz! Ügy van!) A legtöbb kifogás nem is maga a segélyösszeg ellen emeltetett ez ideig, hanem azon tőkebiztosítás ellen, mely a társaságnak ezen szerződéssel megadatik. Hát ez kétségtelenül egészen rendkívüli formája a segélyezésnek, a mely első pillanatra annál súlyosabbnak látszik, mert hiszen az összeg, melybe kerülhet, meg sem állapítható előre. Azonban ennek a pontnak a megítélésénél is tekintetbe veendő az a kardináI lis körülmény, melyre már egyszer bátor voltam utalni, tudniillik hogy ez a társulat pénzügyi sorsát nem mindig maga kezeli. Oly szoros kapcsolatban van az államvasutakkal, olyffüggésben van díjszabási tekintetben a minisztertől, hogy ez bármikor bizonyos tarifáknak felemelését, vagy leszállítását keresztül viheti. Megtörténhetik, hogy például a vasutak egymásközti konfliktusában, vagy egy vámháború alkalmával a miniszter valósággal ruinózus tarifákat követel, meky éknek hatását a társulat részéről a leggazdaságosabb kezelés sem képes elenyésztetni. A tőke bizonyos részének elvesztése csakis ily esetekben képzelhető, ily esetekben pedig a kamatmentes előlegeknek nyújtása nem megy túl a strikt méltányosság határán. Igazoltnak látszik ez annál inkább, mert ezen összegeknek a visszatérítése "nem halásztátik el bizonytalan időre lígy, a mint az régebben a kamatbiztosítást élvező vasútaknái szokásban volt, hanem kimondatik, hogy mihelyt a társulat ismét bármely tiszta hasznot kimutat, az évi osztalék egyötöd részének megfelelő öszszeg az állami előlegek törlesztésére fog fordíttatni. Az államnak ebbeli követelése tehát úgyszólván a prioritás jellegével fog birni. Különben is a szerződés értelmében a pénzügyi és kereskedelmi miniszternek oly messzemenő és minden részletre kiterjedő pénzügyi ellenőrzési jog biztosíttatik, hogy teljesen kizártnak látszik az az eshetőség, hogy a társulat adminisztrácziójának a kormány által előzetesen jóvá nem hagyott ténykedése folytán a vállalat valaha az államra indokolatlan terheket róhatna. Hogy az államhoz való viszonyt lehetőleg teljesen feltüntessem, felemlítem még, hogy a
