Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-390

390. országos ülés 1894. november 28-án, szerdán. 47 társálat bérbe veszi azt a hajóparkot is, mely eddig, mint az államvasutaknak kiegészítő része, az al-Dunán bizonyos szolgálatokat teljesített. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak, t. képviselő urak csendben lenni. Neményi Ambrus előadó: Igaz, hogy a bérleti összegelég mérsékelt; azonban az is igaz, hogy ezen állami hajózási vállalatnak pénzügyi eredményei eddig nagyon kecsegtetők nem voltak, valamint nem is oly czélból létesíttetett ez a hajópark, hogy vele pénzügyi eredmények eléressenek. Most azonban, hogy azon közgazdasági érdekek képviseletére, melyek itt szóban forogtak, egy nagy és teljesen az államtól függő hajózási vállalat fog rendelkezésre állni, nem lett volna okadatolt e mellett még egy külön, szintén állami, de kisebb szabású hajózási vállalatot is fentartani. Éz azonban csak alárendelt pontja az államvasutak és a hajózási vállalat kölcsönös viszonyait tendező megegyezésnek. Az ezen viszonyból a társulatra eredő indirekt előnyök mértékére nézve a legmeszszebbmenő kombinácziókkal találkoztunk, a mióta ezen törvényjavaslat a nyilvánosság elé került. Ezen kombinácziók azonban többnyire oly téves felfogásból indultak ki, mintha itt egyoldalii előnyökről volna szó, melyeket az államvasutak a hajózási társulatnak minden viszontszolgálat nélkül nyújtanak. Tényleg azonban a szóban forgó összes szolgáltatások kölcsönösek, és bajos volna meghatározni, hogy melyik félre nézve járhatnak azok nagyobb előnyökkel: a társaságra e, vagy az államvasútakra? (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Mikor az államvasutak és a hajózási vállalat között a közös átrakodási állomásoknak a berendezése és az átrakodási díjszabásoknak a megállapítása, tekintetében a megegyezés megtörtént, ezzel oly újítás létesíttetett, a melyre első sorban nem a hajózásnak és nem az államvasutaknak volt szükségük, hanem a melyet a hazai ipari termelés, abban az irányban, a melyben természetes piaezai fekszenek, már régen nélkülözött. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mennyiben pedig e részben az államvasutak bizonyos kötelezettségeket vállaltak, ezen kötelezettségekkel szemben áll az új hajózási vállalat részéről nemcsak egyenértékű kötelezettség, hanem a teljes lekötöttség, a melynél fogva más közlekedési vállalatokkal, mint a magyar államvasutakkal, forgalmi egyezményre lépni egyáltalában nem áll szabadságában. Magától értetik, hogy ily helyzetben levő vállalatnak legalább annyit kellett biztosítani, hogy az államnak és az államvasutaknak hathatós támogatására számíthat. Ezen biztosítást tartalmazza a beterjesztett szerződésnek több pontja, a melyben egyebek közt megállapíttatik, hogy a két magyar vállalat harmadik vállalattal szemben közös eljárást fog követni. Ez a kifejezés a magyar magánhajózás uémely köreiben némi nyugtalanságot okozott, a melylyel szemben kötelességem konstatálni, hogy a kérdéses megállapodásoknak tendencziája egyáltalában nem magyar vállalatok ellen van irányítva, a mint ezt a kereskedelmi miniszter is mindkét bizottságban külön kiemelte. A magyar magánhajózás helyzete a KözépDunán ott, a hol eddig is hivatását teljesítette, ezen vállalatnak létesítése által semmiben sem változik; sőt én igen jól tudok magamnak oly viszonyokat képzelni, a melyek mellett, például egy megfelelő vontatási szabályzat felállítása útján, ennek a nagy vállalatnak a létesítése a magyar magánhajózásnak akczióképességét tetemesen fokozhatja. A harmadik és utolsó pont, melyre kiterjeszkedni kívánok: (Halljuk ! Halljuk !) a magyar államvasutaknak és az állami befolyás alatt álló hajózási vállalatoknak viszonya az osztrák Dunagőzhajózási társasághoz, (Halljuk! Halljuk!) Az a tény, hogy ezen viszony előzetesen szabályoztatok, megtalálja analógiáját abban, hogy a tengeri hajózás kettéválasztása alkalmából is a Lloydot nem hogy kizárni iparkodtunk volna a fiumei forgalombál, hanem ellenkezőleg odahatottunk, hogy a Líoyd a szubvenczión kívüli viszonyban a magyar tengeri forgalom élénkítéséhez hozzájáruljon. Ugyanez történt a jelen esetben az osztrák Danagőzhajózási társasággal is. Miután azon megállapodásoknak lényege, melyek ezeu társulattal köttettek, a bizottsági jelentésben körvonalozva vannak, arra szorítkozom, hogy azoknak csak néhány főbb momentumát röviden jelezzem. (Halljuk! Halljuk!) Ezen momentumok közül az első az, hogy a történt megállapodások nem valami nyilvános vagy titkos politikai befolyásokra, hanem tisztán és kizárólag gyakorlati és üzleti szempontokra vezethetők vissza. A legegyszerűbb üzleti raison tiltott el bennünket attól, (Halljuk! Halljuk!) hogy az új magyar vállalatot, létesítése első pillanatától fogva, egy hatalmas és a szélsőségekig menő versenynek ki ne tegyük, akkor, a mikor a békés rendezésnek lehetősége előttünk nyitva állott. (Helyeslés jobb felől.) Ez a rendezés megtörtént, és eredménye az, hogy a magyar társulatnak a forgalom megosztásánál a szolgáltnány képességének megfelelő quóta biztosítva lett; hogy az államvasutak nem lesznek többé kénytelenek a Keletre irányuló forgalomban nagy refakcziákat engedélyezni, melyek közgazdaságilag alig indokolhatók és csakis a túl-