Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-390

390. országos ülés 1894. november 28-án

5 szerdán. 45 törvényhozásnak és — túlzás nélkííl mondhatni — az egész hazai közvéleménynek egy régi és jogos követelménye megvalósíttatik. Megvalósíttatik pedig oly módozatok mellett, melyek közgazdaságilag és pénzügyileg a teljes sikerre nyújtanak kilátást, politikailag kifogás alá nem eshetnek, és minden tekintetben beilleszkednek azon tradiczióknak a keretébe, a melyek a hazai közlekedésügy terén az utolsó évtizedek alatt kifejlődtek. A törvényjavaslat kiindulási pontjára nézve ezen t. házban véleményeltérések már rég idő óta nem léteztek. Hiszen, ha Magyarország az aldunai hajózási akadályokat eltávolítja, utat mutatva ezzel az összes hajózó nemzeteknek arra, hogy a Duna folyam egész mentén közlekedjenek, maga részéről azonban ebben a tulajdonképen csak általa lehetővé tett forgalomban részt nem vesz — ez olyanforma benyomást tett volna, mintha valamely nemzet világkiállítást rendezne, azonban a saját munkájával, a maga által rendezett kiállításon meg nem jelennék. (Élénk tetszés.) Ennek tudatában a kormány a törvényhozás támogatására és helyeslésére számíthatott, midőn egy nagyobhszabású hajózási vállalatnak a megteremtésére törekedett. Számíthatott aztán a törvényhozásnak támogatására és helyeslésére akkor is, mikor ezt a vállalatot kizárólag magyarnak tervezte, mikor a kérdés megoldására kínálkozó minden egyéb módozatok mellőzésével, — épúgy, niiut a vasutaknál, épűgy mint a tengeri hajózásnál történt, -— a leghelyesebb megoldásnak azt tekintette, hogy oly független magyar vállalatot létesítsen, a mely fenmaradásának és boldogulásának összes feltételeit kizárólag ezen ország talajában találja. (Élénk helyeslés.) Ezzel azonban nem lehetett kimerítve a kormánynak e részbeni feladata, és valamint ezt a törvényjavaslatot sem tekinthetni izoláltan, úgy az itt megkezdett akczió sem tekinthető olyannak, mely a jelen törvényjavaslat elfogadásával befejezve volna. Ha ilyen volna a helyzet, akkor itt egyszerűen egy újabb közlekedési vállalatnak az alapításáról és szubvenczionálásáról volna szó, a melylyel röviden végezhetnénk. Hanem én úgy fogom fel a problémát, hogy szemben a nemzetközi gazdasági konjunktúrával, mely különösen a mezőgazdasági érdekek megvédésére hivatott államokat mind jobban a vízi utaknak intenzivebb kihasználására utalja; szemben azzal, hogy a Vaskapu-szabályozási munkák befejezése után a Duna mentén egészen új, ma még alig kiszámítható forgalmi viszonyok fognak alakulni; tekintettel arra, hogy előttünk fog állani egy új débouché Budapesttől a Feketetengerig, a mely nem teszi ugyan feleslegessé Fiumét, de a melyet idejekorán fel nem ismerni részünkről rövidlátás volna; mondom, szemben mindezekkel, úgy vizsgálom az ügyet, hogy a kormány által előterjesztett megoldás olyan-e, mely a jelennek és jövőnek ezen nagy érdekeiről kellőképpen gondoskodik, és a melyben ennélfogva a magyar törvényhozás és a magyar közvélemény megnyugvást találhatnak? Maga a kereskedelmi miniszter úr is így fogta fel a kérdést, és azért az új társulat alapításával egyidejűleg azon volt, megvetni malmost alapját annak a forgalmi politikának, melyet Magyarországnak, a vasutakat és a hajózást kombinálva, jövőre minden irányban követnie kell. Ennek a konczepcziónak egyes részletei egymástól jóformán el sem választhatók, és azért én is, előadói kötelességem teljesítésében, a t. ház engedelmével, nem csupán az előttünk levő törvényjavaslatnak ismertetésére és bírálatára fogok szorítkozni, hanem kidomborítani kívánom azt a három szempontot, a mely körül az ügynek minden egyéb részlete csoportosul. (Halljuk! Halljuk/) Iparkodni fogok tehát először, hogy képét adjam annak, milyen lesz a most megalakítandó magyar hajózási társaság; másodszor, hogy vázoljam, milyen lesz ezen társulatnak viszonya a magyar államvasútakhoz és végűi, hogy keressem, mik épen fog alakulni az állam befolyása alatt álló magyar forgalmi vállalatoknak viszonya a dunai forgalom egyéb tényezőihez és nevezetesen az osztrák Dunagőzhajózási társasághoz? (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen három pontra nézve a törvényjavaslatban a kielégítő választ megtaláljuk, akkor úgy hiszem, konstatálhatjuk, hogy a kérdés, mely ezen képviselőházban oly gyakran lett megvitatva, tényleg megoldatott, és hogy, legyenek bár az áldozatok, melyeket ezért hozni készülünk, igen tekintélyesek, ezek az áldozatok kellőképpen indokolva vannak. A jövendő magyar hajózást illetőleg, úgy hiszem, a főkérdés nem a körűi forog, hogy az új társulat valamivel nagyobb vagy csekélyebb összegű szubvenczióval beérheti-e vagy sem ? Hanem a főkérdés az, vájjon a létesítendő vállalat azon alakban, a mint terveztetik, birja-e a fenmaradásnak, a pénzügyi és közgazdasági sikeres működésnek minden megkívántató biztosítékát? Mert abban egyetért mindenk hogy mikor, az ismeretes előzmények után, önálló hajózási vállalatot létesítünk, ennél a vállalatnál az államnak tekintélye mindenesetre angazsirozva van. Annál nagyobb mértékben van angazsirozva, minthogy itt nem csupán oly társulatról van szó, mely bizonyos járatoknak a teljesítéseért bizonyos segélyben részesül, hanem oly vállalatról, mely teljesen azonosítja magát az államvasutakkal, és mely a közönség felfogásában mindig is az államvasutakkal azonosíttatní