Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

409. országos ülés 1894. deczember 28-én, pénteken. 4g7 szakában elül. (Derültség jobbfelöl. Elnök csenget Halljuk! Halljuk!) Bocsássanak meg a világosság és felvilágosodás hősei, ha denevért használtam hasonlatul, de parlamentárisán bukó minisztertől — igen helyesen mondja Justh Gyula t. barátom — meg kell várnunk, hogy magyarázza meg, hogy talajdonképen miért is vesztette el a korona bizalmát? Hiszen egy nemzetre nézve rendkívül fontos, hogy a maga uralkodójával összhangban éljen, az pedig elengedhetetlen, hogy a kormány és az uralkodó között már az alkotmányosság és a parlamentarizmus elvénél fogva is a legnagyobb bizalom álljon fenn, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) és mivel a miniszterelnök úr meg nem mondta: miért vesztette el a jelenlegi kormány a korona bizalmát, akkor kérdem, hogyan fogják megkeresni azon bizalmat? Hiszen azon bizalom elvesztése okainak ismerete zsinórmértékül kell, hogy szolgáljon jövőre a kormány magatartására, itt a képviselőházban a pártok magatartására a kormánynyal szemben. Senki sincs közöttünk, a ki azt a politikát akarná követni, hogy konfliktusba keveredjék a nemzet a koronával. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen én az önöfc javaslatainak azért voltam ellene . . . (Élénk derültség a jobboldalon. Felkiáltások : Miért nem mondta meg akkor ?) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: . . . Azért voltam ellene, mert nem akartam konfliktust az egyház és állam között; nem akartam konfliktust a képviselőház és a főrendiház között; nem akartam konfliktust a nemzet és korona között, és ezt itt e helyről meg is mondottam önöknek. (Helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak. Ugron Gábor: Midőn a miniszterelnök úr kijelenti, hogy a kormány általánosságban elvesztette a korona bizalmat, akkor önök a kik nevettek, midőn én először megtettem nyilatkozatomat, a kik nevetnek most, midőn megteszem nyilatkozatomat, a kik soha nem tudtak egyebet, mint nevetni és szavazni, meglátják, hogy igazam volt nekem akkor. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalról.) Igaz, sok szép győzelme volt ennek a kabinetnek, de győzött a szabadelvű párt erejénél és hatalmánál fogva. Ügy tűnik fel nekem az ő győzelme, mint a mese a szamárbor varázs hatalmáról, hogy a ki ráült azon varázshatalommal biró szamárbőrre, annak minden sikerűit, minden kívánsága beteljesült, de minden kívánság beteljesülése után egy darab abból a szamárbőrből megsemmisült. Én azt kérdem, hogy a varázshatalmú szamárbőrből meg van-e még annyi, hogy arra még ráülhessem egy kormány, és tovább folytathassa győzelmes harczait ? (Zaj ! és nyugtalanság a jobloldalon. Halljuk! Halljuk! Élénk derültség a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, ft. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: De, t. ház, nagy erkölcsi tanúság rejlik ezen kormányjelenlegi lemondásában. Mert, hogy ők általánosságban elvesztették akorona bizalmát, miután törvényjavaslataik szentesítve vannak, elveik, a mint mondják, teljesen elfogadtattak, diadaluk tetőpontján állanak, és akkor buknak, eunek politikai okai nincsenek, akkor kell, hogy legyenek erkölcsi tartalmxí okai. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez lehet csak kettő. Először, hogy önöknek elveit, hogy a korona elfogadta, az önök áital keresztűlvitt törvényjavaslatot szentesítette, de a politikai módszer, a methódus volt olyan, mely a győzelem után is bukást vont maga után. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi. a kik elvekért harczolunk és harczoltunk itt. . . . (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások! Latjuk! Látszik!) Mandel Pál: Kalap alatt! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Ugron Gábor: Igazán és komolyan küzdve, vereséget vereségre szenvedve, és soha senki sem látta, hogy kétségbe esíüuk volna, mert igazságunk tudata arról biztosít bennünket, hogy a vereségek után igazságunknakelőbb-utóbb győznie és diadalra jutnia kell. Önök pedig győzelemről győzelemre, diadalról diadalra mentek, azért, hogy — önök állítják — midőn diadaluknak tetőpontjához érkeztek, akkor hadd bukjanak (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy az elvekkel nem jó játszani, az elveket komolyan kell venni. (Úgy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Ugron Gábor: Az elveket nem kell kereseti forrássá tenni. (Zajos helyeslés bálfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Az elveket nem szabad egy oly értéknek tekinteni, a melylyel az életbiztosítási bárcza prolongáczióját szokták fizetni, (Úgy van! balfelöl.) Az elveket ezélnak kell tekinteni, a mely czélért küzdeni, bukni is mindig dicsőség, (Derültség jobb/elöl.) de győzni pedig örökre végleges diadalt jelent. Hiszen ha Magyarország egész alkotmányosságán végig tekintünk, valahányszor a nagy idők, azok az igazi korszakalkotói idők valának, a hol az elvek egyszer győzelemre jutottak, azoknak sem bajnokai, sem ők maguk el nem hulltak, hanem a győzelem erejéből, a győzelem hatalmából az elvekkel együtt tovább kormányoztak. Miként 69*