Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

468 409. országos ülés 1894. deczember S8-án, pénteken. történt ez, és miként történhetett ? Önök, mikor itt ez a függetlenségi és 48-as párt a kötelező polgári házasságot, a vallásszabadságot és a többi egyházpolitikai elveket hirdette, minket szánalmas mosolylya! fogadtak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Remete Géza: Leszavaztak! Ugron Gábor: És Irányi Dániel néhai t. képviselőtársunk pedig itt csekély érdeklődés, csekély figyelem közepette beszélt az utóbbi esztendőkben ezen nagy elvek és eszmék mellett, a melyekből akkora tőkét kovácsoltak maguknak. Önök az elkeresztelési rendelet tévedéséből és hibájából másként nem hittek menekedni, mint hogy fenyegetést állítanak fel az állami anyakönyvvezetés és polgári házasság formájában, és a mi egyszer csak viharjelző, a mi csak szélvitorla volt, az önöknek a kezében lobogóvá változott. (Tetszés balfelöl.) Elvet elvként kell hirdetni. Fogás volt, hogy az elvekkel tisztán csak korteskedési ezélból éltek, (Nem igaz! johbfelol. De igaz! balfelöl.) tisztán csak korteskedési ezélból használták azokat fel, (Élénk helyeslés balfelöl. Zaj jobbfelöl.) és csak arra törekedtek, (Zaj. Hulljuk! Elnök csenget.) hogy minden nap mint győztesek feküdhessenek le, de nem fontolták meg, és nem gondolták meg, hogy a mai nap győzelméért igénybe vett eszközök a másik napra már micsoda visszahatásokat fognak felidézni. Hiszen ha önök azokkal az elvekkel, a melyekért bukni oly dicsőségesen akarnak látszani, moüt nem tudnak egyebet mondani, mint, hogy a koronának általánosságban vesztették el bizalmát, azt kérdem én, ha csupán személyi okokból történt e bizalom elvesztése, akkor egy elvekért harczoló komoly pártnak a személyeket el kell távolítani az elvek útjából, mert a személyek mindig harmad-, negyedrangú tekintetet érdemelnek, az elvek érdemUk az elsőrangú tekintetet: ebből nem az következik, hogy egy zászlótartásra vállalkozott kormány csupán személyi okokból távozik, hanem az következik, hogy a személyeket íeláídozza, és az elvekért harezol tovább. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ugron Gábor: Nagy nemzetek és nagy politikai tényezők személyi tekintetek által nem hagyják magukat korlátoztatni, nem Inigyják magukat feltartóztatni. De nem így áll a dolog. Önök egy radikális, nem liberális, egy radikális politikát kezdettek meg Magyarországon, az egyik téren, az egyházpolitikai téren. Ha ez elvek igazán oly radikálisak és oly radikálisan liberálisak, akkor azok a közélet minden terén kellene, hogy érvényesüljenek. (Ügy van! balfelöl.)„ Önök, a kik a képviselőválasztásra jogosultak czenzusát nem akarják leszállítani, mert a nagy néptömegeknek a parlamentáris életben való résztvételét nem akarják; önök, a kik a virilis intézményhez a vármegyei életben ragaszkodnak ; (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Elnök csenget.) önök, a kik megalkották a jelenlegi főrendiházat; önök, a kik az örökösödési törvényt, mely egy nemzet tagozására és társadalmi alakulására oly végtelen fontosságú, megcsinálták a nélkül, hogy a hitbizományok kérdését rendezték volna; önök, a kik eddigelé semmiféle téren a liberális radikalizmus jelét nem adták, csak ezen a téren, előttem úgy tűnnek fel, mint a kik kényszerűségből menekültek e térre, hogy politikai botlásukat helyrehozzák. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget) Hiszen engedje meg a t. ház, egyebet nem hallok a lelépő kormányférfiak ajkáról, mint a nagy liberalizmus és 67-iki törvények megvédelmezésének hangoztatását, az alkotmányosságra pedig czélzások történnek, hogy az veszélyben van. Hát kérdem a t. háztól, . . . (Félkiáltások jobbfelöl: Ki mondta?!) . . . Azt mondták: idegen befolyások érvényesülése az, mely a kormányt lemondásra kényszeríti. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki mondta? Hall juh! Halljuk! Elnök csenget.) A miniszterelnök úr, midőn az indemnity tárgyaltatott. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Falk a »Lloyd«-ban, Tisza Lajos a delegáczióban! Ugron Gábor: Hogy a delegáczióban mit mondtak, arról nem akarok beszélni. Az indenmity tárgyalása alkalmával a miniszterelnök úr lendületes beszédét azzal végezte, hogy fenyegetést szórt azok felé, kik talán konzervatív irányba igyekeznénk az ország politi kaját terelni. A miniszterelnök úr fenyegetőzni nem szokott hiába, igaz, hogy a fenyegetőzés politikai methódusához tartozik, és lehet, hogy bukásának is ez az oka. (Tetszés és derültség a szélsőbalon ) De engedje meg a t. miniszterelnök úr, midőn általunk nem látott, és mai lemondása alkalmával felismerhetővé nem tett, de mindenki által hallott kísértetekről és rémekről van szó, akkor a t. miniszterelnök úr nyilatkozataiban kell megkeresni azon támpontot, hogy honnan fenyeget a veszély. Vagy a miniszterelnök úrnak az indemnity tárgyalása alkalmával tett kirohanása a konzervatív áramiat ellen csak hiábavaló frázis ? Az a nagy helyeslés, melylyel önök kisérték, az mind semmit érő? Hisz a miniszterelnök úr ezen kirohanása akkor engem csak azért nem bírt felszólalásra, mert tadtam, hogy a miniszterelnök úr után semmisem marad konzerválni való, hanem igen sok eltakarítani való. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát általánosságban veszítette el a kormány