Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

466 409. országos ülés 1894. deczenUier 28-án, pénteken. a 48-iki nagy és dicső elveknek megfelelőleg egy új korszak kezdeteképen a nemzet és szabadelvű haladás nagy intézményeiért küzdöttünk. Bolgár Ferencz: Nemzeti haladás? (Mozgás á szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Igen, a nemzeti és szabadelvű haladás elveiért küzdöttünk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Eötvös Károly: Önérzettel konstatálhatjuk azt, hogy e küzdelemben, s e küzdelemhez szükséges kötelesség érzetében mi soha meg nem ingottunk ez oldalon. Polónyi Géza: De az indemnytásnál nem jöttek el szavazni! Eötvös Károlyi Az indemnytásnál én itt voltam és szavaztam. Gr. Károlyi Gábor: Én nem szavaztam! (Derültség a baloldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gábor: Ha szavaztam volna, inkább oda szavaztam volna, (A jobboldalra mutat.) mint ide! (A szélső baloldalra mutat. Élénk derültség a baloldalon.) Nem fogok a klerikálisoknak megszavazni semmit. (Zaj. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Eötvös Károly: Ismétlem, a kötelesség érzetében, mely minket a legszentebb hazafias indokokból ama javaslatok védelmére indított, mi a küzdelem első napjától fogva meg nem ingottunk. De ha önérzetünk jogos e tekintetben, akkor lehetetlen, hogy elismerésemet ne fejezzem ki azon férfiak iránt egyéb párton is, kik ugyanezen elvekért, ugyanezen intézményekért hazánk és nemzetünk, és a magyarságnak ugyanezen nagy ügyeiért hasonló buzgalommal és lelkesedéssel küzdöttek, (Mozgás a baloldalon.) s elismerésemet ne fejezzem ki különösen a lelépő kabinet tagjaival szemben. (Derültség. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Tudjuk!) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni! Eötvös Károly: Egészen biztosak lehettek az urak, hogy tzen kijelentésemet megteszem ; (Felkiáltások a baloldalon : Elhiszszük !) mert én oly férfiakat, kik nagy és nemes küzdelemben buknak, rugdalni nem szoktam,... (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Eötvös Károly ... és oly férfiaknak érdemeit, kik az én legsajátabb meggyőződésemért csakugyan küzdöttek . . . Lukáts Gyula: Kossuthot rugdalták! Eötvös Károly ... el szoktam ismerni. De kötelességemnek tartom elismerni igen aktuális politikai indokoknál fogva, mert én ugyanezen elvek kultuszában, az elvek védelmében, a nagy intézmények megvalósításában ugyanazt a kötelességérzetet, kitartást és tekintetnélkűliséget követelem attól a kabinettől is, mely a mostaninak helyére fog állani. Horváth Géza: Éljenezzenek! (Felkiáltások a jobboldalon: Migteszszük! Nagy zaj.) Elnök : (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! A küzdelem folyamán nem először volt vagy van alkalmam felszólalni, és minden felszólalásomban iparkodtam érett megfontolás után rámutatni arra, hogy a legközelebbi jövőben mi fog ránk következni. Fájdalom, igazan volt mindig. Most is rámutatok, de csak egyetlen egy körülményre, és abban is igazam lesz, úgy nekem, mint t. elvtársaimnak, s ez az, hogy úgy az ország függetlenségének érdekében vívott alkotmányos harczot, mint a nemzeti és szabadelvű haladás irányát, a melyet e kabinet belügyi politikánk egy nagy mezején maga elé tűzött, és a melyet mi még korábban tűztünk magunk és az ország elé, én és t. elvbarátaim következetesen és rendithetlentíl folytatni fogjuk, s eddigi elveinket változatlanul fentartjuk és követjük. Ezt akartam megjegyezni. (Helyeslések a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Elnök: Ugron Gábor t. képviselő úr kíván szólani! Ugron Gábor: T. képviselőház ! (Derültség és mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől. Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk! Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Ugron Gábor: Ily kedélyes üdvözlet a túloldal részéről beszédemre csak fölbátorít és biztat. (Derültség jobbfelöl. Halljuk;/ Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök úr az indemnity tárgyalása alkalmával zajos helyeslésektől kisért, és az arczokra a lelkesedésnek pírját fölgyújtó beszédet tartott, midőn azt mondta, hogy »ha bukni fogok, ha el kell e helyet hagynom, az csak parlamentáris módon fog megtörténni«. (Fölkiáltások jobbfelől. No és?!) A miniszterelnök úr ezen nyilatkozata megnyugtatott volna, ha nem tudtam volna, hogy Ígéreteit nem szabad szó szerint venni; (Ellenmondás és mozgás jobbfelől.) mert parlamentáris bukásnak lehet-e nevezni azt, hogy midőn a miniszterelnök úr lemondását itt a képviselőházban bejelenti, teszi azt a legrövidebb formában, azt mondván, hogy általánosságban' véve a korona bizalmát elvesztették, s mivel a becsületes megtaláló nem ismeretes, hivatalaikat tovább fogják folytatni? (Derültség a baloldalon. Zaj. Elnök csenget. Mozgás jobbfelől.) A miniszterelnök úr ezen nyilatkozata — bármily rövid is az — a homályból indul ki, és a sötétségben vész el. Sovány, nincsen annak semmi ékessége, semmi tolla, épen olyan, mint a denevér, a mely az alkonyatban megindul és az éj-