Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-407

407. országos ülés 1894. deczemlier 20-án, csütörtökön. 455 nap, mint legelső felszólalásában, mikor az adatokat egészen valótlanul közölte. Ugyanis ő első felszólalásában — mindenki előtt kétségtelen, a ki erre emlékszik, vagy a ki újra elolvassa — azt állította, hogy a keeskeinéti »Helvéczia« közbirtokosai a vinczellér munkásoknak megfelelő fizetést és tartást nem adnak. Eonek ellenében állítottam én, hogy igenis adnak, nemcsak megfelelő, tisztességes fizetést és tartást, hanem adnak kétakkorát, mint ád ő fóthi uradalmában, és adnak sokkal nagyobbat, mint az ország bármely részében, bár mely birtokos hasonló munkásoknak ad. Ezt állítottam, és a mit állítottam, változatlanul fentartom. Bizonyítékaim tekintetében minden gazdának belátására hivatkozom, egyúttal utalok az adatokra, a hol azokat illetékesen és hitelesen meg lehet tekinteni. E tekintetben hát köztünk nem volna különbség. De t. képviselőtársam tegnap tovább ment, és fejtegetéseiben bebizonyítani törekedett azt, hogy a kecskeméti szőlőteíepitő birtokos-vállalat, mint ő mondja, lukrativ,' nyerészkedő vállalat, és hogy a telepeseknek nem adja meg azt a hasznot és előnyt, mely őket megilleti. Hát, bocsánatot kérek, meg kell jegyeznem, a nélkül, hogy sértő szándék bármely tekintetben is volna bennem, sejtelmével sem bír annak a jogviszonynak, mely ott a telepítő birtokosok és a telepesek közt van. Nevezi azt egy helyütt birtokszerzésnek a telepesek részéről ; nevezi más helyütt bérszerződésnek, pedig az sem egyik, sem másik. Az nem egyéb, mint a tulajdonjognak teljes élvezetével biró földtulajdonosok, és a cselédmunkások közt való szerződés, azzal a különbséggel, hogy a cselédmunkás, a midőn munkáját egy bizonyos időszakon át, kettős fizetésért, az országban honos, hasonló munkáért járó fizetések duplumáért jól elvégezte, egy bizonyos időszak végén egy tekintélyes parasztbirtoknak ingyenesen tulajdonosává válik, a mit, mint én tudom, t. képviselőtársam eddig még nem tett meg, és tudom, hogy az ország egyetlen birtokosa sem tett meg, és tudom, hogy ez alapon telepítés még kontemplálva sehol nem volt. Már most, t. ház, t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezen telepítés bizonyos fokig drága, vagyis nagy nyerészkedéssel jár, de ebből a nyereségből nem adatott elég a telepítőknek, — gondolom, — telepeseket akart érteni. Már most mit tesz ez a kifejezés? Ez azt teszi, hogy a birtokosok akkor, mikor birtokukból a lehető jövedelmet akarják kihúzni, nyerészkedési üzletet csinálnak. Mi a nyerészkedés? hogy ha egy idegen embernek pénzét, vagy munkáját a magam túlságos hasznára akarom fordítani. Üe erről itt szó nincs, mert ha én felfogadok vinczellért, adok neki kettős fizetést, az teljesíti érte jól a munkát, de csupán csak azt a muukát, mely az én szőlőm mívelésére szükséges, már most hogy nyerészkedhetnem én rajta? Hiszen Magyarországon van vagy egy félmillió cseléd, s akkor minden birtokos nyerészkedik, még pedig százszor jobban nyerészkedik a cseléden, mint én. Mert én harmincz év múlva a birtokot neki adom, s addig is dupla fizetést adok neki. Hogyan lehet itt szó drága dologról, vagy nyerészkedésről ? A közönség t. képviselőtársam felszólalásából azt hinné, hogy mi ott a munkásoknak vagy pénzét, vagy munkáját, vagy egészségét, vagy zsírját a magunk számára felhasználjuk. De hiszen minderről szó sincs. Én azt mondom : állítsuk egymás mellé a fóthi, vagy nem tudom, melyik másik uradalmi munkásokat ezen munkásokkal, és ha nekünk módunkban volna hasonló telepítéseket eszközölni olyan mértékben, melyben szükséges volna, meg vagyok győződve, Magyarországon nem maradna egyetlen uradalomban egyetlen cseléd sem, mert mihozzánk oda jönne mind. Mert ismétlem és százszor ismétlem, hogy a rendes évi fizetése is kétakkora, mint akármelyik más birtoknál, és a mellett még harmincz év múlva a telepes egy tekintélyes birtokot is ingyen kap. Már most azt mondja t. képviselőtársam : »akkora hasznot adni oda a vállalkozóknak, és a végén aztán oly keveset juttatni a telepeseknek, nem lehet czélunk«. Kérdem, t. ház, ki adja azt a hasznot a vállalkozóknak? Hiszen mi, mint. birtokosok, nemcsak teljes áron vettük meg Kecskemét városától azt a birtokot készpénzért, hanem ahhoz képest, a mint ott a földbirtok ára akkor volt, fájdalom, azt is dupla áron vettük meg. (Egy hang a baloldalon: Ez nem, úgy van!) Bocsánatot kérek, ugyanabban az évben Basn árvaszéki elnök a szomszédföldnek 56 forintért adta el katasztrális holdját, mi pedig mellette Í00 forintért vettük holdját. (Ellenmondások a haloldalon.) De, bocsánatot kérek, állom az állításomat, és bebizonyítom t. képviselőtársam ellenében minden alkalommal. Most már igenis felment a birtok ára, és a szomszéd birtok ára is felment, de akkor — ismétlem — Bagi árvaszéki elnök ugyanoly birtokát a közvetlen szomszédban ugyanabban az évben 56 forintért adta el katasztrális holdanként. A város — Kecskemét városa — pedig nem kapott belőle azelőtt több hasznot évenkint és holdankint, mint néhány krajczárt, és mi megvettük holdját 100 forintért. Mi, mint tulajdonosok egyáltalán senkitől sem kaptunk hasznot; nem a telepestől, hiszen elvünk az volt, — és ezt az elvet keresztülvittük szigorúan, — hogy oly telepeseket állítsunk oda, a kiknek a feleségükön és