Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

446 406. országo* itlé* 1894, deeíiember 19-ón, Mordan, Ugron Gábor: A keresztet nem en­gedjük ! Papp Elek : A keresztet, sokan vannak, a kik nem engedik, de én azt nem akarom vé­deni, csupán oda törekszem, hogy a szabályo­zás egy új, nagy kereszt ne legyen arra a vidékre nézve, a mely vidék érdekében az álta­lános vita alkalmával bátor voltam felszólalni. Polónyi Géza: Karczagon is van kál­vária ? Papp Elek: Van, s a kik arra a kálvá­riára járnak, a reformátusokkal oly jó viszony­ban vannak, hogy nem tudják a karezagi pol­gárok, hogy ki mily valláshoz tartozik. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani a t. előttem szó­lónak, hogy nincs abban semmi sérelem, hogy időközileg kivetést eszközölt a középtiszai tár­sulat, minekelőtte az 1884: XIV. tez. értel­mében a végleges osztályozás az ártérfejlesztés alapján megállapíttatott volna, nincs pedig sérelem azért, mert hisz, ha a középtiszai társulat ezt nem tette volna, akkor a 22. §. értelmében a kormánynak joga lett volna a, társulat által eszközölt ideiglenes kivetést kormánybiztossal foganatosíttatni, mert a gátakat fel kell építeni. Két dolgot méltóztassék figyelembe venni, és akkor mindjárt el fog esni ennek az állításnak a helyessége. Először is az újonnan bevont ár­téri birtokosok nem hivattak meg azon köz­gyűlésre és nem voltak azon képviselve, a mely közgyűlés a kivetést elrendelte, és épen ebben van a legnagyobb igazságtalanság, hogy akkor, a midőn az ártérfejlesztésre vonatkozó előmun­kálatok mikénti végrehajtására és foganatosí­tására vonatkozólag az elvi határozatok meg­hozatnak, azok a birtokosok a tanácskozásban még nem vesznek részt, a kiknek bőrére és kontójára megy az egész ártérfejlesztés; hanem csupán csak azok a birtokosok határoz­nak, a kik az ősi ártérbe tartoznak, így tehát először azon birtokosokra nézve sérelmes az ideiglenes kivetés, a kik azon a gyűlésen jelen nem voltak, és másodszor ott van a különbség, hogy a közép tiszai társulatnak minden védgátja el volt már készítve akkor, mikor ez ideiglenes kivetés történt, tehát ott az az eset nem állott volna elő, hogy a 22. §. értelmében a védgátak kiépítése czéljából az állam avatkozott volna a középtiszai társulat dolgaiba, s autonómiáját felfüggesztve, kormánybiztos által eszközölte volna a kivetést a tiszta jövedelem és az adó alapján, s annak arányában. Végre azt méltóztatott mondani, a mi az­után magában véve nem is felel meg az eljá­rásnak sem, de hát nem is, ... az kérem egy abszurdum, a mit méltóztatott mondani, (De­rültség a szélső baloldalon.) — nem tudom magam tö­kéletesebben kifejezni, — mikor azt méltóztatik állítani, hogy a vízszintes kivetésnek az esése majd akkor fog megadatni, mikor az osztályo­zás eszközöltetik. Akkor már nem adathatik meg, mert akkor már semmi néven nevezendő műszaki eljárás ott nem eszközöltetik. A víz­szintes kivetés a felduzzasztott víz magasságá­ból eszközöltetik akkor, mikor a műszaki ár­téri fejlesztés műszaki úton eszközölve van. A mint a műszaki ártérfejlesztés be van fe­jezve, attól az időtől fogva a műszaki embe­reknek és műszereknek szerepe teljesen meg­szűnik. (Igaz! a szélső baloldalon.) Akkor azt mondják: idáig van a határa a kifejlesztett ártérnek, ezen határon belül osztályozunk a haszon arányában. Úgy kelbne osztályozni, de tényleg nem úgy osztályoznak, mert az egy nagy falláczia és önámítás, mikor azt mondják, hogy a fensíki területek aránya az ősi ártéri területhez képest meg van állapítva, például 1 : 5 vagy 1:12-aranybau, mert mindig attól függ, hogy a fensíki terület kataszteri tiszta jöve­delme mennyi, és mennyi a kataszteri tiszta jövedelme az ősi ártérnek; a kataszteri tiszta jövedelmet sokszorozzák azzal a kivetési egy­séggel, melyet ki akarnak vetni, és nagyon sokszor megtörtént, például a Körös-Tisza-Ma­ros közt, hogy azok a terűletek, a melyek fen­síkterfíletek, sokkal többet fizetnek, mint az ősi árterek. Két faktortól függ az összeg a tiszta jövedelemtől és a kivetési összegtől; ha a kivetési összeg bizonyos maximumon felül halad, bekövetkezik az az eset, hogy a fensíki terűlet sokkal többet fizet, mint az ősi ártér. De bármikép álljon is a dolog, fiskális ész­járással ki lehet csavarni az igazságot a maga alapjából bárkinek is, ha hozzá fog, (Derültség a szélsőbalon.) hanem a dolognak veleje s a kérdés az, hogy csak egy fél krajczárral is meg lehet-e jogosan terhelni oly terűleteket, melyek semmi néven nevezendő hasznát sem nem vették, sem nem fogják venni a szabályo­zási munkálatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Ha igaz az, hogy nem lehet megter­helni, akkor igaz az én állításom is, mely sze­rint azt követelem, hogy azok a területek, melyek semmiféle hasznot nem húznak a munkálatból, felmentessenek a teherviselés alól. Erre nézve mondtam én, hogy micsoda ér­telme van annak, hogy épen csak a szomszédos fensíkok azok, melyek a szomszédos ö'si terűle­tek terhén kell, hogy segítsenek. És itt jöttem arra a következtetésre, hogy az államnak kel­lene inkább fedeznie azokat a költségeket, melyek a fensíki területekre vettetnek ki. Ez sokkal igazságosabb volna, mint hogy tisztán csak a szomszédok fedezzék a társula­tok elviseíhetlen terheit. (Helyeslés a szélső bal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom