Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

406. orsíágo* ülás 1894. deczember 19-én, szerdán. 447 oldalún.) Ezen álláspontomat semmi körülmények közt sem engedem eldisputáltatni, mert ez az igazság, a mi pedig igazság, azt nekünk vé­delmezni kötelességünk. (Igaz! a szélső hal­oldalon.) Még csak egyetlen egyet akarok mondani, és ez az, hogy a törvénytől való eltérést az időközi kivetésre vonatkozólag annyival inkább perhorreszkálom, és rossz néven veszem, mert ez oly preczedenst alkot, a mely végeredmé­nyében rendes szokássá fogna válni, mert sokkal kényelmesebb a társulatoknak időközi kiveté­seket eszközölni, mint állandóan megállapítni a a hozzájárulási kulcsot; a törvény ezen ideigle­nes kivetést nem engedi meg, s így a fenható­ságnak, a minisztériumnak még abban az esetben sincs joga ezt megengedni, ha azt a tiszavölgyi társulat oly melegen ajánlja is, a mintázta közép­tiszai társulatra vonatkozólag ajánlotta. Tudom én, t. ház, hogy azok az eszmék, melyeket az ármentesítésre vonatkozólag el­mondottam, ma még itt visszhangra nem találnak. De meg vagyok róla győződve, hogy nem múlik el, öt-hatévés akkor alegnagyobb kárhoztatással fogják sújtani azoknak neveit, a kik azl88t-iki tör­vénynek értelmét kicsavarták, és azárfejlesztést oly módon eszközölték, hogy a íegkevésbbé érdekelt területek is óriási terhekkel terheltettek meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért követeltem azt, hogy a törvénynyel össze nem egyeztethető miniszteri rendelet, a mely az ártérfejlesztés mikénti keresztülvitelére vonat­kozik, a miniszter úr által visszavonassák. A mi pedig azt a vigasztalást illeti, hogy a vízjogi tör­vények már most revízió alatt vannak, és mielőbb meg fognak születni, arra vonatkozólag meg­jegyzem, hogy én már embriójában láttam a szü­letendő új vízjogi törvényt, el is olvastam; de az nem tartalmaz semmiféle reformot, mert az nem egyéb, mint toldozás és foldozással kikerülése az elvi jelentőségű kérdéseknek. Ismét csak kaput nyit arra, hogy a nagyon változékony praxis s a még változékonyabb miniszteri felfogás szerint intéztessenek el a legfontosabb kérdések. Fenyvessy Ferencz: Jól van már no! Papp Elek : Már akár van jól, akár nincs jól, azt nem a t. képviselő úrtól kérdezem, ha­nem a magam megítélésére bizom, mert ezen az oldalon a magunk eszével szoktunk gondolkodni és nem a máséval. [Helyeslés a szélső haloldalon.) Jobb lett volna, ha akkor lett volna ébren a t. képviselő úr, mikor a vígszínház megbukott. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezeket voltam bátor előadni. Tudom jól, hogy kedves Darányi Ignácz t. képviselőtársam nagyon sokszor és sokáig foglalkozott e kér­déssel : hanem úgy létom, olyan formán van, mint a ki sárgaságban szenved, és mindenkit ágy lát, mintha sárgaságban volna. 0 is any­nyira beleélte a tiszavölgyi társulat észjárásába magát, hogy abból kibontakozni nem tud és a mi rusztikus észjárásunkba beleilleszkedni nem képes. Méltóztassék eljönni a vidékre, és meg­hallgatni, hogy mit mond a közvélemény a tisza­völgyi társulat működéséről, ós ott majd meg fogja látni annak a társulatnak a fotográfiáját; maga fog leginkább eliszonyodni azon torz­képtöl, mert e társulat semmi egyéb, mint torz­szülöttje a törvényhozásnak. Azért én a tisza­völgyi társulatnak megszüntetését folyton követelni fogom, és hiszem is, ho^y előbb-utóbb sikerülni fog a törvényhozást meggyőzni felfogásom he­lyeségéről, különben a múlt beszédemben mon­dottakat fentartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) A Papp Elek t. képviselőtársam által felhozott körülmények is • egyik bizonyságát képezik annak, hogy a földművelésügyi kormányzat részé­ről, különösen adminisztraczionalis szempontból, a társulatok kellő gonddal és hogy talán erő­sebb kifejezéssel is éljek, lelkiismeretes ellen­őrzés alatt nem tartatnak. Mert úgy áll a do­log, t. ház, hogy a földmívelésügyi minisztérium minden társulatnál képviselteti magát a saját, úgynevezett miniszteri kiküldöttjével; a minisz­teri kiküldött a társulatok minden ülésén részt vesz s a szükséghez képest a kormány álláspontját, a kormány érdekeit, esetleg az érdekeltség ér­dekeivel összhangban igyekszik megvédeni, leg­alább abban az irányban, hogy a társulatok gondolkozásmódjának irányt adjon. Azonban t. ház, ha ezen kormányképviselet az egyes társulatoknál kellő gondossággal, kellő lelki­ismeretességgel történnék, akkor sem azon anomá­liának, a melyre Papp Elek t. barátom reá mutatott, sem egyáltalában azon visszásságoknak és tűrhetetlen állapotoknak, a melyek egyes tár­sulatoknál előfordulnak, vagy ha mégis előfor­dul nának, fentartaniok és állandósíttatniok nem volna szabad. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én is egy ily helyi érdek szempontjából szólalok föl ezen tételnél. Azonban ezen felszó­lalás az úgynevezett helyi érdekű felszólalás értékén messze fölülemelkedik az által, hogy négy vármegye területének, közel 600.000 katasztrális holdra terjedő terület birtokosainak vízmentesítési érdeke az, a melynek szempont­jából én a t. miniszter úr figyelmét ezen alka­lommal, ezen tételnél fölhívni bátorkodom. (Hall­juk ! Halljuk! a szélső' baloldalon) T. ház! Az úgynevezett Kőrös-Tisza-Maros ármentesítő és belvízszabályozó társulat még az 1881 : LII. törvényczikk alapján alakíttatott meg, és az ugyanazon törvényczikk alapján kiküldött kormánybiztos közbejöttével, illetőleg annak fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom