Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
405. országos ülés 1SM. kormány erre terjeszsze ki figyelmét, és ezt a magyar gazdának olcsón adja meg. (Helyeslés a bal- és a szélső halóidalon.) Ezeket megjegyezve, kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelol.) Elnök: Kivan még valaki szólani, t. ház ? Senkisem? A vitát bezárom. Következnek a zárbeszédek. Bernát Béla képviselő urat illeti a zárszó. Bernát Béla: T. ház! Miután a miniszter úr is az én javaslatomat általánosságban el fogadta, ezen okból a zárbeszéd jogával élni nem kívánok. (Helyeslés.) Elnök: Ivánka Oszkár képviselő urat illeti a zárszó. Ivánka Oszkár: T. képviselőház! A midőn én a földuiívelési tárcza előadói székében G-ajári Ödön t. képviselőtársamat láttam, először csodálkoztam, hogyan kerül ő tulaj donképen oda. (Derültség balfelöl.) De nem kellett sokáig gondolkoznom, mert tudom azt, hogy ő magyar úr, azután egy kicsit gazdálkozással is foglalkozik, a magyar úr pedig mindenhez ért valamennyit, azután pedig ő zsurnaliszta, annak pedig muszáj mindenhez érteni, (Derültség balfelol.) de azután ő tehetséges embernek van elismerve, és megírta Busch: »Ein talentirter junger Maim gewöhnt sich leicht das Malen an«. (Élénk derültség a baloldalon.) Én őt igen szívesen üdvözöltem abban a székben. De elvártam voina, hogy ebben a földmívelési vitában, mielőtt a zárszó jogát haszuálnók és reflektálnánk azokra, a mik az itt elhangzott beszédekre és határozati javaslatokra, mint ellenvetések, felhozattak, előbb meg fog nyilatkozni vagy az igen t. miniszter úr, vagy ha ő nem. talán a t. előadó úr. Ügy is állapodtunk meg tegnapelőtt, hogy ez így fog történni ; sajnálom, hogy nem így történt, mert így azután nagyon könnyű lesz akkor, mikor már ezen padokról senkinek serami szava nem lehet, ugyanazon módon, a mint a túlsó oldalról Tisza István képviselőtársam is megkísérelte, más színben tüntetni fel a dolgokat, mint a hagy azok állanak, és más véleményt provokálni a határozati javaslatokra való szavazás tekintetében, mert hisz a túloldalon az argumentácziók alatt többnyíre csak 5 — 6 képviselő szököttjeién lenni. Hogyan kívánhatjuk hát, hogy az úgynevezett mamelukok, (Derültség balfelol.) a kik mindent miniszteri szemhunj^oritás szerint szoktak cselekedni, jobb meggyőződésükből kifolyólag szavazzanak, a midőn az érvelést meg sem hallgatj ák'? Az egész vitában a kormány részéről csak a t. államtitkár úr vett részt. Azt hittem, utána a miniszter úr fog következni,, de csalódtam. Én rám az egész azt a benyomást teszi, mint a hét sváb, mikor egymást tolják: »Du Miklós 405 Ödön, geh voran, du hast die grossen Stiefel an!« (Élénk derültség a baloldalon.) Hiába igyekezett az államtitkár úr demonstrálni, hogy a miniszter mily jő, mily derék, mily okos ember. Én nem tehetek róla, de csak három dolognak tulajdoníthatom, hogy a miniszter ily hosszú vita alatt általában nem nyilatkozott, hogy mikor az egész vita folytonos tűszúrásokból állott, melyekkel ki akarták mozdítani neutrális lethargiájából, ő mindennek daczára nem tartotta érdemesnek egy szóval is reflektálni az elmondottakra! E három ok egyike lehet a képtelenség, hogy nem tud. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Ez nem járja !) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék más kifejezéseket használni. (Helyeslés jobbról. Nagy zaj.) Csendet kérek! • Ivánka Oszkár : A másik a tehetetlenség, hogy nem mer, a harmadik nem lehet más, mint a gőg. (Zajos ellenmondás jóbbfelöl.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék más szavakat használni! (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság balfelöl.) Ivánka Oszkár: Azt kell hinnem, hoijy ezt a házat abszolúte nem tartja arra méltónak, hogy ő csak a legkisebb mértékben is foglalkozzék azokkal, a mik ily hosszú vita alatt itt elmondatnak. Nem annyit jelent ez, mintha én a miniszter urnak, mint magán embernek képességeit akarnám kétségbe vonni. Lehet ő jó £azda otthon; lehet ő jó büró-miniszter is, ki igen jól vezeti az irodai munkákat; lehet, hogy jó katona lett volna, mert igen szeret parancsolgatni, (Zaj jobbról.) vagy, mert a mint itt bebizonyult, legtöbb passziója a hadgatás, lehetett volna jó trappista-zárdafőuök is: de azt nem hiszem el, hogy Magyarországnak jó földmíveíésügyi minisztere lehessen, midőn egy szóval sem foglalkozik a magyar mezőgazdaság legviíálisabb érdekeivel, midőn egész miniszteri szereplése csak egy gyönge és rosszul leolvasott programmbeszédből áll. (Felkiáltások jobbfelöl',: Ez személyeskedés!) Méltóztassék elhinni, éu erre más jelzőt nem tudok, én minden rosszindulat, minden sértési szándék nélkül, más szavakkal a tiszta igazságot elmondani képes nem vagyok. (Élénk helyeslés balfelol.) Ezek után, minthogy nagy sajnálatomra a miniszter úr nyilatkozatait nem lehettem szerencsés meghallani, vele nem is foglalkozhatom. Igen röviden fogok reflektálni azokra, a miket mások ezen dolgokban elmondtak. Az egyik az, a mit határozati javaslatomra nézve mondottak el, melyben azt kívánom, hogy mivel a búzabehozatal mai állapota törvénytelen, ez állapot szüntettessék meg. Először konstatálom azt, hogy a túloldalról senkisem, sem Tisza István képviselő úr, sem az államtitkár úr nem deczeittiier 17-én, hetfon.
