Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. g^jj mivel ez minden államban megvan, Európa legalkotmányosabb államaiban,még reszpublikáiban is, a t. képviselő úr kérdésének azon részére, hogy szándékozom e ezek ellen intézkedéseket tenni, már előre azt válaszolhatom, hogy én részemről ebben az irányban lépéseket tenni nem szándékozom. (Helyeslés jobbfelöl.) Magára a tényállásra vonatkozólag annyit jegyzek meg, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a katonai parancsnokság állást foglalt a tekintetben, hogy a tartalékos tisztek minő magatartást kövessenek Kossuth Lajos temetése alkalmával. (Felkiáltások a bal- és szélső haloldalon: Nincsen hozzá joga! Nagy zaj. Halljuk!) Jelesííl azt az utasítást adta a tartalékos tiszteknek, hogy egyenruhában nem vehetnek részt a temetésben. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Ez volt az utasítás, és ehhez joga is volt a katonai parancsnokságnak, mert én azt bAszem, hogy igenis, a katonai parancsnokságot iWeti annak meghatározása, hogy egyenruhában mikor jelenhetik meg valaki, mikor nem. (Ügyvan! Úgy van! jdbbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon .- Nem egyenruhában volt! Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. képviselőház, a közbeszóló képviselő urat nem is ennek a Leypokl hadnagynak az ügye bántja, hanem valami egészen más, és ő ennek adott kifejezést. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mert, t képviselőház, mikor így adatott ki tiltó rendelet, azzal együtt a katonai parancsnokság már állást foglalt a tekintetben, hogy a temetésen való részvételt nem kifogásolja, csakis az egyenruhában való megjelenést tiltja meg. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem volt egyenruhában! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Kérem, legyenek szívesek türelemmel meghallgatni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Részt is vett, t. ház, abban a temetésben igen sok tartalékos tiszt, (Halljuk ! Halljuk!) részt vettek e háznak egyes katona tagjai is, a nélkül, hogy a résztvevő katonák feleletre vonattak volna a katonai parancsnokság részérő], akár bármi tekintetben ez eljárásuk kifogásoltatott, volna. (Felkiáltások a szélsőbalon: Még csak ez kellett volna! Zaj.) Nem is azért jártak el ezen tisztirangjától megfosztott Leypold ellen, mert a temetésben részt vett, hanem a mennyire én értesülve vagyok, s a betekintett vizsgálati iratokból, illetőleg azok kivonatából látom, . . . (Zajos derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! Nagy zaj,) ... a honvédelmi miniszter úr tekintette be az összes iratokat. .. Polónyi Géza: Mint generális, de nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXL KÖTET. mint honvédelmi miniszter! (Nagy derültség a jobboldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . hanem igenis proczedált az a becsületbíróság Leypold ellen azért, mert ő a tettleges szolgálatba való felvételéi kérelmezte, . . . (Zajos derültség a szélsőbalon; felkiáltások : Ez nem elég ok ! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Az erre vonatkozó rendelvény . . (Folytonosan tartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk !) Elnök: (Csenget.) Méltóztassék csendben lenni, t. ház! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ha komolyan akarnak felvilágosítást, megadom, és azért helyt állok, de akkor meg is kívánhatom^ hogy ha komoly argumentumokkal érvelek, azokat meg is hallgassák. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Nem azért jártak el ellene, mert réäzt vett a temetésben, hanem azért, mert tettleges szolgálatba való felvételét kérte, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és midőn márczius 30-án e behívórendelet részére már kiállíttatott, úgy, hogy ő köteles lett volna bevonulni, . . . (Mozgás és zaj a szélsőbalon.) Ugron Gábor: Az itélet nem azt mondja! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: ... a helyett, hogy bevonult volna, visszamaradt, és csak április 20-án vonult be, és időközben vett rés^t a temetésben, és tanúsított a tiszti állással meg nem férő magatartást. Ez volt pointje és indoka az eljárásnak, hogy tudniillik ő a behívás után is részt vett a temetésben, és nem felelt meg a behívási parancsnak. Másik indoka az volt, hogy midőn a becsületbíróság előtt védekezett, ellentétes állításokba keveredett. 0 maga azt állította, mintha egy családi gyász miatt viselte volna azt a gyászfátyolt; ez volt védekezése, s ezzel önmagával ellenmondásba jutott. Ezek, azt hiszem, elég dokumentálásai annak, hogy nem az a tény okozta tiszti rangjától való megfosztását, a mire a képviselő úr fekteti a súlyt, hanem egészen más körülmények. Azért előzetesen ezen felvilágosítást már most kénytelen voltam megtenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Babó Emil képviselő úr kíván szólani. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Babó Emil: T. képviselőház! A t. kormányelnök úr azt mondja interpellácziómra adott előleges válaszában, hogy Leypold tényleg 41