Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

gig 401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdáa. lenni, mint gr. Károlyi Sándor t. képviselő úr, midőn azt méltóztatik imputálni a földmívelési miniszter úrnak, mintha az 1894 évi XII. törvényezikk alapján valami külön közgazdasági bizottságokat akarna a miniszter úr megyénkint felállítani. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a kik az 1894 : XII. tcz. előkészítésében résztvettek •— hivatkozom t. barátaimra a házban is, — tudják, hogy teljesen kizáratott az érdekképviselet kérdése e javaslat keretéből. Eleintén mindnyájan azon felfogásban voltunk, hogy az kizárhatatlan, hogy ezen kérdést már magában ezen említett törvényben kell megoldani, de minél inkább belemélyedtünk ezen kérdés taglalásába, és minél inkább igyekeztünk ezen kérdést az előkészítő tárgyalások folyamán formulázni, mielőtt ezen törvény meghozatott, annál inkább láttuk, hogy az adminisztráczió jelen szervezetlen álb-pota mellett egészséges helyzetet teremteni a mezőgazdasági érdekképviselet terén majdnem lehetetlen. Már utaltam előbb is a múlt évben ismételten e házban arra, hogy többen képviselőtársaim közül az országos gazdasági nagygyűlésen, mely az egymással szövetségre lépett megyei gazdasági egyletek gyűlését képezte, felvettetett ezen kérdés, s a hány javaslat, ugyanannyi irányzat, ugyanannyi különböző tendenczia érvényesült e tárgyalásoknál s egyöntetű programm, mely tulajdonképen azonnal és helyesen végrehajtható lett volna, nem adatott. Ez arra indította a volt földmívelési miniszter urat, s ezt azért mondom, hogy nem az 1894 : XII. tcz. intézkedik erről, merte törvény e részben mit sem tartalmaz, hogy már körülbelül harmadfél évvel ezelőtt megkezdte a vármegyei bizottságok szervezését, abból indulva ki, hogy legjobb intencziója is hajótörést szenved, ha végrehajtó orgánuma a megyei közigazgatásban nem létezik. (Helyeslés.) A hol egyes vármegyékben a gazdasági egyletek oly erősek, hogy esetleg a kormányi intézkedések végrehajtására a közegek jóindulata bevonható, ott talán van sikere ezen intézkedéseknek, az egyleti úton való működésnek. De a hol ezen gazdasági egyesületek az adminisztráczió körein kívül állanak, a hol a hatósági szervezettel semmiféle összeköttetésben nincsenek, ott laza homokban fut el a végrehajtás híjában minden intézkedése a földmívelésügyi miniszter urnak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ez a körülmény indította tehát a volt és nem a mai miniszter urat a megyei gazdasági bizottságok alakítására a törvényhatóságok önkéntes elhatározása alapján. A kérdésnek tehát már több mint két éves múltja van, és a midőn én jelen állásomat elfoglaltam, ha jól emlékzem 14, ma pedig már, ha [emlékezetem nem csa^ 27 "törvényhatóság alakított ilyen bizottságot. Senki eddig azok ellen itt fel nem szólalt, senki abban sérelmet a magyar gazdaközönség önkéntes tömörülése ellen nem talált, mert hiszen ilyen nem is czéloztatott. Mi sem találtunk, mert mi is abban a felfogásban élünk, hogy ez a társadalom csak akkor lesz erős, ha képes lesz önmagától szervezkedni, és ha mi azon gazdasági erőket, melyek oly rendkívüli súlylyal birnak ezen országban, az öntevékenység útján tudjuk egybefüzni. Itt a feladat azonban kétfelé irányúi. Az egyik a kormányzat feladata ; ez egészen külön oldandó meg és ennek voltam bátor már a mezőrendőrségi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kifejezést adni; a másik pedig a társadalomé. Tömöríüniök kell a gazdaerőknek, és az érdekképviseletnek mindkét irányban meg kell oldatnia, és remélem, minthogy erre az előkészületek meg is tétettek, hogy az adminisztraczionális reform életbeléptetése alkalmával ezen feladatok mindkettejére nézve a földmívelési kormány a leghatározottabb programmal fog a képviselőháznak szolgálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ne méltóztassék tehát Apponyi képviselő urnak úgy feltüntetni a dolgot, •— mert az tőlünk határozottan távol áll — mint hogy ha a földmívelésügyi kormány egyéni törekvésből vagy politikai hatalmi vágyból akarná ellensúlyozni, vagy befolyásolni a gazdaközönség szabad tömörülését. Ez sem egyéni jellemünkkel, sem a közérdekről táplált felfogásunkkal egyáltalában meg nem egyezik. (Élénk helyeslés jdbbfelöl.) Annak a szüksége, a mi e kérdésben teendő és jelenleg tétetik, egészen meg fogja győzni a társadalmat arról, hogy: »nihil de nobis, sine nobis« elve csak akkor érvényesül minden irányban, ha a kellő szervezkedés bekövetkezett. Ez a legközelebbi jövőnek feladata, és az adminisztraczionális reform kapcsán, reménylem, sikerrel is lesz megoldva. Gr. Apponyi képviselő úrnak még a gazdaság intellektualitás fejlesztéséről is méltóztatott szólani. Ez a legnagyobb kérdések egyike, t. ház. A gazdasági társadalmat nemcsak szervezkedési és szervezeti formáival kell erősebbé tenni és megedzeni a jövőre nézve, de igenis a gazdasági intellektualitást keli emelni, annak minden fázisában; fel kell kelteni a magyar gazdában azon öntudatot, hogy az a föld, melyet művel, az a föld, a melyet bir, ma már megkívánja az olyan szellemi munka kifejtését is, a milyet nem kívánt talán a múltban, de a melyet nem nélkülözhetünk a jelenben. (Altalános, élénk helyeslés.) Hát, t. ház, e kérdésnél is jelezte a t. miniszter úr beszédében, hogy igenis a gazdasági szakoktatás reformjára nézve intézkedni kíván.