Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

308 tíil. országos ülés 1894. deezember 12-én, szerdán. teszek egy különbséget: (Halljuk! jobbfélöl.) örüljünk minden füstölgő kéménynek, — a »mindeu« szóra fektetem a súlyt, — ne csak egyes füstölyö kéményt dédelgessünk, hanem támogassuk a füstölgő kéményéknek lehető legnagyobb számát. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és ssélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ezt kellett volna hallanunk a földmívelésügyi minisztertől, akkor éljeneztük volna csak igazán! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Arról nem is szólok, bogy a kereskedelmi politikában, a kereskedelmi szerződések megkötésénél csakugyan árva volt a mezőgazdasági érdek. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elvbarátaim közííl erre is többen kiterjeszkedtek, és ha más nem, hát ez a rettentő helyzet, a melyben a borkérdést illetőleg vagyunk, a hol valóban nehéz lesz a Scylla és Charybdis között kievezni, mutatja, hogy a kormány részéről a mezőgazdaságot illetőleg mily kevés előrelátással köttetnek a mi kereskedelmi szerződéseink. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De erről nem akarok bővebben szólani; mert addig, a mig ezen kereskedelmi szerződések meg vannak, hatásukat enyhíteni igen, de szabványaikat megváltoztatni nem lehet. Ez csak a jövő politika feladatai közé tartozik, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél, a vámtarifa megállapításánál, a mezőgazdasági és egyéb termelési ágak érdekei közötti helyes egyensúly, — hangsúlyozom, helyes egyensúly, mert a helyes egyensúlynál egyebet nem kívánunk, privilégiumokat nem követelünk, csak egyensúlyt követelünk és másokkal egyenlő elbánást (Élénk helyeslés balfelől.) — hogy, mondom, a földmí vei esnek a helyes egyensúlyra irányuló ez a jogos követelménye tekintetbe vétessék. (Helyeslés balfelől.) Befejezésül még egy pontra térek ki, és ez a gazdasági érdekképviseltetnek a kérdése. (Halljuk!) Ha a földmívelési kormányzatnak, a törvényhozás és kormányzat által létesítendő földmívelési politikának feladatát képezi úgy a termelésnek fokozása és helyes irányba terelése, mint az elárúsítási viszonyoknak a lehető legkedvezőbb alakítása, úgy ezen feladatnak teljesítéséhez nézetem szerint nincsen államférfiú, a ki, és nincsen minisztérium,a mely önönmagában egyedül elegendő bölcseséggel és tudással rendelkeznék. Merítenie kell az adatokat az útbaigazítására maguknak az érdekelt köröknek a felfogásaiból. Nem mondom, hogy azokat mindig követnie kell; én magam sem vállalkoznám arra, ha kormányon volnék, hogy akár az egyik, akár a másik közgazdasági ág érdekeltjeinek minden kívánságát vakon telíesítsem, mert hiszen azok természetszerűleg egy bizonyos egyoldalúsággal formulázzák a maguk követelményeit s a bölcs kormányzatnak és törvényhozásnak feladata azokat harmóniába hozni és összeegyeztetni; de hallani, de tudni, de az impulzusoknak a megnyilvánulására alkalmat adni, de az önálló véleményt meghallgatni, az érdeklődést egy nagy társadalmi feladat iránt növelni: ez, igenis, a földmívelési kormánynak egyrészt feladata, másrészt nélkülözhetetlen segédforrása, (Igás! Úgy van! balfelől.) És, t. képviselőház, ezen a téren sajnálattal tapaszalom azt a tendencziát, a mely a mi földmívelési kormányzatunkban létezik, és a mely arra irányúi, hogy nem olyan érdekszervezetet akar létesíteni a gazdák közt, a melyben csakugyan szabadon megnyilvánuljon a földmívelési köröknek felfogása, és azok legitim eszközökkel a maguk érvényesítésére törekedjenek, hanem ézt az érdekképviseletet is lehetőleg államosítani akarja, lehetőleg hivatalos befolyás alá veszi. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Hiszen, t. képviselőház, a mezőrendőrségi törvény alapján, a mely közgazdasági bizottságoknak a szervezését kívánja a megyéktől, mindenütt láttuk azt a küzdelmet, hogy azok az elemek, a melyek a kormány befolyását képviselték, a főispánok első sorban arra törekedtek, hogy ez az úgynevezett gazdasági érdekképviselet lehetőleg a hivatalos apparátusnak befolyása alá kerüljön. (Úgy van! balfelöl.) Nos, t. ház, egyfelől azt hirdetni, igen helyesen, hogy ne várjunk mindent az államtól, a társadalom fejtse ki a maga tevékenységét is, az egyes ember iparkodjék, az egyes független emberek találkozzanak, szövetkezzenek és egyesített erőkkel tegyék meg azt, a mit egyenkint nem tudnak tenni, és csak a mit a társadalom nem képes a maga erejéből végezni, csak azt várjuk az államtól; mondom, egyfelől ezeket az igen helyes tanokat hirdetni, másfelől pedig minden autonóm alakulást, minden független egyleti szervezkedést, a* hol csak lehet, hatalmi szóval meggátolni akarni (Igás! Úgy van! balfelöl.) és így a társadalmi önálló tevékenységet megzsibbasztani: ez oly ellenmondás, t. ház, hogy ez egy teljesen fejetetéjére állított politika. (Igás! Úgy van! balfelől.) Mert a kormánynak feladata vezetni, a társadalom feladata dolgozni, eszméket produkálni, energiát kifejteni. A kormány pedig nem vezet, de viszont a társadalmi tevékenység energiáját zsibbasztja meg. (Úgy van ! Úgy van! balfelől.) T. képviselőház! Igen sajnálom, hogy ily körülmények közt a t. kormány tevékenysége iránt a -földmívelésügyi politika terén ép oly kevéssé lehetek bizalommal, mint általános politikája iránt, és hogy így a földmívelési költségvetésnek tételeit sem szavazhatom meg. (Élénk helyeslés, éljemés