Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. deczemlber 12-én, szerdán. 309 és felkiáltások bal felől: Öt perczet kérünk! Zaj, Elnök csenget.) Elnök: Miklós Ödön képviselő úr kivan szólani! Miklós Ödön államtitkár: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) A nemes grófnak imént elhangzott beszéde arra késztet, hogy rövid felszólalásomra a t. ház szíves türelmét kikérjem. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő úr egy egész sorozatával a vádaknak — mindenesetre olyan formában, mely iránt teljes elismerésemet kell leróni — illette a földmívelési kormányt: hogy az nem találta meg a kellő helyezkedést a kormányzati politikában, hogy a földmívelésügyi kormány tulajdonképen egészen czéltalanúl működik, hogy csakis adminisztratív feladatoknak kicsinyes ellátására szorítkozik, és hogy az úgynevezett földmívelésügyi politikának teljes egészét fel nem öleli, erre talán nemps gondol. Hát nagyon súlyos vádak ezek, t. képviselő úr, melyek ha igazak volnának, nem érdemeinők meg, hogy csak egy perczig is letöltsük e helyet. (Fölkiáltások balfelöl: Pedig igazak! Zaj jobbfeläl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Egy kis türelmet fogok kérni a t. képviselő uraktól, hogy azon megjegyzésekre, melyeket Apponyi t. képviselő úr tett, reflektálhassak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a t. képviselő úr azon kijelentést tette a ház előtt, hogy egész Európában, sőt talán az egész világon a mi földmívelésiigyiink van a legválságosabb helyzetben; kijelentette továbbá, hogy a föld jövedelme leginkább nálunk van csökkenőben, és hogy a földérték emelkedése nem egészséges proczesszus lefolyása. Hát mielőtt rátérnék arra, a mi tulajdonképen a földmívelésügyi kormány feladata szempontjából a kérdés felvilágosítására szükséges, engedje meg a t. képviselő úr, hogy kijelentsem, — nem a magunk, hogy úgy mondjam, megnyugtatása szempontjából, mert hogy súlyos helyzetben vagyunk, senki nem tagadta, és nem is tagadja, a ki a földmívelési ügyekkel komolyan foglalkozik, — hogy azt, hogy ezen válság, mint olyan volna odaállítható, mely komparáiható lenne azon igazán nagy válsággal, mely például az amerikai uniót és Oroszországot érte, és hogy ez egy oly helyzetnek volna tulaj donképen pendantja, melyet Németországban találunk, ez a tényeknek meg nem felel és gondolom, a t. képviselő úr sem ezt czélozta, mert ennek a kijelentésnek a ház egy ily tekintélyes tagja részéről nagyon nagy háttere van, a mennyiben az a magyar mezőgazda hitelképességére igen szomorúan hatna vissza, ha itt oly súlyos helyzetet konstatálunk magunk közt, mely már a legsúlyosabb válság képét tárj a fel. (Mozgás és ellenmondás balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, hogy súlyos a helyzet, azt mindannyian beismerjük, de a ki azt mondja, hogy ez a helyzet oly súlyos volna, melyre analógiát egész Európában nem találunk, az nemcsak túloz, hanem a magyar mezőgazda hitelképességét is aláássa, a mit a t. képviselő úr bizonyára maga sem kívánna. Hiszen nehéz helyzetünk van, t. ház, de ez össze sem hasonlítható például az északamerikai unió válságával, hol az 1893-ik évben Wells iró szerint 1008 millió dollár nemzeti vagyon veszett el, vagy azzal a válsággal, a mely Oroszországban van, a hol ezrei a nemesi birtokoknak kerültek dobra néhány hónap alatt. Ez oly válság, t. ház, a mely szomorú példája annak, hogy az egyoldalúság hová vitte a mezőgazdaságot. De nem áll az, hogy ilyen szomorú állapotok volnának Magyarországon, és nem kívánatos, hogy ezeket ily sötét színekkel fessük, és ilyen szomorúnak tűntessük fel mezőgazdaságunk helyzetét. (Helyeslés jobbfélől. Ellenmondás balfelöl.) Örömmel üdvözlöm azonban a t. képviselő úrnak azon kijelentését, hogy mi igenis, midőn a földmívelésügyi kérdések tárgyalásával foglalkozunk, ezt sem pártpolitikai szempontból ne tegyük, sem pedig egyoldalú irányokat, hogy talán bizonyos agrár-eszmék védelmére keljünk, ne érvényesítsünk, a mely agrár eszmék szerintem nem képezhetik egyes pártok politikai programmját, mert hisz ezek a nemzet egyetemének védelme alatt állanak, hanem igenis, minthogy a közgazdasági kérdések a maguk relativitásábaubírálandók el, foglalkoznunk kell bajainkkal elfogulatlanul, távol tartva minden pártpolitikát, mert azt tartom, hogy Magyarországon, hol egész nemzeti létünk a mezőgazdaság alapján áll, a hol az egész közgazdaság igazán egy olyan gúlához hasonlít, melynek alapja a mezőgazdaság, ott igenis vállvetve kell pártkülönbség nélkül mindnyájunknak közrehatni arra, hogy ebből a súlyos helyzetből a kibontakozás útját megtaláljuk. Mi, igenis, gyújthatunk a régi fénynél új szövétneket, de nem dobhatunk üszköt a közgazdaság most fejlődő és erősödő épületébe. Ezért üdvözlöm a t. képviselő urat, mert kijelentette állásának egész súlyával, hogy minden ily tendencziától nemcsak ő, de pártja, t. elvbarátai is távol állanak. Ha tehát ez így van, t. képviselőház, akkor igenis, pártkülönbsóg nélkül vizsgálni kell azon utakat és módokat,melyek bevilágíthatnak egy jobb jövendőbe. Önmagunkból kell erre az erőt és tényezőket választanunk. A német szoeziál-politikusoknak gondolkodásmódját nem hiszem, hogy helyes volna behozni a magyar törvényhozás termébe; mert az összes német szocziál-politikusoktheóriájának felfogása az, hogy a föld értékének és jövedelmének általános és állandó sülyedése előtt állunk, és hogy a közgazdasági jelen helyzet ma már