Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. 305 melyet nagyrészben az osztrák iparért hoz: ha — mondom — ily feltételek mellett a vámterűlet egységének fentartását kívánatosnak tartom is, másrészt a fogyasztási adók feletti önálló rendelkezés megszerzését erre az országra nézve úgy a helyes pénzügyi politika visszahatásának, mint mezőgazdasági iparunk fejlesztésének szempontjából igen nagy, igen kívánatos vívmánynak tartanám. (Élénk helyeslés lalfelöl.) De ha a termelés fokozásának és helyes irányban vezetésének kérdése a földmívelésügyi politika egyik nagy problémája, úgy az elárúsítási feltételek javítása a másik, sőt az, melylyel közvetlenebbül kell foglalkoznunk. Mert a termelési viszonyok javítására czélzó tevékenységünk, nagyrészben legalább, csak lassan fog czélt érni. Sem az öntözést egy napról a másikra nem létesíthetjük, sem a gazdasági intelligenczia terjedését egy napról a másikra nem eszközölhetjük. S így a termelés irányának megváltoztatása, a mennyiben* egyáltalán lehetséges, szintén csak lassan fog végbemenni. Ezért lehetetlen nem foglalkoznunk — s igen behatóan — azon bajokkal, melyek ez idő szerint a mezőgazdasági termények elárúsítása terén mutatkoznak ; (Úgy van ! balfelöl.) s a probléma ezen oldala az, melyről a t. földmíveíésügyi miniszter úr nyilatkozatában egy árva szót sem találtunk. Megengedem, hogy ez nem kizárólag az ő feladata, s hogy az e tekintetben szükséges rendszabályok nagy része más tárezák keretébe esik. De azért van meg a minisztérium tagjai közt az a szolidaritás, melyre a t. miniszter úr is hivatkozott, hogy akkor, midőn arról van szó, hogy a földmívelés érdekeit a maguk egészében felkaroljuk, az illető szakminiszter előadásából ne hiányozzék semmi fontos mozzanat, ne maradion ki abból egyszerűen egy egész fejezet, a mint hogy kimaradt. A búzakérdésre vonatkozólag itt, kivált ellenzéki oldalról, de a t. túloldalról is, két kérdést feji égettek leginkább: a határidő üzletet, s a román búzának őrlési kedvezmény mellett történő behozatalát. A mi az elsőt illeti, igen bizalmatlanul szólok hozzá a kérdéshez, mert nem szeretek olyat állítani, a mit bebizonyítani nem tudok, Kétségtelen, hogy az a határidő-űzlet, a mely tényleges, effektív kereskedés, a hol csak az átadás ideje szenved haladékot, a legitim kereskedő-tízlet körébe tartozik, s nem is ezt illették az eddigi támadások. Szó volt azokról a fiktív gabonamennyiségekről, melyek piaczra hozatnak, holott nem léteznek, vagy kéretnek, holott az illetőnek, a ki mint vevő jelentkezik, esze ágában sincs tényleg gabonát venni, szóval a gabonával űzött különbözeti spekuláczióról. Nem akarok belemenni a spekuláczió jogosultságának KÉEVH, NAPLÓ. 1892 — 97. XXI. KÖTET. kérdésébe. Ez igen nagy és fontos kérdése a közgazdaságnak, melyről sokat mondtak pro és kontra. Én csak az előttünk levő kérdésre akarok szorítkozni. A gabonával űzött nagymérvű differencziás játékra nézve, szerintem, ezek által is, de a más országokban történtek, és a mutatkozó jelenségek által is kétségtelenné váltak a következő pontok. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy ebbe az üzletbe káros, a társadalmat bomlasztó módon belevonatnak olyan emberek, a kiknek ehhez sem szakértelmük, sem hivatottságuk nincsen, és a kik ennek folytäu lelkiismeretlen ágenseknek kész prédáját képezik. (Igás! Úgy van! halfélől.) A másik kérdés, a melyre nézve, gondolom, szintén alig lehet kétség, az, hogy ezen üresben űzött spekuláczió, illetőleg különbözeti játék által az egészséges, a természetes árképződés megszavaztatik. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Nagyon jól tudom, hogy egy elmélet szerint a spekulácziónak hivatása az, hogy az egészséges és természetes ár képződést előkészítse azáltal, hogy ahhoz értő emberek mérlegelik a jövőnek esélyeit; az nyer, a ki helyesen mérlegelte, s az veszt, a ki helytelenül mérlegelte, s ezáltal a helyes ítélet nyer túlsúlyt a helytelen ítélet fölött. Ez így volna, ha abba a spekuláczióba nem vegyülnének bele ringek, egyesülések bizonyos tendencziával, ha akkor nem vegyülne bele hamis hírek terjesztése, szóval, ha ez nem volna annyira szaturálva elfajulásokkal, hogy az, a mi benne egészséges és legitim, már alig hámozható ki belőle, alig ismerhető fel. Hogy tehát különösen a gabona-határidőűzletben, a gabonaár differencziáiban a természetes árképződés nem mozdíttatik elő, nem jut kifejezésre, hanem ellenkezőleg megzavartatik, ez, gondolom, kétséget nem szenved. Már most azt mondják, hogy az a megzavarás felváltva történik: hol emeli, hol leszorítja a gabona árát; úgy, hogy tulajdonképen a gazda szempontjából az egyik tendenczia a másik tendeneziát megsemmisíti, és így az neki sem nem használ, sem nem árt. Elfogadva azt, hogy ez igy van; állítom, hogy még akkor is az ilyen mesterségesen előidézett hullámzások, mesterséges emelkedések és csökkenések, ha felváltva állanak is be, ha egymást végeredményben kiegyenlítik is, mégis a mezőgazdasági termények darusításában oly egészségtelen, megbízhatlan állapotot teremtenek, mely a gazdának semmiesetre sem lehet érdeke. (Élénk helyeslés a báloldalon.) De, t. ház, ámbár magamat azon kérdésnek eldöntésére, informáczióim mai állapotában nem érzem illetékesnek, vájjon egészben véve árcsökkentőleg hat-e az üzérkedés, vagy sem, a következő momentumok elől nem zárkózhatom el. (Halljuk! Halljuk!) 39