Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

306 401. országos ttlés 1864. deezember 12-én, szerdán. Először látom, hogy az egész világon, Amerikában, Angliában, Németországban, a hol a közgazdasági felvilágosúltságban nincs hiány, igen tekintélyes társadalmi tényezők, mély be­látással biró egyének, és pedig nemcsak mező­gazdák, hanem kereskedők is, sőt kereskedelmi kamarák abban az irányban foglalják össze fel­szólalásaikat, hogy ennek az üzérkedésnek ter­mészetes tendencziája a gabonaárak leszorítása. (Igaz.'Úgy van! jobb felől.) Ha tehát látom, hogy ez világszerte, hozzáértő, komoly emberek nézete, és hogy ez alapon a világ legfelvilágo­súltabb és legszabadabb országaiban törvény­hozási akcziót akarnak megindítani, akkor én ennek a tételnek plauzibilitása, vagy legalább valószínűsége előtt el nem zárkózhatom. Másodszor, különösen nálunk vannak egyes körülmények, a melyek arra a következtetésre engednek jutni, hogy minden valószínűség szerint és legtöbb esetben a baisse-párt erősebb lesz, mint a hausse-párt. E tekintetben üzleti körökből vettem azt az informácziót, hogy a mi malmaink, melyeknek természetes hivatása az volna, hogy búzát vásároljanak, és lisztet adja­nak el, spekulatív irányzattal sokszor igen nagy mértékben szerepelnek, mint gabona-eladók, (Igaz! Űgy van! a szélsőbal- és baloldalon.) és hogy a román búzából felhalmozott készleteik nem annyira a kikészítési eljárásra szolgálnak, mint inkább fedezetet képeznek ezen spekulatív eladási üzleteknél. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy ebből mi következik? Én csupán a t. ház és az illetékes köröknek konsziderácziója alá bocsátom ezt a körülményt. A malmoknak nem mindig az az érdeke, hogy a búza ára leszálljon; akkor, mikor ők kész árúkat eladni készülnek, inkább az az érdekük, hogy a búza ára emelkedjék, mert azzal paralell emelkedik a liszt ára is. De abban a pillanatban, a melyben ők mint vevők szerepeinek, nekik érdekük, hogy a búza ára lemenjen; ez a pillanat pedig az, melyben Magyarország az ő geográfiai fekvésének és egáljának előnyeit élvezi: a termelést és csép­lést közvetlenül követő idő. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi megelőzzük a világot kész árúval; ez egyik előnyünk. Horánszky Nándor: Európában! Gr. Apponyi Albert: Igen, Európában megelőzzük a világot a kész árúval. Hogyha pedig épen abban a pillanatban, mely a magyar gazdára tapasztalás szerint az eladásra nézve a legkedvezőbb, legfőbb vevőink kezében egy hatalmas eszköz van, a melylyel az árakat le­nyomhatják, akkor igen közel esik a gyanú, hogy azt fel is fogják használni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) En ezt — mint mon­dám — csak az illetékes körök konsziderácziója alá bocsátom. Megvallom, annyi adatom nincs, hogy erre nézve végleges ítéletet mondhassak, de a dolognak plauzibilitása oly nagy, hogy ez az egy momentum is megerősíti azt az általáno­san elterjedt felfogást, hogy a gabona-üzérke­désnek|terén a baisse-párt, a gabonaárak lenyo­mására irányuló tendenezia az erősebb hogy tehát ezen üzérkedés egészben véve egyik ténye­zője a gabonaárak lenyomásának nemcsak nálunk, de másutt is; de nálunk talán nagyobb mértékben, mint másutt, mert minálunk a gazda­közönség kevésbbé képes magát tájékozni az üzérkedés terén, mint más nyugati országok gazdaközönsége, kevésbbé képes magát azon túlhatalmas erő ellenében megvédeni, melynek érdekében áll vagy mindig, vagy bizonyos idő­pontokban a gabonaárakban mesterséges baisse-t előidézni. Itt eljutottam az ärképződésre befolyást gyakorló azon másik tényezőhöz, melyről itt mindenki beszél a t. földmívelési miniszter úr ki­vételével, tudniillik az őrlési engedélyekhez, és a nagy malmok által ezen a téren élvezett, szerintem is törvénytelen és jogtalan előnyhöz. A nagy ma­lomiparra] épúgy állunk, mint a vidéki pénzinté­zetekkel. Azok a vidéki pénzintézetek jelenlegi szervezetükben is, mint már mondám, az ország­ban egy nagy értéket képviseltek egy bizonyos időben ;• most már kevésbbé. A nagy malom­iparnak fontossága közgazdaságunkra ma mái­szintén nem az, a mi azelőtt volt, midőn termé­sük nagyobb részével az exportra voltak utalva. Nem mondom, hogy a nagy malmok nem birának mais bizonyos fontossággal, dehogy ma a magyar közgazdaság egész organizmusát véve az ő érdekük az összes magyar mezőgazdasági termelési érdek­kel szemben, ha ezzel összeütközik, méltánylandó és megvédendő tényezője legyen a mezőgazda­sági termelés rovására is, azt egyenesen taga­dom. (Igaz! Űgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem a gazda elfogultsága ; én nem nézem Magyarországot a gazda szempontján át, én a magyar gazdát nézem Magyarország szempont­ján át, (Helyeslés balfelől.) a nemzeti összérdekek szempontján át, és így egészen neutrális állás­pontra helyezkedve azt kell mondanom: Ma már senki elfogulatlanig nem állíthatja, hogy annak az export-szolgálatnak, a melyet a nagymal­mok teljesítenek, ma még oly fontossága volna, hogy azt még a mezőgazdasági termelés rová­sára is dédelgetni általános közgazdasági szem­pontból jogosult lehetne. (Helyeslés a baloldalon.) Annyival is inkább, mert ne beszéljünk arról, hogy ezeknek a nagy vállalatoknak megmenté­séről van szó. Hiszen az utolsó kimutatások szerint még igém szép osztalékot fizettek: az egyik 25°/o-ot, a másik 12°/o-ot, egy har­madik 10°/o-ot, volt olyan, a mely csak 5°/o-ot

Next

/
Oldalképek
Tartalom