Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894, deezeinber 12-én, szerdán. 3QJ gyógyítása csak az emberiség fogyasztási képességének fokozásában találja természetszerű és végleges megoldását, szóval, a Dagy értelemben vett társadalmi kérdésnek megoldását. Ha ez sikerül békés úton, akkor az emberiségnek fejlődése, az emberiségnek halad legtöbbeknek legnagyobb jóléte biztosítva lesz ; ha pedig nem sikerűi, akkor előbb vagy utóbb a szocziálizmus eszméinek diadala kikerülhetetlen. Ez a legnagyobb probléma, mely előtt az emberiség áll. Már most, t. ház, hogy közelebb jussak az én tulajdonképeni tárgyamhoz, konstatálnom kell, hogy ezen bajt, a termelési és fogyasztási képesség egyensúlyának megzavarását, bizonyos természetes gyógy erők is kezdik már ellensúlyozni a világgazdaság organizmusában. A föld jövedelmének hanyatlása mindenfelé —• uagy és általános emberi szempontból felfogva — korántsem tekinthető a feltétlenül káros és sajnálandó jelenségek egyikének ; együtt jár az a tőke utáni jövedelemnek leszállásával. Az a proczesszua, — bár nem elég energiával, és bár nem eléggé gyorsan,— a mely a fogyasztási képesség egyensúlyát a termelési képességgel helyreállítani hivatva van, és mely természeti erők által is kezd megindulni, — egyes visszaesésektől és hullámzásoktól eltekintve — úgy nyilvánul, hogy a munka nélküli jövedelmek csökkennek, és viszont a munka jövedelme emelkedő tendencziát mutat. Ez egészben véve egy oly fejlődési irányzat, mely egészséges és helyes, és melyet a közgazdasági és társadalmi politikának elleneznie nem lehet. De már most, t. ház, hogyan érvényesül és hogyan mutatkozik ez az áramlat, ez a tendenczia minálunk ? Magyarországon úgy mutatkozik, hogy ezen közgazdasági világáramlatokból csupán a föld jövedelmének hanyatlása érvényesül nemcsak teljes erővel, de nagyobb intenzivitással is, mint más országokban; a tőke utáni jövedelemnek parallel hanyatlása pedig nem, legalább nem ugyanazzal az energiával és intenzivitässal, melylyel más országokban ; a munka utáni jövedelemnek emelkedése pedig épen nem mutatja azon energiát, melyet más elő haladottabb országokban tapasztalunk. Szóval, Magyarországban különböző körülmények behatása alatt a világgazdasági áramlatokból egész erővel csupán az érvényesül, mely a földet sújtja ; az pedig, a mely a föld súlyos állapotának enyhítését tartalmazza, tudniillik a tőke utáni jövedelemnek -csökkenése, nem érvényesül kellő erélylyel, és a mi a társadalmi kompenzácziót nyújtja egyéb jövedelmek csökkenéseért : a munkának — és pedig úgy a magasabb értelemben vett szellemi munkának, mint az egyszerű fizikai erő alkalmazásában nyilvánuló munkának — nagyobb díj szintén nem érvényesül, legalább nem azon erélylyel, a mely erélylyel és a mely mértékben a földnek jövedelme csökken. Innen van az, t. ház, hogy a mezőgazdasági kérdés Magyarországon sokkal súlyosabb alakban jelenik meg, mint mindenütt másutt. És melyek azok az okok, melyek ezt az aránytalanságot, a világáramlatok érvényesülésében a szimetriának és parallelizmusnak ezt a hiányát előidézik ? Ezek az okok többfélék. Ezek közt nem utolsó helyen áll a mi pénzügyi politikánk, a mi közgazdasági politikánk és a mi általános politikánk. A mi pénzügyi politikánk óriási áldozatokat követelt úgy az egyenes, mint a fogyasztási adóknak nagymérvű emelésével. Tetézte ezeket az áldozatokat az által, hogy a feladatokat, és ezzel együtt a költségeknek egy nagy részét áthárította az államról a községre. (Igaz! Úgy van! bal felől. Elnök csenget.) A pótlékok pedig a dolog természete szerint leginkább arra az adóra nehezednek, a mely adó a legpreczizebben mutatható ki, mely legkevésbbé eltitkolható, a mely adó alól nem lehet kibújni. A fogyasztási adóknak nagymérvű emelése, egy egyoldalú kereskedelmi politika, mely nem is a magyarországi, hanem leginkább az osztrák iparnak javára (Igaz! Úgy van! balfelől.) az általános fogyasztásnak majdnem összes czikkeit megdrágította, a munkásosztályra óriás súlylyal nehezedett. így tehát, t. ház, a mi pénzügyi politikánk eredménye, ha elfogulatlanul akarunk szólani, nem az, hogy a deficzitet megszüntettük, hanem hogy a deficzitet az államháztartásból a társadalmi háztartásba áthárítottuk. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az alföldi munkás-kérdésnek egy igen nagy alkotó részét képezi az alsóbb néposztályoknak azon megterhelése, a mely a mi kereskedelmi és pénzügyi politikánknak következménye. A mit az a munkás fogyaszt, az mind megdrágult, megdrágult a szűre, megdrágult a csizmája, megdrágult a petróleum. Ezzel kapcsolatosan az ő jövedelmi forrásaiknak e^y része bedugult, az ő jövedelme nem emelkedett. Ez egy igen természetes oka azon szocziális moz galmaknak, melyek az alföldön vannak. Polónyi Géza: És a hitbizományok! Gr. Apponyi Albert: Arra is rátérek Annak pedig, hogy a tőke jövedelme a föld jövedelmével arányba nem esett, annak is többféle oka van. Egyike ezeknek a mi valuta-viszonyainknak rendezetlensége, a mely a tőkejövedelemnek kiegyenlítési proczesszusát, a nivó helyreállítására irányuló törekvéseket nem engedi teljes mértékben érvényesülni hazánkban. Másik oka az, hogy azok a csatornák, melyek a központból a tőkeerőt a vidékre eljuttatnák, igen