Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
302 401. országos ülés 1894. deczember (2-én, szerdán. helytelenül, és igen szabálytalanul működnek, úgy, hogy valóban gúny tárgyát képezi az a magas kamatláb, mely mellett a vidéki, különösen apróbb embernek még legitim szükségletét is kielégítenie kell, a vi ! ágnak tőkekamatjával szemben. (Ügy van! Úgy van! bálfélől.) Ha ezzel szemben a föld árának emelkedésére hivatkoznak, ez inkább tetszetős, mintsem alapos ellenérv, mert a föld árának emelkedése, szerintem, két okra vezethető vissza. A hol nagy árakon nagyobb birtokokat vesznek, az egyszerűen annak a következménye, hogy nagyobb pénztőkék birtokosai a helyben nyerhető, magas kamatot hajtó befektetések iránt nem. viseltetnek . kellő bizalommal, és így inkább alacsonyabb kamato: ás mellett vesznek földbirtokot. A kisebb eladásokuál és vételeknél pedig az a legyőzhetetlen földszomjúság az, mely néha az exezesszusig megy, és néha romlásos földvásárlásokra is birja a kisebb embereket. Ez tehát nem ellenérv, t. ház, és nem bizonyít azon állítás ellen, hogy a földmívelés állapota nálunk súlyosabb, mint bárhol másutt a világon. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Már az okoknak ez a mérlegelése magában is mutatja, hogy nálunk igen beható és igen gyökeres rendszabályokra lesz szükség, hogy a földnek ezen súlyos állapotát javítsuk. A javítás és gyógyítás nálunk nehezebb, mint másutt. Nehezebb azért, mert a javulás egyik eszköze, a melyet a földmívelési miniszter úrtól is hallottam említeni, a melyet minden oldalról ajánlanak, s a, melyet helyesnek ismerek el magam is, nálunk rögtönösen nem, de egyáltalában sokkal nehezebben érvényesíthető, mint másutt, és ez az egy eszköz volna a termelés iráayának megváltoztatása, a magtermelésnek megszorítása, és az állattenyésztésnek nagyobb mértékben való tízese. Angliában, t. ház, ezt az átmenetet eszközölni nem volt nehéz. Ha minálunk megvolna az angol, nedvességben bővelkedő égalj, akkor ez a tanács minálunk is egész mértékben érvényesíthető volna; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) ele azzal a száraz égaljjal, a melylyel mi birunk, mindaddig, a mig ezzel mesterséges eszközök segítségével meg nem küzdhetünk, oly kiterjedésben, a minőben talán sokan gondolják, ez az átmenet nem eszközölhető. Hiszen hivatkozom minden alföldi gazdára és ezen esztendő tapasztalataira. Midőu a lóhere sok helyen kiveszett, midőn a takarmánynövényeknek egyike sem akart teremni, midőn jóformán egész nyáron át egy fűszál legelőnk sem volt, mit tettünk volna, ha mi a magterinelégt nagyon túlságosan megszorítva, azon méretekben mentünk volna át az állattenyésztésre, a mely mértékben ezt tenni szükséges volna, ha ezáltal akarnók a búza árhanyatlását kikorrigálni? Hosszú időn át minálunk, ebben az országban, a melynek talaj- és égalj viszonyai azt a magtermésre legalább legnagyobb részében mintegy predesztinálják, a magtermés kérdése és igy a búzakérdés is mellőzhetetlen problémája lesz a mezőgazdaság politikájának. (Ügy van! Úgy van! bálfélől.) Midőn, t. ház, a t. miniszter úr beszédét hallottam, megerősödtem abban a gyanúmban és aggodalmamban, a melyet már akkor fejeztem ki, midőn a kormány általános politikájáról beszéltem, hogy tudniillik a kormány a földmívelés bajaival szemben mindenesetre fog tenni egyet-mást, mert hiszen jóakaratát senki kétségbe nem vonja, hanem hogy a kiadó, s a dolognak mélyére ható rendszabályoknak eszközlésére nem fogja tudni magát elhatározni, mert ebben őt talán azon összeköttetései fogják gátolni, a melyek a parlament hatalmi állásának alapját képezik. (Úgy van! Úgy van! balfelőí.) Remete Géza: A bankárok! (Egy hang a báloldalon: A börziánerek! Derültség. Halljuk! Bálijuk! Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Nem, kérem. És, t. ház, ebben nem is csalódtunk. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert: A t. miniszter úr beszédében mindenféle, önmagukban véve hasznos és helyes figyelmeztetéseket hallottunk ; mindenféle részlet meg volt említve, mely a földmívelési tárcza vezetésének, hogy úgy mondjam, najíi feladatai közé tartozik, de azoknak a problémáknak, a melyek tulajdonképen a most létező bajnak gyors enyhítésére, nem mondom orvoslására, mert illúziókat nem akarok kelteni, hanem enyhítésére alkalmatosak, a t. miniszter úr még csak felemlítését is gondosan kerülte, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) és a mely fontos és nagy horderejű feladatokat megjelölt, azoknak megjelöléséban sajnosán tapasztaltam, hogy épen a megjelölésnek határain túl nem ment, és hogy arról, hogy minő irányban, minő eszközökkel szándékozik azokra nézve tevékenységet kifejteni, minket fel nem világosított. Én, t. ház, a földmívelési tárczának egy nagy kérdését egészen fejtegetéseim körén kívül hagyom, nem mintha annak fontosságát át nein érezném, sőt nagyon is átérzem, hanem mert ez egy külön kérdést képez, a mely igen szakszerűen lett már kifejtve, és a melyre nézve én az eddigi fejtegetésekhez semmit se tudnék hozzáadni, és ez a borkérdés, a szőlő rekonstrukeziójának kérdése. Csak megemlítem, hogy ezt igenis egyik legelső rangú feladatnak tartom, (Élénk helyeslés a baloldalon.) melylyel földim'velésugyi minisztériumoknak foglalkoznia kell,
