Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

899. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. 289 őszintén és rendületlenül az 1867-iki közjogi alapon áll is, nem csodálom, hogy azon allarmirozó hirek, melyek a Kossuth-napok idejében a külföldi sajtót eltöltötték, a velünk szövetséges külföldön, és különösen Bécsben, a hol Magyarország belviszonyait még mindig nem ismerik bizonyos elhangoltságot keltettek, a mely aztán Magyarország ellenségei által arra használtatott fel, hogy a korona elkedvtelenítte^sék s Magyarország jelenlegi vezérférfiai ellen hangoltassék. (Z"j és ngugtalanság. Elnök csenget.) Tudom, vagy legalább hiszem, hogy ez a machináczió nem sikerült; de azért mégis folyton résen kell lennünk, mert a történt dolgok, ha a királynak irántunk való jóakaratát ez alkalommal nem rendíthették is meg, még is világosan mutatják, hogy vannak hazánknak ágy belső, mint külső ellenségei, a kiknek szemében Magyarország haladása nagy szálkát képez, a kiknek még az 1867-iki közjogi alap is sok, a kik mindent megragadnak, s ha kell, az ördöggel is paktálnak, hogy Magyarország mai helyzetét felforgassák, és a zavarosban halászhassanak. (Folytonos zaj és nyugtalanság.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek ! Veszter Imre : Ezen ellenségek legfőbb fegyvere, melyet különösen Bécsben érvényesíteni iparkodnak, mindig abban az ijesztgetésben állott, hogy a közjogi alap veszélyben forog, éä hogy a közjogi ellenzék, kivált mióta Kossuth Ferencz hazajött, rohamosan gyarapszik. Pedig, t. ház, mi, a kik itthon vagyunk, s az országot jól ismerjük, tudjuk, hogy az a csődület, mely Kossuth körutazása alkalmából előfordult, sokkal inkább az emberek kíváncsiságára, és a magyar ember parádézási hajlamaira, mintsem politikai tendencziákra vezetendő vissza. (Folytonos zaj és nyugtalanság.) A nemzet zöme nagyon jól tudja, — hiszen maga boldogult Kossuth Lajos (Felkiáltások a szélsőbalon: Ne vegye a szájára a nevét!) megmondotta egyik levelében, melyet, úgy gondolom, a szalontaiakhoz, vagy a jászladányiakhoz intézett, — hogy a létező közjogi alap, csakis fegyverrel volna megváltoztatható, ezt azonban senki nem akarja, és a ki akarná, egyenesen a bolondok házába való volna. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Folytonosan tartó zaj és nyugtalanság,) Én tehát a közjogi alapot egyáltalában nem is féltem, kivált s különösen ha annak egész valódi tartalma még végre nem hajtott részeiben is érvényesül. És ha a politikai machinácziónak itt-ott még is sikerül az ördögöt némi eredménynyel a falra festeni, . . . (Zaj a baloldalon) Elnök: (Csenget,) Csendet kérek! (Zaj.) Csendet kérek! (Zaj.) Csendet kérek ! (Zaj. Sálijuk!) Veszter Imre «".... úgy ez véleményem szerint leginkább onnao van, mivel a magyar parlamentben is számosan vannak, a kik KEPVH. NAPLÓ 1892—97. XXL KÖTET. daczára annak, hogy szintén elismerik a közjogi alapot, még is minden alkalmat megragadnak arra, hogy a közjogi alapon mííködő kormányt megbuktassák. EbbÖl aztán azok előtt, a kik Magyarországot nem ismerik, azon hamis látszat keletkezik, mintha mindenki a ki a jelenlegi kormányt megbuktatni akarja, egyszersmind a közjogi alapnak is ellenese, s ezen téves látszat nagy istápot talál abban, hogy a közjogi alapon álló ellenzék politikai tevékenységének súlypontját mindeddig csakugyan főleg és mindenekelötte közjogi természetű kérdésekre fektette. És én ezt nem is akarom diffikultálni, hisz magam is ezen az úton jártam mindaddig, mig az országban és az országgyűlésen nem jöttek szőnyegre oly kérdések, a melyeknek gyors és helyes megoldása mindennél fontosabb és előbbre való, és a meddig a közjogi oppoziezió legalább lármában öltött nagyobb arányokat. De most, t. ház, hogy az egyházpolitikai dolgok folytán a reakczió minden felől fogat mutat nekünk, most, hogy a közjogi oppoziezió fés szukkurzust kapott, most, hogy a szabadelvű párt számban megfogyatkozott, Jhogy reformok egész sorozata előtt állunk és minden nap, melyet másra, mint a politikai egyensúly helyreállítására s a reformmunkára fordítanánk, egyenesen kárba veszettnek tekintendő : most, t. ház, aat hiszem, hogy kötelessége mindenkinek, a ki nem akarja az országot és annak eddig elért sikereit koczkára tenni, kötelessége minden animozitás félretételével, legalább egyelőre, elnémítani az olyan kívánságokat, a melyek a korona és a nemzet közötti jó viszonyt továbbra is, vagy újból megzavarhatnák. (Zaj. Elnök csenget. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! jőbbfelöl) Azt hiszem, hogy az adott helyzetben csak úgy járunk el helyesen, ha valamennyien, a kik egy -és ugyanazon közjogi alapon állunk, és elvek, nem pedig személyek körűi csoportosálunk, a lehető legerősebben összetartunk. Tudom, hogy így megmenthetünk mindent, a mi az országnak kulturális, közgazdasági és nemzeti irányban szükséges, míg ellenben, ha erőnket elforgácsoljuk, s meddő személyes harezokra pazaroljuk, oly elemeknek és oly politikai irányzatoknak egyengethetjük az utat, a melyek e ház egyik pártjának sem kellhetnek, és a melyek ellen pártkülönbség nélkül valamennyien állást foglalnánk. Ily körülmények között nagy és szép miszsziója ván a szabadelvű pártnak. (Zaj a szélsőbalon: Halljuk! Halljuk!) Ez a párt bár számban gyengébb, mint a milyen még nem régen volt, daczára ezen megfogyatkozásnak, ha összetart, még mindig olyan tényező, a melynek akarata ellen semmiféle kormány nem tarthatja magát, s itt a házban semmiféle oly pártalakú37