Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-399
288 399. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. politikája most minden vonalon diadalmaskodjék, mint azt, hogy az 1867-iki kiegyezésnek még végre nem hajtott részei is most rögtön végrehajtassanak. (Zajos derültség a szélső haloldalon.) Ez utóbbi a jövőben is mindig lehető, sőt annál lehetőbb, mentül inkább megerősödünk, pedig kétségtelen, hogy a nemzeti egység s ezzel a nemzeti erő lényegesen gyarapodik, ha a mostani kormány jelenlegi politikája minden irányban teljes diadalra jut, ellenben meggyőződésem, hogy a szabadelvű egyházpolitika, melyet a kormány most iparkodik betetőzni, örökre, vagy legalább is hosszú évtizedekre elbukott, ha a reakczió most felülkerekedhetnék. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Ha tehát választanom kell a szabadelvűség diadala és biztosítása, vagy pedig az 1867-iki kiegyezésből még levonható vívmányok között, úgy én, ha mind a kettőt egyszerre el nem érhetem, inkább tovább is várok, mig az azonnal el nem órhetőre, és azon vagyok, hogy legalább a másikat annál jobban, s minél nagyobb mértékben biztosíthassam. (Hosszantartó, nagy zaj a bal és a szélső baloldalon.) Én meg fogom mondani, a mit akarok, bármi történjék is. (Zaj balfelöl) Ajánlanám a tiíloldalnak a szólásszabadság tiszteletben tartását. (Helyeslés jobbfclől.) Amit mondtam, annyival is inkább megokoltnak látom, mert késmárki beszámolóm óta, a mikor épen a közjogi kérdéseknél fogva még mindig a pártonkívfíliség álláspontjához ragaszkodtam, meggyőződtem, hogy a kormány a nemzeti aspirácziók tárgyában is lassan bár, de még is előre megy. Ezt látjuk a magyar királyi udvartartás kérdésében, s még inkább abban, hogy a magyar zászló, és a magyar czímer most már a közös diplomácziánál is alkalmazásban van, (Zajos derültség a szélső baloldalon.) mely haladás, daczára annak, hogy ezzel nem kérkedett, még is a jelenlegi kormány intézkedéseinek köszönhető. (Helyeslés jobbról.) De van még egy másik ok is, a melynél fogva azt hiszem, hogy helyesen cselekszem, ha ez idők szerint a jelenlegi kormány politikájára s annak diadalára nagyobb súlyt fektetek, mint bármilyen más szempontra, vagy érdekre. Ez az indok pedig az, hogy Magyarországnak múlhatatlan szüksége van arra, hogy a nemzet és a korona között a most némileg megzavartnak látszó jó viszony ismét helyreállíttassák. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) A mi szeretett uralkodónk a nemzet javára úgy is házának tradiedói, sőt talán egyéni emberi hajlamai ellenére járult hozzá a kormány egyházpolitikájához, a nemzet ennélfogva nem cselekednék helyesen, ha most rögtön újabb, s talán még keményebb próbára tenné a felséges király érzelmeit, a melyekről pedig tudjuk, hogy annak, a mit az I8ü7-iki kiegyezésből folyó nemzeti aspirácziók alatt értünk, nem igen kedveznek. (Folytonos zaj. Halljuk!) E n a kimélet és a gyöngédségnek ezen adóját nemcsak azért tartom helyénvalónak, mivel a magyar nemzet koronás királyának az egyházpolitika miatt. nagy hálával tartozik, de helyénvalónak tartanám különösen azt, hogy az 1867-iki kiegyezést ez idő szerint legalább azok ne bolygassák semmi tekintetben, a kik ezt elfogadták, a mikor azok, a kik el nem fogadták, s ezen közjogi alapon kívül állanak, úgy is elég kemény ostrom alá veszik, kivált mióta Kossuth Ferencz hazajött, s az említett közjogi alap ellen valóságos hadjáratot indított. (Folytonos, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezen hadjárat tárgyában, jobban mondva azon híresztelések folytán, melyek a külföldi napi sajtóban a Kossuth-féle körutazás alkalmából nap-nap mellett megjelentek, és melyek szerint a politikai nyugalom Magyarországon fejtetőre volna állítva, én most nem régen interpellácziót akartam intézni a miniszterelnök úrhoz, (Nagy zaj.) de ennek megtételében akkor, a mikor ez a dolog aktualitással birt volna ; a szólásszabadság nagyobb dicsőségére megakadályoztattam, később pedig, a mikor az ügy időszerűségét elvesztette, az iníerpelláeziót visszavontam. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk az iníerpelláeziót. Nagy zaj.) Habái azonban ezen interpellácziómat annak idején visszavontam is, nem vonom vissza azon meggyőződésemet, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) hogy abban a furcsa háborúban, mely legközelebb az 1867-iki közjogi alap ellen sokkal több garral, mint tapintatossággal megindíttatott,(Zaj.Elnök csenget.) nincsen semmi komoly veszély, s hogy a kormány valóságos Don Quichott-i szélmalom-harczot folytatott, és ágyúkkal verebekre lövöldözött volna, ha ebben az országban, a hol daczára az én lehurrogattatásomnak, még mindig elegen vannak, a kik az egyéni és a szólásszabadságot becsülni és tisztelni tudják, a kormány a Kossuth-féle körutazás ellen rendőri intézkedéseket alkalmazott volna, a mint azt a külföldi lapok nyakra-főre tanácsolták volt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A közjogi alap, melyen Magyarország nagy többsége 25 év óta áll, s melynek alapján a nemzet sok baja mellett is mindinkább felvirágzik, nálunk még nem szorult rendőri oltalomra, és ha ezen alap, mely lehetővé tette,hogy az európai kultur-államok sorába léphettünk, valamikor bármely oldalról veszélyeztetnék, bizonyára vagyunk és leszünk elegen, a kik azt hűségünk és meggyőződésünk egész melegével meg fogjuk védelmezni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és nyugtalanság a baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Veszter Imre: Habár azonban a magyar nemzet nagy többsége egészen határozottan,
