Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

SS9. országos ülés 18M. deczeiufoer 10-én, hétfőn. 287 árúinak összes politikai eszményeim legádázabb ellenségeivel, arról sem kell bővebben nyilatkoznom. (Nagy zaj halfelöl! Halljuk! Halljuk!) Kiléptem tehát a nemzeti pártból, s azóta folytonosan azon tűnődöm: vájjon a mikor a jelenlegi kormány a belügyi reformok terén egymásután mind megvalósítja, a mit politikai pályára lépésem óta folyton sürgettem, a mikor egyházpolitikai téren is diadalról diadalra vitte a liberalizmus zászlaját, a mikor épen ennek folytán állása meggyengült, s az ország jövője kétségessé vált, vájjon a hazafiúi és képviselői kötelesség szempontjából helyes és okos dolog-e, hogy én csupán azért, mivel az 1867-ki kiegyezés interpretácziójában a szabadelvű pártnak idáig tanúsított magatartásával nem értek mindenben egyet, továbbra is pártonkívüli ellenzéki állásban maradjak ? Helyes-e ez különösen akkor, a mikor a kormány pártja épen oly eszmék szolgálatában, a melyeknek rendíthetetlen híve vagyok,... Polónyi Géza: Éljen! Éljen! (Élénk derültség a szélsőbalon.) Veszter Imre: • • számban csakugyan megfogyatkozott, minek folytán minden egyes közkatonának is jó hasznát veheti ? És helyes-e főleg akkor, a mikor meggyőződésem, hogy ha azok az elemek kerülnének felül, a kik az egyházpolitikai ellenzék sokszínű lobogója alatt összesereglettek, mind az, a mit a liberalizmus és demokráczia egy negyedszázad alatt Magyarországon megalkotott, romba döntetnék és füstbe mehetne ? (Zajos helyeslés a jobboldalon.) .Nehogy félreértessem s azzal vádoltassam, hogy én azon tábor ellen beszélek így, a melynek még nem régen magam is tagja voltam, a mi könnyen megeshetnék, mert hiszen evidens, hogy az eddig uralkodott szabadelvű pártnak megbukása esetén az elvek rokonságánál, és a közjogi alap sérthetlenségénél fogva leginkább a nemzeti párt volna hivatva a hatalom öröklésére, világosan kívánom itt megjegyezni, hogy én azon romboló elemek alatt, a melyektől hazánk jövőjét és jelenét féltem, csakis azon ultramontán és reakczionáriús elemeket értem, a melyek legközelebb Fehérvárott is megnyilatkoztak, de a melyeknek szövetsége és támogatása nélkül a nemzeti párt, kivált az egyházpolitikai harczban követett magatartása után sem a házban, sem az országban nem tudna többségre jutni, (Zaj a szélső baloldalon.) Ez az én határozott nézetem, pedig azt hiszem, hogy alaposan ismerem úgy a ház viszonyait, mint az ország politikai közvéleményét és hangulatát. Es épen mivel mind a kettőt ismerem, egyenesen kizártnak kell tartanom, hogy a jelenlegi szabadelvű vagy a mint én óhajtanám még szabadelvűbb, de a jelenleginél erősebb vagy ezen párthoz legalább is hasonlóan erős más párt volna odaállítható, ha a jelen szabadelvű párt most bárki által vagy bárminő események folytán a maga helyéból kiszoríttatnék. (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) S ennélfogva, rebus sic stantibus, már most úgy áll előttem a kérdés : vájjon ha az adott viszonyok között abszolút lehetetlenségnek kell tartanom, hogy a pártarányokban jelenleg létező egyensúlynak felfordulása esetén oly pártalakúlás keletkezhessek, mely a mostani kormány politikáját bizton folytatná, ha ellenben valószínűnek kell tartanom, hogy a mostani kormány után csak oly kormány következhetnék, mely lerombolná, vagy visszacsinálná a mit a Wekerle-kabinet alkotott; ha a tapasztaltak után tudom, hogy a jelenlegi kormánytól még mit lehet várni, de nem tudhatom, s nem tudhatja senki, hogy hová juttatná az országot egy más, egy olyan kormány, mely nem egy egyöntetű, nagy és szabadelvűnek bizonyult pártra, hanem csak a legkülönbözőbb és a legheterogénebb politikusoknak ad hoc alakított koalicziójára volna bazirozható: (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) vájjon ily körülmények között helyes-e, hogy én a szabadelvű párttal szemben továbbra is oppoziczióban maradjak, és ezen pártnak csak azért nem leszek tagjává, mivel azon magyar nemzeti aspirácziókra nézve, melyek az 1867-iki kiegyezésből folynak, más nézetben vagyok, mint a minőt a szabadelvű párt részéről idáig tapasztaltam? Mert más különbség már most nincsen közöttünk. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Hát, t. ház, ezen nemzeti aspirácziók előttem most is nagy jelentőséggel bírnak, s azok ról én soha le nem mondhatok. Én abból, a mit az 1867-iki törvény e tekintetben nyújt, egy betűt sem engedek, és a jelenlegi status quo-nak azon orthodoxiáját, a mely most nemrégiben egyik miniszterünk által hirdetve lett, egyáltalában nem helyeselhetem,mert nem szenvedhet semmi kétséget, hogy az említett törvény nekünk úgy a magyar udvartartás, minta magyar állam szuverenitásának külsőjeleire,valamint a mi közoktatási rendszerünknek a katonai szakneveléssel való összhangzásba hozatalára nézve sokkal többet nyújt, és sokkal többet biztosít, mint a mennyit tényleg birunk, s magunkévá tehetnénk, ha, a törvény annak helyes és valódi értelmében végrehajtatnék, (Folytontartó, nagy zaj a bal- és szélső baluldalon.) Mindazonáltal, ha előttem olyan a helyzet, hogy magamat határozott pártállásra kell elhatároznom, ha választanom kell a kormány szabadelvű politikája között, mely engem a szabadelvű párttal összeköt, vagy pedig a nemzeti aspiráczionális politika között, mely engem a kormánypárttól eddig távol tartott, nem lehet haboznom. Én fontosabbnak és sürgősebbnek tartom azt, hogy a kormány szabadelvű