Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-399
399. országos ülés 1894. deezember 10-én, hétfőn. 285 az ő szomszédságából, Deák Ferencz szájából is. (Zaj.) És mi történt? Az akkori konzervativizmus kivonult azon az ajtón, és most azon veszszük észre magunkat, hogy bevonult közénk ezen ajtókon egyenkint mind nagyobb és nagyobb számban. Itt pedig nincs alku, nincs kímélet, mert ez oly áramlat, oly törekvés, a melylyel nem lehet békét kötni, azt el kell seperni, meg kell torolni. Úgy mint hónapokkal ezelőtt, midőn Magyarország miniszterelnöke bemutatta a törvényjavaslatokat, kimondta, hogy epochalis fordulat előtt állunk, ma én is kimondom, hogy történelmi momentum az, hogy e javaslatok megérték a szentesítést, de a harcznak azért még nincs vége, és én és társaim el vagyunk tőkélve arra, hogy lojalitással és buzgósággal minden törekvésünket a javaslatoknak az életbe való átvitelére használjuk fel, mert ezen javaslatok olyanok, melyeknek liberális voltát kétségbe vonni nem lehet, és a ki nem akarja megszavazni a liberalizmusra való tekintettel, minden párttaktika mellőzésével, csupán az elvet magát tartva szem előtt, az nem igazi híve a liberalizmusnak. (Zaj.) Ez értelemben kijelentem, t ház, hogy én elvi okoknál fogva nem járulók a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hock János: Veszter Imre! (Halljuk! Halljuk! Zajos derültség a szélső baloldalon. FelMáltások : Az interpelláló! Interpellálni akar ? Szűnni nem akaró nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk az interpellácsiót!) Elnöki (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni. (Folytonos, nagy zaj.) Vajay István: Interpellál? Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Veszter Imre: T. képviselőház! (Eláll! a szélső báloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon. Szünw nem akaró zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek tisztelni a szólásszabadságot. (Helyeslés jobbfelol. Hosszas zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Eláll!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek tisztelni a képviselő úr jogait. (Nagy zaj. Fölkiáltások a szélső baloldalról: Öt perez!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. (Hosszas zaj. Halljuk! Halljuk!) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék szólni. (Zaj a szélső baloldalon. .Élénk felkiáltások jobbfelol: Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek! Veszter Imre: Figyelmébe ajánlom t. képviselőtársaimnak a szólásszabadság szent jogát, melyre senkinek sincs nagyobb szüksége, mint épen önöknek, (Szónok a szélső balra mutat.) hisz egyedül ebből élnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) T. ház! A midőn a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra igennel vagy nemmel fogunk szavazni, véleményem szerint nemcsak a felett fogunk dönteni, vájjon a javaslatot el vagy el nem fogadjuk-e, de tekintettel az ország ez idő szerinti politikai helyzetére, kétségtelenül döntenünk kell a felett is, vájjon a mostani kormány által inaugurált szabadelvű politikát konzequenter folytatni, vagy pedig más politikai iránynak helyet engedni akarunk-e? Hogy én e kérdésre megadhassam a választ, megadhassam úgy, hogy politikai multammal ne jussak ellentétbe, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) kénytelen vagyok adandó szavazatomat kissé behatóbban megindokolni s e végre némi visszapillantásokat előrebocsátani. T. ház! A mikor immár majdnem két évtizeddel előbb a politikai pályára léptem, én akkor azért csatlakoztam a közjogi alapon álló ellenzékhez, mert őszinte híve és barátja voltam és vagyok az 1867-iki közjogi kiegyezésnek, s úgy találtam, hogy az akkor fennállott és azóta is fennálló kormánypárt nem használja ki az ország javára azokat a sanszokat, a melyeket az említett közjogi alap arra nézve nyújt, hogy Magyarország államisága úgy kulturális, mint nemzeti, és különösen szabadelvű demokratikus irányban kiépíttessék, s hogy hazánk az európai kulturállamok magaslatára emeltessék. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Nem mondom, hogy az úgynevezett Tiszaéra alatt e tekintetben nem történt volna semmi. Annyi azonban bizonyos, hogy az egész időszak alatt az említett irányban oly lassú tempóban haladtunk, hogy ez a korszak — különösen a mi a belügyi reformokat és a magyar politikának nemzeti irányban való fejlesztését illeti — egyenesen astagnáczió korszakának nevezhető. (Hosszantartó, nagy zaj a széhö baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelol.) Tisza után jött Szapáry, de Szapáryval sem jött meg a helyzet lényeges megváltozása és határozott javulása. 0 tett ugy r an kísérletet a komoly reformok terén, a mennyiben a közigazgatás államosítását megkísérelte, de nem tudta a dolgot dűlőre vinni, s ugyanakkor brüszkirozta Apponyit, s ezzel igen hosszú időre úgy elmérgesítette a helyzetet, hogy azóta sem lehetett a politikai egyensúlyt helyreállítani. (Folytonos zaj a szélsőbalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelol) Kár volt, nagyon kár! mert ha gr. Szapáry akkor, a mikor gr. Apponyi ezüst tálezán hozta volt a békét, azt elfogadta, s egy okos fúziót hozott volna létre, a mire a említett időben miuden
