Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-395

166 395. országos ülés 1894. deczember 4-én, kedden. fog állani, olyan momentum, mely lehetetlenné teszi, hogy ha igazságosan ítéljük meg azokat a cselekményeket, melyek a földmívelésügyi minisztérium részéről ez irányban tétettek, hogy ne adózzunk elismeréssel nemcsak a jóakarat és jóindulat iránt, melylyel ezen kérdést tárgyalták, hanem a kérdésnek praktikus befolyása szempontjából. Fontosnak tartom különben még azt, hogy akkor, mikor a földmívelésügyi miniszter úr részéről ily életbevágó és nevezetes intézkedések tétetnek, ne hagyassák figyelmen kívül egy dolog. Ma léteznek és egyes vidékeken virágoznak az úgynevezett ismétlő iskolák. Ezek lennének felfogásom szerint azok a helyek, a hol egy haladottabb korú férfi, ismeretei tudatában, komolyabban fogva fel a hallottakat, saját anyagi érdekében hasznosabban fordíthatja az elsajátító ismereteket a maga javára, és ezek szolgálhatnának jövőre a kis- és parasztgazdának felvilágosítással arról, hogy mit jelentsenek e járási, megyei bizottságok, mily éltekkel hirnak azok, mennyiben szolgálják a parasztgazda érdekeit, hogy oly korban ismervén meg ezen egyesületek jelentőségét, hogy ezeket később a maguk hasznára eredményesebben fordíthatnák, (Helyeslés jóbbfélől.) de, t. ház, magában a puszta szó és okoskodás nem elegendők arra, hogy gazdasági életünkben új lendületet hozzunk be, ma, a mikor arra kell törekednünk, hogy a gazdasági életben egy belterjesebb, intenzivebb gazdasági rendszerhez forduljunk, hogy ugyanazon területnek több produktuma által kiegyenlítsük a kevesebb árkülönbözetet, mely a leszállított gabonaárakban nyilvánul. T. ház! Ehhez pénz szükséges. Az én felfogásom szerint nagyon helyes és nagyon ezéltudatos irányú, közgazdasági életünkben fontos szerepet játszó momentum az, a miről a földmívelésügyi miniszter úr is beszédében megemlékezett: egy nagy országos gazdasági — ha úgy tetszik — agrárbanknak a létesítése. Ezen országos gazdasági bank bírjon mindazon ismérvekkel, melyek lehetővé teszik azt, hogy olcsó és könnyű módon szerezhessen pénzt az a kisgazda, a ki ma csak nagy áldozatok árán, nagyon terhes és bonyolult módon tud pénzt szerezni. De nem elég, hogy legyen az országban egy agrárbank, hanem szükséges, hogy ez a bank bírjon a vidékeken olyan fokusokkal, a melyek körül csoportosulva, a pénzhiányban szenvedő munkás paraszt egymással szövetkezve, rövid úton pénzt szerezhet, és beszerezheti azon eszközöket, a melyekre gazdaságának kiegészítése czéljából szüksége van. Mi teszi most drágává a pénzt? Mi teszi azt, hogy a parasztgazda fekvő ingósága után egyáltalán pénzhez nem juthat? Két dolog teszi a pénzt drágává: először a közvetítés, másodszor a járatlanság és tudatlanság, a melylyel a gazda a pénz szerzése körül eljár. Ezt a két dolgot kell leküzdenünk. . S leküzdhetjük azzal, ha nem mindjárt vidéki, kis agrárbankokat létesítünk, hanem a fővárosban központi bankot alakítunk, a melynek az ország különböző vidékein lennének talán közvetítő hivatalai, ha nem is mindjárt bankjai, a melyek később bankokká nőhetik ki magukat, a melyek lehetségessé teszik azt, bogy a kis parasztgazda ügyvéd és megbízott közbenjötte nélkül, személyes érintkezéssel szerezhesse be azon szükséges adatokat, a melyek őt pénzhez jutásában elősegítik. Ezáltal, t. ház, ha módot nyújtunk arra, hogy a mi kis parasztgazdáink pénzzel végezhessék a mezőgazdasági munkát^a melyre sztikségök van gazdaságuknak emelése és intenzív fejlődése érdekében: akkor el fogjuk érni azt, hogy azok a kis parasztgazdák, a kik ma a nehezebb gazdasági viszonyok mellett alig képesek megélni abból a mi van, egy belterjesebb intenzivebb gazdálkodás mellett, a melyre a szükséges eszközöket részükre juttatjuk, megteremthetik a módot ahhoz, hogy a jövőben sokkal könnyebben meg tudjanak élni. Mert utóvégre azzal számolni kell, és nem szabad magunkat áltatnunk azzal, hogy a jövőben gazdasági életünkben virágzó korszak fog bekövetkezni. Ezt nem hiszem. Helytelen lenne a diagnózis, a melyet felállítunk, helytelen az orvosság, a mely a jövőben javuló helyzettől várja a gyógyulást. Itt a tényekkel szemben csak egy módja van a segítségnek: és ez az intenzivebb gazdálkodás rendszere. (Úgy van! jóbbfélől.) E pénzintézeteknek a gazdasági jelentőségén kivüi van nagy politikai hordereje is. Nem akarok egy hazai pénzintézetet sem megsérteni, de vannak itt, a kik tudják, hogy a ma létező agrár-bankok sokszor a nemzetiségek eszközeiül használtatják fel magukat, még pedig nemcsak ott, a hol székhelyük van, hanem kezük sokkal messzebbre nyúlik. E befolyás ma csak kis ér, de később oly erős lánczokkal fűzheti magához azokat, kik ott vagyonilag érdekelve vannak, hogy e bankok, ha még ma nem is bírnának oly nagy politikai jelentőséggel, — pedig ma is birnak, — jövőre mindenesetre megszereznék azt. Ennek csak azzal vághatjuk útját, ha bizonyos nagy bankintézeteknek vidéken is volnának kisebb közvetítőik, úgy, hogy parasztgazdáink ne volnának kénytelenek a pénzt az eddigi módon és helyről beszerezni. T. ház! Tegnap Mülek Lajos t. képviselő úr foglalkozott a telepítés kérdésével. Bár szomorú szívvei ecsetelte a telepesek anyagi helyzetét, még sem akart elismeréssel adózni a föld-