Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-395
396. országos ülés 189é. deczember 4-én, kedden. 167 mívelésügyi miniszter által követett politikai iránynak. Mérlegelhette volna legalább azon törvényjavaslat súlyát, mely a közelmúltban tárgyaltatott e házban és épen azokon a nyomorult viszonyokon akar segíteni, melyeken oly keservesen sírt tegnap. Az új telepítési törvény egy tételes törvény által nem szabályozott állapotnak, törvényben körülírt nagyfontosságú intézmények |által való szabályozását foglalja magában. Mert, ha nézzük, mik okai a múlt telepek sanyarú helyzetének, ez okokat épen azon intézkedések hiányában találjuk, melyeket az új törvény tartalmaz. Védi az egyrészt a telepesek, másrészt a telepítők érdekeit, még pedig úgy, hogy egyiknek is, másiknak is jogait épségben tartja. Ha tehát törvényhozási xtton intézkedés történik a múlt, állapotok javítására, még sem fordulhatunk váddtil azok ellen, a kik e helyzet javításán törekszenek. Én örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi minisztérium intézkedéseit, kivált a telepesek szempontjából, a kik ezáltal megvédetnek jogaikban. Megvédetnek kivált oly dolgokban, melyek azelőtt elvágták a telepesek életerejét, tudniillik a telepesek fizetési kötelezettségeire vonatkozólag, s melyek az új törvényben mind szabályozva vannak. Mert mi volt fő megölő betűje a régi telepítési intézménynek? Két dolog. Először a nem elegendő nagyságú telepes területek kiosztása, másodszor, — és ez a legnagyobb az én felfogásom szerint, a ki telepes községek közt élek, ki ismerem ezen telepes községek minden ügyét-baj:'t, — hogy a telepítés első évétől kezdve súlyos fizetési kötelezettségekkel terheltettek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezen segít az új telepítési törvény, és ha semmi más nem lenne benne, csak azért a két intézkedésért is elismeréssel kellene adóznom, (Helyeslés a jobboldalon.) mert meghatározza, hogy jövőben a telepek mily arányban és mily nagy területekben oszthatók ki, és igen nevezetes intézkedést foglal magáhan, azt tudniillik, hogy újonnan telepített helyeken a községi lakók két évig, tehát a legnehezebb időn belül a telepváltság fizetésének kötelezettsége alól felmentethetnek. Ez igen nagy jelentőségű momentum, mert az első években felgyülemlő teher volt később megölője az egész telepes intézménynek. (Igaz! a jobboldalon.) Igaz, hogy ez a telepítési kérdés nagyon nehéz kérdés, és kétoldalú fegyver, a melylyel helytelenül élve, több gazdasági kár okozható, mint gazdasági haszon. Magyarországon, hol annyi ezer a munkáskéz, és egyes vidékeken oly kevés a földterület, hogy ott többé szerezni nem lehet, tömegesen árasztják el mindenfelé az országot azon kívánsággal, hogy új telepeket kapjanak. Ez sok esetben indokolt és helyes, de óvatosan kell elbánnunk ezen kérelmekkel, mert sok esetben a sok munkáskéz a gazdasági élet fejlődésére hátránynyal van, és viszont felette sok munkáskéznek elvonása a gazdasági életnek más oldaláról ép oly káros következményeket vonna maga után. Most, mikor a telepítés kérdéséről megemlékezem, kötelességet teljesítek akkor, mikor több, kerűletembeli szegény munkás embernek érdekében kiosztott kincstári birtokért a kormánynak köszönetet mondok; köszönetet azon munkás emberek nevében, kik a magyar államnak hű alattvalói, de elszegényedett és munka hiányában elcsenevészett nép, kiknek megadatott a lehetőség arra, hogy a jövőben, mint gazdasági tényező, oly vidéken működhessenek, hol nemzetiségi hivatást is teljesítenek. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Kétszeres köszönetet mondok a kormánynak azért, mert elébe helyezte ezeket a szegény nyomorultakat egyes magánosoknak, kik szintén ezen kincstári birtokot megszerezni igyekeztek. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét továbbra igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) és nem akarok én is belebonyolódni abba a ma már túlságosan előtérbe tolt búzaár-kérdésbe; az úgy is a t. ház érdemesebb és hozzáértőbb tagjai által eléggé meg lesz vitatva, csupán azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy azok az óvszerek, melyeket én a búzaárak emelése mellett felhozni hallottam, nem győztek meg engem arról, hogy az általuk jelzett irány helyes, hogy egy védvám-politikai irányzat a mi btizaáraink emelésére előnyös hatással lenne. Nem győzött meg pedig azért, mert az én tudomásom szerint mi kivitelre termelő ország vagyunk, nagyon kis jelentőséggel bírunk a világ piaezárainak megállapításánál és a világpiaez-ár egyenlegét semmiféle vámpolitika által javunkra előnyösebhre változtatni nem vagyunk képesek. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Miután elmondottam volna azokat, a miket a t. ház figyelmébe bátorkodtam ajánlani, röviden kijelentem, hogy a földmívelési tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Papp Elek jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A föídmívelésügyi minisztérium költségvetése nem felel meg azon igényeknek s követelményeknek, melyekkel jelenlegi közgazdasági bajainkat orvosolni lehetne. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A kormány maga beismeri, hogy a közgazdaság ezen ága betegségben szenved, csakhogy igyekszik annak kisebb jelentőséget tulajdonítani, s ezen baj forrását rajta kívtíí álló körűiményekkel kapcsolatba hozni, s így a felelősséget magáról lerázni. (Úgy van! a baloldalon.)
