Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

160 894. országos ülés 1894. deczember 3-án, hétfőn. nem kiterjesztendő, hanem megszorítandó. fIIelyeslés halfelöl) És ez a vádam nem annyira a megyéknek és községeknek szól, hanem az igen t, kormányt illeti, mert a kezdeményezés mindig ott van, és én nem is tehetek szemrehányást a főispánnak, az alispánnak és főszolgabíráknak, hogy az ilyen kormányren deleteket vakon keresztül akarják hajtani, mert ettől függ — természetesen a korteskedést kivéve — tisztviselői reputácziójuk, (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Vannak azonban még más akadályai is termelésünk értékesítésének. A mint előbb említettem, nagy akadály a nagy konkurrenczia. Én azt gondolom, könnyebben vilietnők a világpiaczra gabonánkat, ha a szállítási tarifa leszállíttatnék. Elismerem, hogy most is olesók tarifáink, de meglehet, hogy ez annyira emelné gabonaforgalmunkat, hogy még a vasutak sem fognának ez által veszíteni. Ez mindenesetre oly kérdés, melylyel a tarifa-bizottságnak érdemes volna foglalkoznia. Arra, t. ház, hogy a külföldi termelési viszonyokat befolyásoljuk, mi nagyon gyengék vagyunk, gyengék is maradunk. Tehát főtörekvésünket arra kell fordítanunk, hogy a belföldi fogyasztást biztosítsuk, még pedig nemcsak Magyarországot értem, hanem természetesen az egész közös vámterületet. Magyarországon előmozdítana ez mindenesetre egy helyes telepítést, és előmozdítaná, hogyha az ország különböző részein, különösen a mezőgazdasági termékeket feldolgozó gyárak, vállalatok állíttatnának fel. A miniszterelnök úr panaszkodott, hogy különösen a külföldiek, a kik gyárakat akarnak felállítani, nem igen akarnak Budapesten túl menni. Én belátom, hogy ezeket erre kényszeríteni nem lehet, de mindenesetre azon vállalatokat, melyek a kormány kezében és üzemében vannak, lehetőleg az ország különböző részein kell elhelyezni, annyival inkább, mert akkor a kivándorlás is esökkenni fog, s ezáltal egy nagy fogyasztó közönség marad az országban. De ha mi, t. ház, magunknak a belföldi fogyasztást biztosítani akarjuk, akkor egészségesebb kereskedelmi és vámpolitikát kell folytatni, mint eddig; akkor nem szabad megengednünk, hogy a külföldi termékek vámmentesen, vagy csak csekély pénzügyi vámokkal terhelve özönöljenek be az országba, mint ez a román, szerb, orosz és más kereskedelmi szerződéseknél történt. Megvallom, t. ház, hogy én a szabad kereskedés híve vagyok, de ha védvámosok vagyunk az osztrák ipar érdekében, akkor legyünk védvámosok a magyar termékek érdekében is. (Helyeslés halfclöl.) Mert ott védvámot, itt szabad kereskedelmi politikát folytatni, annyit tesz, mint egy rókáról két bőrt húzni. Szeretném én látni, hogy tetszenék osztrák szomszédainknak, ha az iparczikkek tekintetében követnénk szabad kereskedést, és a mezőgazdasági termékek tekintetében védvámos politikát, mert ha azoknak ez nem tetszik, nekünk sem tetszik az ellenkezője. Tudom én, hogy ezeket most nem lehet megvalósítani; a szerződések által kötve vagyunk, de ezeket az eszméket szemünk előtt tartva, annak idején okvetetlenül meg kell valósítanunk. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalm.) És ha a szabad kereskedés híve vagyok is, t. ház, mikor valamely termelési ágban baj van, megengedhetőnek tartom addig, míg a baj el nem múlik, a védvámos politikát. Hisz ezt megtették, megteszik más államok is, megtette Németország, megtette Francziaország, és megteszi a nagy szabadelvű eszmék hazája, Amerika is. Midőn a kérdéssel foglalkozom, nem mulaszthatom el, hogy fel ne említsem a malmokat, és ennek kapcsán az őrlési engedélyeket. (Malijuk! Halljuk !) Á malmokat és termelőket nem szabad, mint ellenségeket szembeállítani, hiszen ezek egymásra vannak utalva, és ha a termelő ellensége lenne a malmoknak, saját jól felfogott érdekének lenne ellenségévé; mert hisz azt minden nagyobb mezőgazdasági tudomány nélkül tudja mindenki, hogy annál' jobban értékesíthetjük nyerstermékeinket, mennél jobban feldolgozva kerülnek azok piaczra. Minél több lisztet őrölnek a malmok, annál nagyobb szolgálatot tesznek a mezőgazdaságnak. Nem is a termelők és malmok közötti harczról van itt szó, hanem egyes kiváltságos malmok visszaéléseiről. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon) Miben áll, t. ház, ezen malom-kérdés? A szövetkezett malmok ellen a termelők azt panaszolják, hogy azáltal, hogy vámkedvezménynyel behozzák a külföldi gabonát, a mi gabonánk árát lenyomják; másodszor, hogy a romániai liszttel kevervén a mi lisztünket, ennek hitelét a külföldön lerontják. Ez a termelők panasza, s ezzel szemben a malmok mivel védekeznek ? Azzal, hogy minél több gabonát hoznak ők be Romániából és adják el. lisztté gyártva, annál jobban használnak a gazdáknak, mert ez a gabona, mint gabona, a külföldön nem konkurrál a mi gabonánkkal. Ezt hozzák fel védelmid; másodszor pedig azt, hogy nekik okvetlenül szükségük van a romániai búzára, mert ezen olcsóbb lisztnek keverése nélkül külföldön a mi drága búzánkból készült lisztet nem tudják eladni, A mi az első védelmét illeti, az teljesen