Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

3H. országos ülés 1894. deczember 3-án, hétfőn. 161 tarthatatlan, mert habár igaz az, hogy az a román gabona, a melyet ők, mint lisztet, visznek ki, nem konkurrál a mienkkel, de az is igaz, hogy minél több idegen gabonát hozunk be, annál nagyobb lesz készletünk gabonában és lisztben, a mit el kell adnunk, és minthogy a romániai gabona olcsóbb, a mi drágábban termelt és értékesebb gabonánk a nyakunkon marad. Csak akkor lenne a malmoknak igazuk, ha annyi lisztet lennének képesek eladni, a mennyit csak őrölni képesek; de minthogy a lisztkivitelnek is megvan a határa, kétségtelen, hogy minél több külföldi gabonát őrölnek a malmok, annál kevesebb belföldi gabonára van szükségük. De hát, t. ház, ez a romániai búzából őrölt liszt nem is megy ám a külföldre, mert nagyon jól tudjuk, hogy a külföld csak elsőrendű lisztjeinket keresi; ennek pedig két föltétele van: a kiváló minőségű gabona és a kitűnő őrlés; sem az egyik, sem a másik magában véve nem elegendő, a mi kitűnik abból is, hogy most már Amerikának egy része, Dél-Oroszország, sőt Ausztrália is ép oly jó minőségű gabonát terme], mint a mienk, de lisztünket még nem tudták megverni; a mit a mi malmaink kitűnő technikai berendezésének és különös őrlési rendszerének, vagyis a gries-őrlési rendszernek, ezen par excellenee magyar őrlési Vendszernek köszönhetünk. De akármilyen kitűnő is malmaink technikai berendezése, azt már nem tudják a malmok elhitetni, hogy rossz, silány házából is elsőrendű lisztet őrölnek, mert ha ezt tennék, — pedig csak 10°/o első minőségű lisztet képesek az oláh búzából őrölni, — igazán elrontanák lisztünk hitelét; pedig lisztkivitelünk nem csökken, lisztünk hitele sértetlen. Az következik tehát ebből, hogy a román gabonából őrölt lisztet belföldön értékesítik malmaink; tudom, hogy a malmoknak őrlési szempontból szükségük van arra, hogy a kemény, aczélos magyar búzát lágyabb búzával is keverjék; hanem akkor sincs szükségünk külföldi búzára, mert hiszen terem ilyen nálunk is, például Szatmármegyében. Mert akárhogy forgatjuk a dolgot, erre nekik nincs szükségük. Azt mondják ők, hogy nekik arra mégis szükségük van. Igenis van. És miért? A nagyobb osztalék szempontjából. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) Hogy a malmok nagyobb osztalékra törekednek és olcsóbban akarnak vásárolni, azt magában véve rossznak nem tartom; ezt mindenki joggal megteheti, de ne menjen túl a közönséges üzleti ügyesség és leleményesség határán; állami kedvezményt adni a termelök rovására, hogy ők ügyeskedjenek, ezt hibának tartom, s azért én e vámkedvezményt megszüntetendőnek vélem. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI. KÖTET Azt mondják a malmok és Szunyogh Szabolcs t. képviselőtársam is, hogy a nem oly nagy mennyiségben behozott gabona nem birhat befolyással a mi gabonánk áraira; nevezetesen 1891-ben bejött Romániából 970.000 métermázsa, 1892-ben 1,080.000 métermázsa, 1893 ban 1,633.436 métermázsa, tehát a mint látjuk, folytonos emelkedés mutatkozik. Megengedem, hogy ez magára a magyar gabonatermelésre nézve nem lehet határozó; de ha már, t. ház, a mi gabonánkat nyomja a külföldi verseny; ha gabonánkat nyomják a különböző spekulácziók üzelmei, ezen nyomáshoz hozzájárul még egy haimadik nyomás is, a melyet gazdáink eszközeiknek tökéletlenségénél és természetesen kevesebb üzleti ügyességüknél fogva ellensúlyozni nem tudnak, akkor a termelő nagyon közel jut az agyonnyomatáshoz. De tegyük fel, hogy a román gabonára a liszt keverése szempontjából csakugyan szükségük van a malmoknak, s hogy e nélkül nem tudnak exisztálni, akkor is, miután a gabona és liszt azonosságát megállapítani nem lehet, vagy nagyon is nehezen lehet, arra kell figyelni, hogy nagy készleteikkel árainkat le ne nyomják. Mert a malmok olcsó tarifa- és vámkedvezmény mellett nagy mennyiségben behozzák a külföldi gabonát, akkor azután tartózkodnak a vételtől, míg a búza ára leesik, ők várnak, és mikor legjobban leesik, akkor vesznek búza!. Hogy e tekintetben eddig mily helytelen eljárás követtetett, az kitűnik a következőkből. Az 1882. évi 30.974. szám alatt kibocsátott pénzügyminiszteri rendelet kimondja, hogy a malmoknak vámbiztosítéka visszaadatik, ha egy év alatt igazolják, hogy a behozott búzának megfelelő 70°/o lisztet külföldre adtak el. Arról, hogy ez az egy évi határidő meghosszabbítható, egy szó sincs a rendeletben. Az 1887-ben 27.324. sz. alatt kiadott rendelet már azt mondja, hogy egy vagy több évi kedvezmény adható, de ebben sincs szó arról, hogy az egyszer megadott határidő meghosszabbítható. Az igen t. miniszterelnök úr bestédéből megtudtuk, hogy eddig az a szokás dívott, hogy a vámkedvezményt, az őrlési engedélyt meghosszabbították, legalább azt kell következtetnem azon kijelentéséből, hogy intézkedni fog, hogy ez többé ne történhessék. Ez helyes intézkedés, de helytelen az, hogy eddig megtörténhetett. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Sőt még ez az intézkedés sem elég, mert azt képzelem, hogy egy év is elég idő arra, hogy nagy készletekkel nagy nyomást gyakoroljanak az árakra, feltéve, hogy a vámkedvezmény meg nem szüntethető, legalább arra kellene kötelezni a malmokat, hogy egy éven belül fokonként mutassák be, hogy mennyi lisztet vittek ki, ég csak úgy adassék nekik a vámkedvezmény. 2i