Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

S94. országos ülés 1894. űeczemíier 3-án, hétfőn. 151 megoldására, azok helyzetének javítására vannak hivatva. Tessék gondoskodni arról, hogy a nép nyári napszám-keresménye a tél alatt ne fogyjon el czéltalanúl, hanem tél alatt is gondoskodva legyen a mezei munkások megélhetési módjáról. (Igás ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nagy fegyver mindenesetre a telepítés, és én azt hiszem, a mit a miniszter úr, hogy ez nemzeti és nemzetgazdasági kérdés egyaránt; csak azt sajnálom, hogy ugyanazon álláspontot nem foglalta el a t. ház tavaly, midőn a telepítési törvényt mega'kotta; mert a telepítési törvény úgy, a mint az megalkotva van, theóriában igen szép, de a gyakorlati életben nagyon kevés eredménynyel fogjuk azt alkalmazhatni, (Egy hang a jobboldalról: Miért ?) • mert az eszközök, az összeg, a mely rendelkezésünkre van adva, oly csekély, hogy azzal nagy eszméket a gyakorlati életben keresztülvinni nem lehet, képtelenség. A telepítésnél tehát egész erővel és teljes erélylyel kell a kérdést fölvetni, és annak helyes megoldásával meg vagyok győződve, hogy úgy a inunk ásnépnek, valamint egyáltalában a gazdaközönségnek érdeke szem előtt tartatni és megvédetni fog. Legyen szabad ezúttal az igen t. kormány figyelmét felhívni nem a jövőben bekövetkező telepítésre, hanem azoknak sorsára, a kik a kincstárnál, mint úgynevezett telepesek vannak. (Halljuk! Ha'ljuk!) A ki ezen telepesek sorsát ismeri, és a ki, mint én, évek óta foglalkozom velük, — de kerületemben is van néhány iiy derék telepes község, — az látja, hogy milyen szomorú sorsa van ezeknek a telepeseknek. Midőn a szerződést megkötötte velük a kincstár, i

1

^ — 2 évtized előtt 10—12 forintos búzaárakkal számoltak velők. Az adózási viszonyok akkor határozottan csekélyebbek voltak, mint ma; a társadalmi igénjek sokkal alacsonyabb fokon állottak akkor, mint ma, midőn közölök senkisem is tudja, hogy tulaj donképen hány czímen is van megadóztatva, a midőn 4 — 5 — 6 forintos búzaárakkal kénytelen küzdeni, és midőn jajveszékiését nem hallgatják meg, hanem ellenkezőleg a legapróbb fizetési részletekért, mihelyt lejárnak azok, kegyetlenül perlik őket, a kamatokat a tőkéhez hozzáteszik, ós még ugyanazon évben kamatok-kamatjával azt tőkésítik. Ha ezt látjuk, és tapasztaljuk, hogy még az eszményi bélyeget s a perköltségeknek óriási tömegét is felszámítják e telepesek ellen: akkor elképzelhetjük, hogy minő helyzetök van e szegény embereknek! Feljajdulnak, kérelmeznek a pénzügyi kormányzatnál, s én kérem a földmíveíésíigyi miniszter urat, hogy az ő panaszaikat figyelembe venni, s azokról, ha a pénzügyi kormányzathoz érkeznek, tudomást szerezni méltóztassék; meg vagyok győződve, hogy annál hálásabb, szebb és nemesebb munkát nem végezhet a t. miniszter, mint ha ezeknek a sorsát szi vére veszi, azokét, a kik nem akarnak többet, mint azt, hogy azon földet, melyet véres verejtékükkel szereatek, gyermekeiknek is átadhassák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A helyes közgazdasági politika mindenesetre megköveteli azt, hogy olyanok vezessék, a kik a kellő szakoktatás terén szerezték meg ismereteiket, s azt hiszem, hogy már abból a szempontból indulva ki, hogy őstermelőállam vagyunk, már a gyermeknél kellene kezdeni s ezeket hozzászoktatni a földhöz kötött becsületes munka becsíííéséhez s azon ismeretekhez, melyek a földmívelés terén érvényesülve, előreviszik az országot. Tehát már az elemi oktatásnál, ha másként nem, szemléleti úton kellene a gyermekeket megismertetni a földmívelés ismereteivel. (Helyeslés a szélső baloldaIon.) A középfokon, különösen a papnöveldékben s a tanítóképezdékben pedig már a gyakorlati téren kellene terjeszteni az ismereteket, és hogy betetőzhessük az épületet, nem volna szabad megfeledkeznünk a magas oktatásról sem, melyet az egyetemmel kellene kapcsolatba hoznunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindaddig, a míg az egyetemen az e szakoktatásnak megfelelő osztály fel nem állíttatik, a míg e szakoktatás a maga medrébe nem tereltetik, addig nálunk a -közgazdaság mezején mindig hézag lesz, melynek betöltéséről gondoskodnunk kell. Sokra lehetne még kiterjeszkedni a főldmívelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál: így a szőlőszetre és borászatra, az állattenyésztésre, az állategészségügyre, különösen a vízrendezésre és az adóztatásra is. A vízrendezésre és a folyamszabályozásra már közel százmilliót költöttünk el, de ez még csak a kezdet, s hogy teljesen betetőzzük müvünket, még igen sok munka vár az országban megoldásra. Az adóztatás tekintetében is okvetlenül Szükséges valamit tennünk, mert az felette furesa állapot, midőn az ember látja annak a szegény földmívesnek a kezében azt a kék könyvet, melynek labirintusában, számtengerében valóban elvész, és sokszor a jogtalan és méltánytalan adóztatás ellen nem tud orvoslást találni, mert nem képes utat lelni és eligazodni abban az adótengerben. Vigasztal bennünket ugyan a t. pénzügyminiszter úr, hogy 1

J2°/o-ot fog engedni a földadóból. De én félek ettől. »Timeo Danaos et dona ferentes«, mert a mikor az általános jövedelmi adót, a földadót rendezték, akkor is úgy látszott, hogy azt lejebb szállították, de hozzájött a jövedelmi pótadó, mely sokszorosan felülmúlta az elengedett csekélységet. Mindezen kérdésekre azonban, t. ház, nem terjeszkedem ki, mert meg vagyok róla győ-